Konszolidáció? Ugyan, kérem! Ez a szó nem szerepel Orbán Viktor szótárában. Viszont rengeteg kifejezést találni a “harc” szó környékén. A permanens háború most sem szakad meg, sőt, ha lehet, a helyzet tovább fokozódik.

Amit már most biztosan tudunk Orbán legújabb országlásáról:

– marad az intenzív háború a nem létező migránsok ellen,

– ennek jegyében már a jövő héten alkotmány-módosítás jön,

– és megszavazzák az eddig ismeretlen szigorítást tartalmazó, civil ellenes törvénycsomagot.

Ezeket a lépéseket sokféleképpen lehet leírni, de a konszolidáció kifejezés bizonyosan nem illik ide.

Amit még tudunk:

– jogállamokban szokatlanul egy tábornok áll majd a honvédelmi minisztérium élén (gyengébbek kedvéért: a hadsereget eddig is katonák vezették, a minisztérium, mint politikai szervezet általában a civil és politikai kontrollt jelentette egy nagy létszámú, fegyveres testület felett),

– egy hírszerző kerül a hadsereg élére,

– a belügyminiszterből miniszterelnök-helyettes lesz,

– Orbán saját titkosszolgálatot szervez kizárólag saját irányítása alá.

A kormányzati struktúra ilyen jellegű átalakítása ésszerűen működő államokban egyet jelentene egy közeledő háborúra való felkészüléssel. Szerencsére Magyarországot és Orbán országlását nem lehet ésszerűnek nevezni, így nem is tartunk attól, hogy hamarosan tényleges fegyveres konfliktusba keveredne az ország. A verbális háborút azonban simán meg lehet fejelni némi kurucos kardcsörtetéssel – mi sem áll közelebb Orbánhoz, mint ez a mentalitás.

A csak sejthető, de a jelek elég beszédesek:

– a következő egy-másfél évben a kormány lényegében ellehetetlenítí a független bíróságokat – erre utal, hogy a választás után személyesen Orbán ment neki hazug indokokkal a Kúriának, a csahos propaganda pedig azóta lépten-nyomon ekézi a bírói testületeket.

– A renitens Budapestet megregulázzák: teljesen kiüresítik, esetleg meg is szüntetik a kerültei polgármesteri posztokat, de ha a jövőre esedékes önkormányzati választáson a fővárosiak nem általlanának rosszul szavazni, úgy a város teljes önigazgatását felszámolná egy, Orbán alá tartozó “Budapest-minisztérium”.

– A sajtó végleges megregulázása az előző ciklusban felröppent, kötelező újságírói kamarai tagság bevezetésével.

– Mészáros Lőrinc további és töretlen gazdagodása.

– A jól bejáratott udvari beszállítók további kitömése adó- és uniós milliárdokkal.

Orbán újból és újból meghirdeti a “demográfiai fordulatot”, amelyhez a KSH majd szolgai módon szállítja is a kormánypropagandának megfelelő statisztikákat. Ennek ellenére pontosan látszik: ezen a fronton, amely pedig valóban az egyik legfontosabb lenne az ország számára, borítékolható a csúfos kudarc. Ezt elleplezendő pedig újabb és újabb ellenségek bukkannak majd fel a határon, nyugati és déli irányból egyformán. Keletről azonban – ebben biztosak lehetünk – senki nem fenekedik majd ellenünk. Sőt!

Amiben szintén biztosak lehetünk: a mérhetetlen vagyon, az összelopott százmilliárdok utat törnek maguknak. Nincs már elég anyós, nagymama és nagybácsi, akire rá lehet írni a saját vagyont, vagy akiről még nem hazudták, hogy kölcsön adott a politikusnak. A következő ciklusban egyre-másra bukkannak majd föl az igazolhatatlan vagyonok, az egyre átlátszóbb mesék, amelyekkel a közvélemény előtt meg lehet bukni – az ügyészség azonban továbbra is lelkesen falaz majd a tolvajoknak.

És semmi sem árulkodik jobban a halmai dölyfről, mint amit Orbán beiktatási beszédében mondott: “A lehető legnagyobb szabadságot akarom biztosítani az embereknek.” A szavakon túli valóságban pedig a fél magyar sajtót Kövér László kitiltotta a parlamentből, az ellenzék pedig meg sem szólalhat a miniszterelnöki szöveg után. Hát ilyen Orbán “legnagyobb szabadsága”: aki nem tetszik, az csöndben maradhat, különben…