- Sötét korok élednek újjá Magyarországon, de a kormányfő téved, amikor a liberális demokrácia végét harangozza be.
- Orbán Viktor kiélezi a vitát mind az EU-val, mind Berlinnel, miközben már egész Európát megpróbálja felforgatni, ám a vége lehet, hogy az lesz, hogy rövid úton a Néppárton kívül találja magát.
- A Nyílt Társadalom Alapítvány kipaterolása választó vonal, mert itt már kritikus véleményeket akarják elfojtani egy névlegesen demokratikus országban.
Az erős politikai nyomás és a jogi fenyegetés miatt döntött úgy a Nyílt Társadalom Alapítvány, hogy munkája immár lehetetlenné vált Magyarországon, ezért Berlinbe költözik át. A szervezet, amely a demokráciát, a szólásszabadságot és a polgárjogokat segíti, mind inkább politikai és jogi támadások célpontja lett Orbán Viktor részéről, aki elfojtotta az ellenkező véleményeket és kinyilvánította, hogy a liberális demokrácia kora lejárt. A kormányfő gyakran úgy állította be Soros Györgyöt, mint aki sötét figura és az ország szuverenitására tör. Az alapítvány elnöke, Patrick Gaspard az elhatározás bejelentésekor hangsúlyozta, hogy a magyar kormány politikai célokból befeketíti, illetve hamisan állítja be a tevékenységüket, elnyomja a civil társadalmat, olyan taktikát alkalmazva, ami példátlan az EU történetében.
A jelentés hozzáteszi, hogy a budapesti iroda bezárása szomorú csúcspontja annak a küzdelemnek, amelyet az alapítvány vívott saját munkája érdekében immár évek óta, mind inkább ellenséges környezetben. Orbán nacionalista, migránsellenes kampányt vívott és elégtétellel fenyegette meg mindazokat, akiket az állam ellenségének tart. Ezért mondta ki azt az alapítvány vezetése még a „Stop, Soros” elfogadása előtt, hogy számukra lehetetlenné vált a helyzet Magyarországon.
A Nyílt Társadalom Alapítvány szóvivője azt mondta, hogy azért mennek el, mert a hatalom rágalomhadjáratot folytat ellenük és szándékosan félreértelmezi, illetve eltorzítja az alapító, Soros György nézeteit. Ráadásul a kormány további korlátozásokat készül hozni a civil szervezetek ellen a „Stop, Sorossal”. Ezzel szemben Kovács Zoltán úgy véli, hogy a másik fél elmenekül az átláthatóság elől.
1. Az újság azt idézi a kormányszóvivő nyilatkozatából, hogy a Nyílt Társadalom Alapítvány azért megy el, mert nem szeretné, ha a közvélemény pontosan tudná, hogy mit csinálnak, mi módon és milyen forrásoknak köszönhetően támogatják a bevándorlást. Hozzátette, hogy a szervezet migráns földrészt, illetve migráns országot próbál létrehozni, ám ebben a magyar kormány és jog megakadályozza. Épp azért menekül az OSF külföldre, hogy kikerüljön a magyar joghatóság alól, utána pedig a határokon túlról fejt majd ki nyomást. Sok bíráló szerint ugyanakkor a Soros-ellenes kampány antiszemita. Mellesleg függőben van a Közép-Európai Egyetem sorsa is.
2. A lap szerint sötét korokat idéz a Figyelőben megjelent 200-as lista a „Soros-zsoldosokról”, illetve azt mutatja, milyen messzire jutott Orbán Viktor alatt az ország az autokrácia újjászületésének útján. Merthogy a folyóirat az ellenségeket sorolta fel, tudósokat, újságírókat, emberi jogi aktivistákat és másokat. A miniszterelnök nemigen takarékoskodik az energiával, ha Soros Györgyöt kell befeketíteni. A zsidó emberbarátot állította egy sor rágalomkampány, számtalan idegengyűlölő beszéd és több megtorló törvény középpontjába. A Figyelő névsora, alig pár nappal a Fidesz győzelme után, azt látszott alátámasztani, hogy a politikus beváltja szavát az elégtételt illetően. A lépés miatt felháborodott többek között a CEU rektora is, aki gyalázatos megfélemlítési kísérletnek minősítette az eljárást.
Ám a felháborodás már akkora, hogy időközben csaknem 8 ezren követelték: őket is vegyék fel a listára. A gesztus sokat elárul a mai Magyarországról, ahol Orbán csaknem teljes ellenőrzést gyakorol és gyakori a megfélemlítés. De létezik szólásszabadság is. Klaniczay Gábor, a CEU professzora úgy értékeli, hogy ami van, az a tekintélyelvűség új formája. A névsor jelentőségének megértéséhez tudni kell, hogy a hatalom nagyon is lecsap a civil társadalomra, jogszabályokkal akarja megnehezíteni, ha éppen nem lehetetlenné tenni sok független szervezet munkáját. És még ha nem is megy el olyan messzire az ellenkező vélemények elnyomásában, mint Törökország vagy Oroszország, de sokan félnek attól, hogy pont abba az irányba halad.
3. A szerkesztőségi kommentár vitába száll Orbán Viktorral, kiemelve, hogy a liberális demokráciának egyáltalán nincs vége. Úgy értékeli, hogy a miniszterelnök nyomatékos véleménye esetében olyasvalakinek az álláspontjáról van szó, aki saját magát nyilvánította az illierális demokrácia bajnokává, bevándorlás-, muzulmán-ellenes, illetve antiszemita előítéleteket gerjesztő kampánnyal szilárdította meg csaknem diktátori hatalmát, átírta a választási törvényeket és a vazallusaival tömte tele a sajtó, az igazságszolgáltatás, a bűnüldöző szervek, a kulturális intézmények, az egyházak, valamint az oktatás vezető tisztségeit. De amit csinál, abban világméretű irányzat tükröződik vissza. A Freedom House szerint már 12 éve egyfolytában csökken a szabadság szintje a világban. Olyannyira, hogy a volt amerikai külügyminiszter asszony, Albright már a fasizmus eljövetelét vetíti előre.
De a helyzet cseppet sem reménytelen, folyik a harc a szabadságért. Lásd az iraki választást, az évtizedek óta hatalmon lévő maláj kormánypárt vereségét, Örményországot, vagy Lengyelországot, ahol a hét végén 50 ezren vonultak az utcákra Varsóban, a demokrácia lebontása ellen tiltakozva. Úgy hogy igaza volt az ifjabb Bush elnöknek, aki 14 éve arról beszélt, hogy a szabadságvágyat nem lehet örökre elnyomni, börtönfalakkal, titkos rendőrséggel vagy statáriális törvényekkel. A szabadság mindig megtalálja a maga útját, csak – teszi hozzá az elemzés – lehet, hogy ez sokkal tovább tart, mint ahogy a politikus gondolta.
A kormány nyomására a Soros-alapítvány elhagyja Magyarországot, miután Orbán Viktor szorongatja a civil csoportokat, amelyekről azt hiszi, hogy a társadalmat veszélyeztetik. Ez a legújabb fejlemény a miniszterelnök és az NGO-k viszályában. Orbán három éve mind jobban fokozza a szorítást ezeken a szervezeteken, mivel azok ellenzéki csoportokat, illetve menekülteket támogatnak. A konfliktus próbakő lett a konfliktusban, amelyben egyfelől küzdenek az új nacionalisták, akik igyekeznek elszigetelni a civil társadalmat a külföldi és gyakran liberális forrásoktól, a másik oldalon viszont a demokráciapárti csoportok állnak, amelyek úgy ítélik meg, hogy a kormányfő mindinkább tekintélyelvű politikát folytat. Most nagyon úgy néz ki, hogy ha átmegy a „Stop, Soros”-tervezet, akkor távozik az Amnesty International is. A csomag fő jogi és retorikai célpontja maga Soros György, aki idáig több mint 32 milliárd dollárt adott világszerte a Nyílt Társadalom Alapítványoknak, 100-nál is több országban, a többi közt a migránsok, a jogállam és a jó kormányzás segítésére. A magyar kormány különben nekiment a CEU-nak is.
A Helsinki Bizottság társelnöke úgy foglalt állást a Nyílt Társadalom Alapítvány elhatározása kapcsán, hogy a „Stop, Soros” miatt bizonyosan sokkal nehezebb lesz a helyzetük. Pardavi Márta megjegyezte, hogy a szervezet, amelynek fő támogatója éppen az alapítvány, egyértelműen szálka a hatalom szemében, és ha Rogán Antal két napja az eredeti tervezet megszigorítását helyezte kilátásba, akkor ezt azt jelenti, hogy az ő nehézségeik nem enyhülnek. Mégsem kívánnak külföldre távozni, és nem is adják fel a menedékérők gyámolítását, valamint más, alapvető céljaikat, hacsak nem kényszerítik őket rá.
A hírügynökség azt írja, hogy a civilek elleni magyarországi fellépés a demokratikus értékekért folyó harc gyújtópontjába került Európán belül. A Nyílt Társadalom Alapítvány bejelentése emeli a tétet Orbán és az EU közti viszályban, miután a választási győzelem birtokában a miniszterelnök végig akarja vinni a szakítást a liberális demokráciával. A politikus az egyik legnagyobb ellenfele az unió által hirdetett multikulturális demokráciának és ihletet ad a világban egy sor bevándorlás-ellenes mozgalomnak. A kormány mindenesetre úgy kommentálta az OSF elhatározását, hogy nem fognak krokodilkönnyeket ejteni az alapítványért. Ezzel szemben Timmermans, a Bizottság alelnöke úgy értékelte, hogy a demokrácia húzza a rövidebbet, ha egy civil szervezet, amely izgalmas és toleráns demokrácia megteremtésén dolgozik, úgy érzi, hogy fenyegetik, és hogy emiatt nem tudja tovább végezni a feladatát.
A tudósítás aláhúzza, hogy Soros György és alapítványa hatalmas nyomás alá került a jobboldali Fidesz részéről, Orbán Viktor azt állítja, hogy a milliárdos muzulmán migránsokkal akarja elárasztani az uniót és Magyarországot. A vádat mind a Nyílt Társadalom Alapítvány, mind független elemzők sora teljes képtelenségnek minősítette. De ez volt a párt sikeres kampányának központi eleme. A „Stop, Soros” megszigorítása pedig még tovább korlátozza a civilek tevékenységét, és aktivisták szerint általában véve is visszavetheti a civil társadalmat. Úgy gondolják, hogy az OSF döntése fordulópont, és csak táplálja a félelmeket, hogy Orbán beváltja a választási kampányban tett fenyegetését az ellenfelekkel szemben. A Fidesz hívei ellenben ünnepelték, hogy szedi a sátorfáját az alapítvány, amelyet a hatalombarát sajtó úgy állít be, mint nemzeti mumust. A másik oldal ugyanakkor attól tart, hogy a jövőben a rendőrség átkutathatja irodáit, illetve egyéb zaklatások következnek. Az egyik munkatárs megjegyezte, hogy a hazugságpropaganda nyilvánvalóan működik, sokan elhiszik a kormány által terjesztett valótlanságokat.
Orbán Viktor idáig több mint 100 millió forintot költött az adófizetők pénzéből a Soros György elleni hazugságokra – közölte az alapítvány, amikor nyilvánosságra hozta, hogy elhagyja Budapestet. A miniszterelnök, aki mind keményebben tartja kézben a bíróságokat, a sajtót és a gazdaságot, az ország halálos ellenségeként tüntette fel Sorost. A Bizottság viszont már jelezte, hogy kötelezettségszegési eljárását indít Magyarország ellen a civilekkel szemben benyújtott törvényjavaslat miatt, amelyről az ENSZ úgy véli, hogy az támadás az emberi jogok ellen.
A liberális Közép-Európai Egyetem arra figyelmeztet, hogy Orbán Viktor miatt külföldre, egészen pontosan Bécsbe kényszerülhet az intézmény. A rektor azt közölte, hogy készek máshová áttenni működésüket, ha a kormány nem írja alá már a közeljövőben a CEU státuszát rendező megállapodást. Az iskolát a liberalizmus fellegvárának tartják, ahol az utóbbi két évtizedben kelet-európai diákok világszínvonalú képzést kaptak. A hatalom tavaly a tömegtüntetések, illetve a fontos fővárosok tiltakozásának hatására ritka módon még visszakozott, de az ügy azóta sem jutott nyugvópontra. Rövidesen elválik, hogy az egyetem elleni hadjárat csupán a politikai haszonszerzést célozta-e, vagy netán a vérbosszú része. Ezt jelenleg még Ignatieff sem tudja megmondani. Mint ahogy azt sem, hogy amit a kormány igen erősen képvisel, az ideológia, vagy vízió, és ha utóbbi, akkor meddig mennek el vele?
Az Európai Néppárton belül egyre nagyobb a nyugtalanság, hogy a választási sikeren felbátorodott Orbán még tovább igyekszik tágítani a határokat. A CEU bezárását és az igazságszolgáltatás elleni átfogó kampányt az európai partnerek általában vörös vonalnak tekintenék. Egy Budapesten dolgozó nyugati diplomata úgy érzékeli, hogy a Fidesz már nagyon előreszaladt, ezért nem tud arcvesztés nélkül visszakozni. Ennélfogva valószínűleg jóváhagyják a „Stop, Sorost”.
A CEU-t várhatóan békén hagyják, de ezt igyekeznek szép csendben csinálni, hiszen az egész választási kampány a Soros-ellenességre építették. Ignatieff erről azt mondja, ők nem kívánják a szőnyeg szélére állítani a hatalmat. Arra igyekeznek megtanítani az embereket, hogy legyenek szabadok. A nagy kérdés az, hogy van-e tér a szabad intézmények számára egy ilyesfajta társadalomban. Ezt a kormánynak kell eldöntenie, ám ha megteszi, annak komoly következményei lesznek arra nézve, milyen ország is ez. Viszont ha menniük kell, akkor az az igazgató szerint meglehetősen zajos lesz, és ezt Orbán is tudja.
Orbán Viktor varsói látogatása megmutatta, hogy itt egy illiberális szövetségről van szó, amely szembemegy az unió által képviselt liberális demokráciával. Mind a Fidesz, mind a PiS megveti azt, átlép az igazságszolgáltatás függetlenségén és elutasítja a menedékérők betelepítését. Egyben egymást védik Brüsszelben, ahol a politikájuk kiváltotta a Bizottság dühét. Orbán azonban még tovább ment az autokrácia útján, mint Kaczynski. Emiatt elhagyja az országot a Nyílt Társadalom Alapítvány. Az EU számára fejfájást okoz a két kormány, de a varsói tárgyalásokon egyetértettek abban: megpróbálják megakadályozni, hogy az unió szankciós eszközként használja fel a következő költségvetést. A magyar vezető egyenesen azzal fenyeget, hogy megvétózza a tervezetet. És egyelőre nemigen látszik, hogy bármelyik hatalom egyhamar kénytelen volna venni a kalapját. Az sem valószínű, hogy Orbán támogatásával a háta mögött Kaczynski engedne Brüsszel nyomásának.
A tudósítás jellemzőnek, választó vonalnak tartja, hogy kénytelen sátrat bontani Magyarországon a Nyílt Társadalom Alapítvány. Hiszen egy olyan szervezetről van szó, amely jó 30 évvel ezelőtt igen nagy segítséget nyújtott a rendszerváltáshoz. A hatalom három éve groteszk hadjáratot vív a 87 éves milliárdos ellen, és közben nem hiányoznak az antiszemita közhelyek. Olyan ellenfelet kreált belőle, aki egyébként a Fidesz hatalmas fölénye miatt hiányzik a magyar belpolitikából, de akire az ütközésre alapozó politika miatt a miniszterelnöknek nagy szüksége van. Emellett az állítólagos Soros-terv ürügyül szolgál, hogy fel lehessen lépni a kritikus civilek és sajtó ellen. Hiszen azok a végén már kényelmetlenebbé váltak a kormány számára, mint a fogatlan ellenzék. A „Stop, Soros” pedig csak további, bár drasztikus intézkedés. A külföldi bírálatok ellenére sebtében akarják átnyomni, sőt Orbán a választási eredményt felhatalmazásnak tekinti hozzá.
Az elmúlt két év tanúsította, hogy nem puszta szólam, amikor a politikus a liberális demokrácia végéről beszél. A kampányban megbélyegezték és megfélemlítették az ellenoldalt. Kormánypárti orgánumok fekete listákat tettek közzé. Úgy hogy cseppet sem meglepő az OSF elhatározása. Civilek már hónapok óta arról számolnak be, hogy szidják és fenyegetik őket, amihez a lakosság egy része a hatalom retorikájából merít felhatalmazást. Daniel Makkonen az alapítványtól azonban megerősítette, hogy Berlinből, jobb körülmények közül továbbra is segíteni kívánják a magyar polgárjogi szervezeteket.
Orbán Viktor ugyan kereszténydemokráciává akarja átformálni Magyarországot, ám a meghirdetett program ugyanaz, mint eddig: a migráció elutasítása és harc Soros György ellen. Olyannyira, hogy a Fidesz az alaptörvénybe kívánja iktatni a kvóta elvetését, noha a menekültek elosztását nem csupán a Bizottság, hanem a német kormány is támogatja. Persze kézenfekvő, hogy a párt kitart a jól bevált témák mellett, ráadásul jövőre jön az EP-választás. Orbán Varsóban megerősítette, hogy számára a bevándorlás a nemzeti szuverenitás alapkérdése. Ugyanakkor április 8. után megpróbálta azt a benyomást kelteni, hogy új kezdetben gondolkodik, így javítaná a Németországhoz fűződő viszonyt. De a civilek, illetve a CEU elleni támadás csak még jobban kiélezte a feszültséget.
Hogy a kancellár a magyar vezetőben a Néppárton belüli ellenfelet kénytelen látni, az részben valószínűleg azzal függ össze, hogy a bajor CSU Orbánt zászlósfigurájává tette a CDU-val szembeni vitában. Ezért különösen érdekes, hogy az EPP frakcióvezetője a minap megpendítette: ki is zárhatják a magyar kormánypártot, ha az nem tartja magát a játékszabályokhoz. Példaként éppen a „Stop, Sorost”, illetve az egyetemet említette meg. Így azután lehet figyelni, meddig viszi a kormányfő a kampányt a befektető ellen. A megválasztása utáni beszédében mindent arra a lapra tett fel, ami vabankot jelentene, ha megkockáztatná a szakítást az európai konzervatívokkal. Az illiberális demokrácia helyett ugyanis meghirdette a korszerű kereszténydemokráciát.
A Soros-alapítvány aggódik a munkatársai biztonságáért, ezért Berlinbe helyezi át székhelyét, miután a hatalom az utóbbi időben módszeresen pellengérre állította a a migránsbarát civileket. A Nyílt Társadalom szóvivője, Daniel Makkonen azt közölte, hogy a költözködés augusztusig lezárul. Mind a 100 alkalmazottnak felajánlották az ottani munka lehetőségét és sokan élnek is vele. A hatalom először csak a politikai kommunikáció részeként pécézte ki az NGO-kat, ha azokat külföldről finanszírozták. Ám a „Stop, Soros” már azt tartalmazza, hogy titkosszolgálati eszközökkel világítsák át a csoportokat és azok vezetőit, amennyiben azok támogatják a migrációt, illetve gyámolítják a menedékkérőket. Orbán 2 ezer „Soros-zsoldost” emlegetett a kampány során, mármint hogy ők valamennyien a kormány ellen dolgoznak.
A Figyelő listája pedig már egészen új hangot jelentett. Itt már azért vették elő a civileket, mert bírálták a hatalmat. És a Fidesz-barát média egyre inkább beszállt a küzdelembe, mondván, hogy a Soros által pénzelt csoportok beleavatkoznak a politikába, noha senki sem választotta meg őket. Ennél a pontnál vált nyilvánvalóvá a stratégia célja: megakadályozni, hogy az érintett szervezetek botrányokat leplezzenek le, vagy nyilvánosan kifogásolják a hatalom tevékenységét, mert Orbán úgy érzékeli, hogy a közvélemény befolyásolása az ő mozgásterét igyekszik szűkíteni. A közbeszéd uralásáért vívott csatában a OSF távozása a politikus győzelmét jelenti, hiszen lényegesen meggyengül egy liberális tényező a magyar politikában.
A kommentár riasztó jelzésnek, egyben az EU-hoz intézett segélykiáltásnak nevezi, hogy Soros György alapítványa elhagyja Budapestet. De úgy néz ki, hogy eredményes volt az össztűz, sikerült elűzni az OSF-t, az Magyarországról is kivonul. A kormányfő elégedett lehet, hiszen legyűrt egy ellenfelet, akit államellenségnek minősített. Ám a fejlemény csapás minden magyar szervezet számára, amely az emberi jogokért dolgozik. De riasztólövés a magyar demokrácia mellett, amit meg kell hallani Brüsszelben, bár ott persze már jó ideje nagy aggodalommal követik a Soros elleni fékevesztett kampányt. Ám idáig minden közbeavatkozási kísérlet hiábavalónak bizonyult. Az unió erőtlennek tűnik és ennek megvannak a maga következményei. Itt már nem csupán egy alapítvány vagy Magyarország a tét, az EU-t mint értékközösséget érte kihívás. Sürgősen meg kell rá találni a választ, mármint hogy az integráció miként tud megbirkózni azzal, hogy egyes tagállamokban aláássák a demokráciát.
Az újság antiszemitizmus felcímmel számol be arról, hogy az Orbán-kormány antiszemita hadjáratának hatására veszi a kalapját a Nyílt Társadalom Alapítvány. A miniszterelnök ugyanis megint neki akar futni, hogy még jobban állami ellenőrzés alá helyezzék a civil csoportokat. Az OSF ebből levonta a következtetést, becsukja budapesti irodáját. Soros államellenségnek számít Orbán és a Fidesz szemében. A kormányfő hónapok óta zsidóellenes és összeesküvés elméletekkel megtűzdelt kampánnyal próbálja lejáratni a „hazátlan” milliárdost. Ehhez eszközül veti be a mélyen gyökerező magyar antiszemitizmust. Egyébként az üzletember elleni hadjárat Ausztriában is visszhangra talál a jobboldalon. A német zöldek ellenben aggasztónak tartják azt, ami alapítvánnyal történt. Szóvivőjük sürgette, hogy a magyar fél vegye le a napirendről a „Stop, Sorost”. Egyben felhívta az uniópártokat, hogy többé ne nézzék tétlenül, miként számolják fel a pluralizmust Magyarországon.
1. Az unió történetében először kényszerül politikai nyomásra távozni egy tagállamból egy olyan fontos civil szervezet, amely az emberi jogokért és a demokratizálásért küzd. Orbán nagy győzelmet aratott a menekültellenes kampánnyal, habár sosem bizonyította, hogy létezne a rejtélyes, összeesküvés elméletekkel megtámogatott és kódolt antiszemitizmussal megspékelt „Soros-terv”. Viszont már a parlament előtt van a vonatkozó törvénycsomag. Ennek megfelelően a távozás híre nem olyan, mint derült égből villámcsapás. A kormány idáig 100 millió forintot fordított a gyűlöletkampányra, aminek érzékeltetéséhez csupán annyit: az alapítvány 1984 óta 323 milliót adott a legkülönfélébb célokra. A miniszterelnököt ugyanakkor dühíti egynémely NGO ténykedése, pl. amikor azok tárgyszerű kritikát fogalmaznak meg a menekültek, a hajléktalanok, a rabok vagy a polgári és emberi jogok ügyében. A politikus most el akarja hallgattatni ezeket a hangokat. Az osztrák szociáldemokraták egyik parlamenti képviselője felszólította Kurz kancellárt, hogy szólaljon meg, mert különben Orbán pártjára áll. A bécsi kormány nem kívánta kommentálni az alapítvány körüli fejleményt.
2. Hogy a Soros-alapítvány kivonul Magyarországról, az Orbán Viktor gyengeségéről árulkodik – hangsúlyozza az elemzés. Hiszen egy olyan országról van szó, amely számára az igazi migrációs probléma ott jelentkezik, hogy tömegével távoznak a fiatal, a világra nyitott, jól képzett fiatalok. A politikus most azt gondolhatja, hogy ez „megvan”, mármint hogy a masszív politikai közrehatás folytán szedi a cókmókját a Nyílt Társadalom alapítvány, miután a választási kampány már groteszk-paranoid vonásokat öltött. Vagyis politikai emigrációba vonul, de a lépés fölöttébb jelképes: egy olyan országban, ahol hatalom közeli lapok listát hoznak a „Soros-zsoldosokról”, nem lehet félvállról venni a félelmeket a munkatársak biztonsága kapcsán. Ám itt Orbán abba is hagyhatja az ujjongást, hiszen az ország megint elveszti a hozzáértés és a tekintély egy újabb részét. Hosszú távon megviseli ez a stabilitást is, mert a demokráciának szüksége van a kritikus szellemre. És a legfőbb: a választók állítólag sugárzó nyertese esetében nem éppen az erő jele, ha fél a civil társadalomtól.
3. Orbán Viktor radikálisan át akarja alakítani az uniót, és miközben a civil társadalom visszavonul Magyarországról, Budapesten támadásra fújnak riadót az EU ellenfelei. Így látja a helyzetet Csekő Balázs, Bécsben élő szabadúszó újságíró. A miniszterelnök továbbra is harci üzemmódban működik. Már az Európa-választásokra készülődik, hogy lényegesen átformálja a földrész arculatát. A kétharmad birtokában gyakorlatilag ellenállás nélkül irányíthatja az országot. Kénye-kedve szerint véghezviheti az illiberális állam megteremtését. Már csak a civilek és a független bíróságok jelentik a szálkát a szemében. De ezek is eleshetnek rövidesen. Ám még ez sem elegendő a hataloméhes vezetőnek. Most már megfelelő vonalra kívánja állítani az uniót is, és ehhez a migrációban véli megtalálni a „csodafegyvert”.
Igen jók a kártyái európai keretekben is. A német kancellár meggyengült, Macron gyorsan veszít hazai támogatottságából. Orbán lett a Berlin-Párizs tengely, az uniós reformelképzelések legjelentősebb kihívója. Mintha a jobboldali populisták könyvéből olvasná: a szuverén államok szövetségét tűzte ki célul. Egyben a jobboldali radikálisok és a migráció ellenfeleinek ikonjává vált Lehet, hogy beigazolódnak a hírek és a Fidesz rövidesen átül Srasbourgban az euroszkeptikus Nemzetek és Szabadság Európája frakcióba.
Egyre inkább közeleg, hogy Bécsbe költözzön át a CEU. Orbán Viktornak már nincs sok ideje, hogy aláírja a megállapodás-tervezetet, amelyet az egyetem tett le az asztalára. Ha nem szánja rá magát júniusig, akkor várhatóan megindul a teljes áttelepülés, ami érintené mind az 1500 diákok, tehát az alap- és mesterfokú, illetve PhD-hallgatókat is. Az osztrák fővárosban közben már folyik az akkreditációs eljárás. Az egyetemen belül, az oktatók körében azonban erősek a kételyek, hogy tényleg szőröstül-bőröstül menni kell-e, bár a jelek szerint akut veszély fenyegeti Magyarországon a vélemények sokszínűségét. Mindenesetre a diákokat nagyvonalú ösztöndíjakkal igyekeznek rávenni, hogy tanuljanak inkább az új helyen.