Pályaorientációs napok toborzással: nagy erőkkel készítjük fel a gyerekeinket egy nem létező háborúra
A kormányzati honlap, illetve a honvédségi weboldal hírei között az utóbbi időben egyre gyakrabban tűnnek fel beszámolók olyan gyerekprogramokról, ahol a résztvevők harci járművekkel és fegyverhasználattal ismerkedhetnek meg. Mindezt sokszor tanítási időben, látszólag az iskola szervezésében. Április végén egy csapat hatodik osztályos, tehát tizenkét éves gyerek egy páyaorientációs napot töltött a Petőfi-laktanyában, ahol a honvedelem.hu beszámolója szerint haditechnikai bemutatón és légpuskalövészeten vehettek részt. Egy héttel később a Szolnoki Műszaki Szakképzési Centrum tagintézményeiben tanuló diákok vehettek részt hasonló programon, de itt már nem titkoltan a toborzás volt a cél. Majd pár nap múlva a dorogi Zsigmondy Vilmos iskola középiskolásainak volt ugyanerre lehetőségük. A honvédség láthatóan nagy energiát fektet abba, hogy a felnőtt életüket még épp csak tervezgető gyerekeknek a megfelelő pillanatban eszébe jusson, milyen jó dolog lenne katonának állni.
Ugyan már, mondhatnánk, az természetes, hogy egy-egy szakmai szervezet nyílt napot szervez a pályaválasztás elótt álló fiatalok számára! Igen, tényleg az. De akkor hol van a lelkes állami támogatás és gyújtó hangú államtitkári beszámolók sora a cipészek, kertépítő mérnökök vagy ügyvédek iskolai szakmai bemutatóiról? Miért pont katonákra van hirtelen szüksége az országnak, amelynek csak képzelt ellenségei vannak?
Kecskeméten a majális családi programjai közé vegyült el feltűnés nélkül egy toborzópont, illetve néhány vidám lőfegyveres egyenruhás, akik segítettek az érdeklődőknek kipróbálni a különféle fegyvereket. A nap a honvédségi portál szerint remekül sikerült, mivel
A gyerekek éltek a kínálkozó lehetőségekkel, mindennel lőttek, mindenre felmásztak, mindent kipróbáltak, aminek a közelébe mehettek. Szüleik, nagyszüleik pedig egy kicsit nosztalgiáztak a sátraknál, néhányan még a katonaélményeiket is felelevenítették.
Nem tudom, ki hogy van vele, de azok az ismerőseim, akik katonaélményekkel rendelkeznek, sok mindent éreznek ezek felelevenítésénél, de nosztalgiát, azt biztosan nem. És nem azért, mert nem szeretik a hazájukat. Pont azért, mert szeretik, és ezért inkább békepártiak. De ez, úgy tűnik, ma elavult nézőpont.
A gyerekek számára tartott toborzónapok és játékos hadviselési gyakorlatok szépen illeszkednek abba a – minden kormányzati állítás szerint nem létező – koncepcióba, amelynek része a fizikai állóképességet évente tesztelő Netfit-program, az iskolákra kényszerített Honvédelmi Intézkedési Terv, az előzetes felmérés, hogy melyik oktatási intézményben lenne alkalmas hely lőgyakorlatokra. Készülünk a nem létező háborúra, a képzelt ellenségeink ellen. És azoknak, akik ebben nőnek fel, ez lesz a valóság, hiszen mi okuk is lenne kételkedni, ha egyszer gyerekkoruk óta azt tanulják, hogy a világ veszélyes hely, és a fegyver adhat csak biztonságot?
A Magyar Honvédség idén 170 éves. Ez remek alkalom lenne, hogy megünnepeljük, hogy békében élhetünk, és megmutassuk a gyerekeinknek, hogy ez mekkora szerencse.
Kerényi Kata