- Egyelőre ellentétes hírek vannak arról, mennyire akarja Brüsszel, hogy fájjon Magyarországnak és Lengyelországnak az anyagi támogatás visszafogása;
- Házhoz megy holnap a pofonért Orbán Brüsszelben vagy csupán egy korábbi látogatást viszonoz?
- Macron nem talál szövetségeseket Európában, annak középső részén pedig végképp nem.
A lap Orbán Viktor fényképével illusztrálta a vezércikket, amelynek mondandója az, hogy ha már a francia elnök a múlt héten a demokrácia védelmét sürgette az amerikai törvényhozásban, akkor az EU kezdheti a feladatot saját magánál. Merthogy egyre több gond elé állítják a nacionalista és illiberális kormányok, amelyek összpontosítják a hatalmat, lebontják a fékeket és ellensúlyokat, továbbá aláássák a jogállamot. Az egész azzal kezdődött, hogy 8 éve hatalomra jutott a magyar miniszterelnök, aki a múlt hónapban újból nyert – szabad, de nem tisztességes választásokon. Majd a folyamat felgyorsult 3 éve, miután a lengyeleknél a Jog és Igazságosság győzött. Az unió vezetői éveken át elítélték a demokratikus normák megsértését, de úgy találták, hogy nemigen tudnak mit tenni ellenük. A jogállami eljárással az a baj, hogy Budapest és Varsó kölcsönösen fedezi egymás hátát.
Ám lehet, hogy Brüsszel most rájött, miként lehet nagyobb nyomást kifejteni, mégpedig a közösségi támogatások visszafogásával. A módszernek igen nagy hatása lehet, mivel pl. Magyarország esetében egyes években a brüsszeli átutalások elérték a GDP 4 %-át. A szankció véget vethet a két kormány részéről annak a különösen perverz gyakorlatnak, hogy mindkettő rendszeresen pocskondiázza az EU-t, ám közben annak pénzéből erősíti meg saját politikai bázisát. Orbán az összegek egy részét a kormányhoz közelálló üzleti köröknek játszotta át, beleértve a saját vejét. A metódus további előnye, hogy egyik érintett ország sem vétózhatna. A legjelentősebb következmény az lehet ezek után, hogy a két állam lényeges engedményekre kényszerül. Magyarország nem csaphatna le a civilekre. Vagyis az uniónak saját maga rendbetételével kell indítania, ha komolyan veszi Macron felhívását a liberális demokrácia megvédésére.
A hírügynökség azt írja, hogy Orbán Viktor, brüsszeli szóhasználatban: a Viktátor nagy választási győzelme és a lengyel bíróságok függetlenségéért folyó harc félreverte a vészharangokat az EU jövője ügyében. Épp ezért találta ki a Bizottság, hogy pénzügyi fegyverrel próbálja megfékezni az erős embereket, azaz az illiberális nacionalizmus megerősödését a keleten, ami a szervezet demokratikus alapjait fenyegeti. Juncker a franciák és a németek, illetve a többi nettó befizető áldásával terjeszti elő javaslatát holnap, miszerint a 2021-27 között a jogállam betartásához kötik a központi támogatásokat. Magyarországon ezek a pénzek teszik ki a közkiadások 7 %-át, azaz nyomós érvet jelentenek az uniós tagság mellett. Mindazonáltal úgy tudni, hogy a Bizottság távozó elnöke nem akarja kiélezni a kérdést a két országgal, ami elkeseríti Orbán és Kaczynski bírálóit.
A feszültség enyhülését eredményezheti, hogy Brüsszel kemény lépéseket tesz az illegális migránsok távoltartására. Egy bennfentes arra számít, hogy sikeres lesz a vonakodó államokkal szemben a mézesmadzag és korbács politikája. Orbán már jó pár esetben visszakozott az EU közbelépésének hatására, és a Bizottság győzelmet vár a maga számára a CEU, illetve a Soros által támogatott civil szervezetek ügyében is. Az EP azt sürgeti, hogy függesszék fel Magyarország szavazati jogát, de az ellenzők szerint ennél többre van szükség, ha véget akarnak vetni az uniós alapok elsikkasztásának.
A portál arra számít, hogy a Bizottság meglehetősen szerény javaslatot terjeszt elő holnap a költségvetési támogatások megkurtítására, ha valamely tagállam megszegi a jogállamiság elveit. Két bizottsági illetékes is azt közölte, hogy uniós tisztségviselők a jövőben jogot kapnának a helyzet kivizsgálására, ha felvetődik, hogy egy tagállam a bíróságok függetlenségének meggyengülése folytán nem képes feltárni és megtorolni az uniós alapok körüli visszaéléseket. Ezután az adott kormányt felkérnék, hogy adjon választ a kétségekre, majd ha ez sem segít, figyelmeztetések következnének és a folyamat legvégén állnának csak az esetleges szankciók. Az egyik forrás úgy fogalmazott, hogy nem Magyarországon és Lengyelországon kívánnak ütni, hanem csupán jobban szeretnék kihangsúlyozni a meglévő elveket. Ám a manőverezések még az utolsó pillanatban is folynak, egy kelet-európai diplomata úgy tudja, hogy Brüsszel még mindig nem fogadta el a végleges indítványt. De ha közzé is teszi azt holnap, utána hosszas, hónapokon át tartó vita és alkudozás indul. Mindenesetre az Európai Parlament már holnap meg akarja tárgyalni az indítványt.
A végleges költségvetést azonban csakis egyhangúan fogadhatják el a tagok. A nettó befizetők azon vannak, hogy ne a mezőgazdaságra és a regionális fejlesztésre költsék a sok pénzt, hanem az olyan, új feladatokra, mint a migráció, a biztonság és a klímaváltozás. Arra hivatkoznak, hogy enélkül nem tudják megnyerni a tervezetnek a hazai közvéleményt, főleg ha a Bizottság az eddiginél nagyobb hozzájárulást vár tőlük.
Az újság rámutat, hogy a két fél ellentétesen tálalja, miért is megy holnap Orbán Viktor Brüsszelbe. Az Európai Néppártnak gondot okoz, hogy miként is vélekedjen a Fidesz EU-ellenes álláspontjáról. Épp ezért az EPP vezetői „válságtanácskozásra” hívták a magyar vezetőt. Konzervatív körök azt közölték, hogy Daul elnök és a Weber, a strasbourgi frakcióvezető a lelkére akarnak beszélni. Alighanem attól tartanak, hogy a kormányfő az elsöprő választási eredmény birtokában folytatni fogja az illiberális állam kiépítését, ezért szeretnék barátilag figyelmeztetni. Nem utolsósorban azért, mert jövőre jönnek az EP-választások.
Orbán sajtósa szerint szó sincs válságmegbeszélésről, a magyar politikus csupán viszonozza, hogy Weber márciusban, a választási hadjárat idején Budapesten járt. A jelentés megjegyzi, hogy Brüsszelben egyre másra bírálatba ütközik az euroszkeptikus magyar hozzáállás, a menekültek befogadásának megtagadása és a mód, ahogy bánnak a külföldről finanszírozott civil szervezetekkel. A választás után felerősödtek a hangok a Néppártban, hogy zárják ki a Fideszt. Az osztrák delegáció vezetője célravezetőbbnek tartaná, ha a magyar párt inkább kiválna, bár az sem oldja meg a gondokat, sőt újabbakat teremt.
Macront állva ünnepelték pár napja a washingtoni Kongresszusban, csak éppen a politikus fura módon elszigetelődött, miközben a reformokhoz szövetségesekre volna szüksége. Az elnökből sugárzik az energia, a karizma és az intelligencia, miközben Merkel fáradtnak látszik, Mayt a jelek szerint odahaza legyűrik, Trump pedig megvadultnak tűnik. Ám a francia elnöknek nincsenek partnerei, hogy megfelelő irányba terelje a világ dolgait. Amerikai kollégáját pl. nemigen tudta meggyőzni a legfőbb vitás kérdésekben. Németország változatlanul fenntartásokkal viseltetik az euróövezet átalakítása kapcsán. Így viszont kevés igazi alternatíva marad a számára. Közép-Európában még rosszabb a helyzet. Macron az elsők közt ítélte el a „tekintélyelvű demokráciát”, ami félreérthetetlen utalást jelent a magyar és a lengyel kormányra. Nyíltsága üdvözlendő és bátor, de a térség vezetésében ez még nem hoz neki sok barátot.
A Bizottságban hősnek tartják, ám mások nem rokonszenveznek vele Brüsszelben, hiszen felrúgta a hagyományos pártkereteket és ez gondot okozhat az EP-választások után a legfelső tisztségek elosztásánál. Szóval, olyan vezető lehet belőle, aki nem illik bele a korába. Európapárti, amikor mindenütt erősödik az euroszkepticizmus. Globalista és a nemzetközi együttműködés híve, amikor nyomul a protekcionizmus és a nacionalizmus. Lehet, hogy úszik a történelem árjával szemben, ahelyett, hogy meglovagolná azt.