Magyarország napjai meg vannak számlálva az EU tagjaként, de nem Brüsszel rak ki bennünket

Magyarország napjai meg vannak számlálva az EU tagjaként, de nem Brüsszel rak ki bennünket

Jobb, ha szembenézünk vele. Pedig nem arról van szó, hogy Brüsszel előbb-utóbb kiteszi a szűrünket, amire amúgy bőven meglenne az oka. euros.jpg

Látnivalóan országunk fura ura gondolja úgy, hogy ha bezárul a bőségszaru, akkor minek maradjunk benn egy olyan szervezetben, amely egy sor fölösleges dologgal macerál bennünket, úgy mint

  • demokrácia,
  • jogállam,
  • kisebbségi jogok,
  • politikai korrektség, stb. 

Az EU-ban sokaknak elegük van a magyar és a lengyel vircsaftból, abból, hogy éppen az a két állam lázít leginkább az összefogás ellen, amely legtöbb sápot húzta le az eltelt 14 évben a szervezettől.

Persze ha az Orbán-kormányon múlik, már rég megállítja Brüsszelt, egy fia menekültet nem enged be Európába – nemzetközi jog ide vagy oda, ugyanakkor még inkább zsebirányosan használja (éli) fel az uniós milliárdokat. Igaz, utóbbi esetben végképp nem lehet tudni, hogy mitől lett volna itt akárcsak minimális növekedés is, de ezt most ne forszírozzuk.

Sokkal érdekesebb, hogy

az unió visszavágásra készül,

a Bizottság május 2-án teszi közzé a következő, 2021-től kezdődő hosszú távú pénzügyi időszak költségvetési tervezetét, és a kiszivárgott hírek szerint halmazati összbüntetésként most nyújtják be a számlát a nyugati partnerek

  • a demokrácia módszeres kiüresítéséért,
  • a rendszer szintű korrupcióért,
  • a migránsválság idején tanúsított antiszolidaritásért.

Előreláthatólag milliárdoknak inthetünk búcsút, azaz az EU megszűnik a továbbiakban fejőstehénként funkcionálni.

Ez esetben viszont miért tartaná fenn az uniós tagságát egy olyan vezetés, amely gyárilag mindenkinél mindent jobban tud?

Hogy ne menjünk messzire példáért: EP- frakcióvezetője képes volt gránitszilárdságú alaptörvényt összehozni a Strasbourg és Brüsszel közötti vonaton.

Van itt persze egy apró bökkenő, mégpedig az, hogy e pillanatban még a Fidesz-hívek körében is jócskán vannak unió-hívek, azaz a kiváláshoz meg kell még dolgozni a közvéleményt. De bízzunk a Fidesz-propaganda gépezetében! Ha valami, akkor a hatalomnak ez a része igazán kiválóan működött az eltelt 8 évben. Nem létező veszélyt kreált, majd attól jól megvédte az országot. Úgy hogy most még inkább arra kell készülni, hogy egyrészt letarol idehaza minden maradék ellenállást (bíróságok, civilek, média, önkormányzatok, nem kívánt rész törlendő!), másrészt begyújtja a nacionalista szőnyegbombázást a józanész ellen. Minden bizonnyal azzal fog érvelni, hogy lám-lám, a szegény Magyarország megoltalmazná Európa keresztény örökségét, ám a gaz EU cserben hagyott bennünket. Már megint. Olyan feltételeket akar ránk tukmálni, amelyek összeegyeztethetetlenek a nemzeti szuverenitással. Ennélfogva azután egy percig sem maradunk tovább tagok.

Ez esetben természetesen

mehetünk máshoz pénzért kuncsorogni,

csak nem világos, kihez. Az oroszoktól Paks 2-őt kaptunk nagy üzletként, de a törlesztéseket még unokáink is nyögni fogják. (Az meg, hogy a magyar állam oroszoknak játssza át a Ganz egyiptomi sok milliárd eurós egyiptomi vagonmegrendelését, nos, az már erősen közelít a hazaárulás felé…)

Kína nemigen mutat lelkesedést a gazdasági együttműködés iránt. Valószínűleg nincs olyan nagy felbontású mikroszkópja, amely Peking szempontjából képes volna kimutatni Magyarország gazdasági jelentőségét. Ellenben a kínai feltételekből ízelítőt kaphattunk a Belgrád-Budapest közti vasútvonal tervezett felújítása kapcsán. A magyar vezetés ez ügyben félretette a nemzeti büszkeséget, csak az nem érhető, vajon miért? Viszont hogy mennyire felbátorodott, az kiderült pár napja, amikor egymaga nem írta alá a kínai veszélyre figyelmeztető uniós dokumentumot.

Orbán Viktort persze még mindig meg lehetne fékezni, sőt, az uniós részéről ez ajánlatos is volna, már ha nem akarja az EU, hogy Arturo Ui megállíthatatlanná váljon. Mert jelenleg ugyan csak a saját szemétdombján kakaskodik, ám az illiberalizmus képes megfertőzni az egész földrészt. Elég csak annyi hozzá, hogy nyugaton rosszabbra forduljon a gazdasági helyzet, máris könnyen befészkeli magát az emberek agyába, hogy kik miatt is nem élnek olyan jól, mint korábban? Főleg ha ehhez vannak erők, amelyek képmutató propagandával még rá is erősítenek. (A többi közt Franciaországban, Hollandiában, Ausztriában látni, hogy vannak – jócskán.)

Az illiberális nyomulás feltartóztatására leginkább az Európai Néppártnak volna módja, ám most már a politikai kispályásnak igazán nem nevezhető Bundestag-elnök is ott tart, hogy miért zárnák ki a Fideszt az EPP-ből. Schäuble szerint még a legjobb családban is előfordulnak viták. (Jelen esetben a viszály almája a kvótadöntés végrehajtása.) Ezek után az európai konzervatívok strasbourgi frakcióvezetője intézheti a 235-ik utolsó figyelmeztetést Orbán Viktorhoz, mármint hogy az alapelvekről nem lehetséges vita.

Egyébiránt a német kétarcúságot tanúsítja, hogy Merkel csukamódra hallgat. Persze, amíg a német nagyvállalatok olyan példátlan előnyöket élveznek Magyarországon, mint a 9 %-os társasági adó (amiről Macron azt mondja, hogy a magyar fél uniós pénzekből vág alá a nyugati konkurenciának), továbbá a nyugati bérszint egyharmadáért teljes értékű munkát nyújtó alkalmazottak, az érdekképviselet szinte teljes hiánya mellett, addig írhat akárhány közéleti szereplő nyílt levelet Berlinnek, a demokrácia helyreállítását, illetve az antiszemitizmus elleni fellépést sürgetve. A kutya ugat, a karaván halad.

Amerika Trump alatt feladta, hogy a demokrácia világító tornya legyen a világban, így Európának magának kell a számlát rendeznie az Orbán-kabinettel. Ahogy már vázoltuk, utóbbi válaszul várhatóan dacosan hátat fordít Brüsszelnek. Még az is elképzelhető, hogy elő kapja hozzá a mucsai bezárkózás poros, úrhatnám jelszavát, miszerint Magyarországon kívül nincs élet, vagy ha van is, az nem olyan. Hát, hogy az állítás mennyire igaz manapság, abban azért nem vagyunk túlságosan biztosak…

Facebook Comments