Orbán egyszer már megpróbálta durván – nem jött be. Utána egy pártkáderrel igyekezett neki tetsző irányba fordítani az igazságszolgáltatást – látható kudarc. Most állítólag kivásárolná a renitens (értsd: neki nem tetsző) bírókat.
Sorrendben harmadszor ugrik neki Orbán Viktor, hogy az utolsó zavaró tényezőt, a független igazságszolgáltatást bedarálja. (A törvényhozó és a végrehajtó hatalom 2010 óta korlátozás nélkül az övő, ahogy a jegybank, az Állami Számvevőszék, az adóhatóság, az ügyészség, immár a sajtó elsöprő része, a civileket pedig napokon belül kinyírja a Stop-Sorossal.)
Az első, még 2011-es, igazságügyi reformnak nevezett hatalomátvételi kísérlet a Velencei Bizottság előtt bukott el. Az Orbánnak nem tetsző bírák nyugdíjazását és a Fidesz-hű Handó Tünde túlhatalmát nemzetközi nyomásra visszavonta a hatalom.
A második kör jóval csendesebb volt már – csak az igazságszolgáltatáson belül dolgozók voltak tisztában azzal, hogy Handó megmaradt hatalmát lényegében kizárólag arra igyekszik használni, hogy megakadályozza a hatalomnak nem tetsző bírák kinevezését, illetve a pártkatonák helyzetbe hozását. Ez a gyakorlat addig ment, mígnem a Országos Bírói Tanács (OBT), amely Handó hatalomgyakorlását hivatott ellenőrizni, nyíltan szembe fordult a pártdelegálttal: kimondatott, hogy Szájer József felesége többször is, durván visszaélt a hatalmával.
Az Országos Bírói Hivatal (OBH) Orbán-lojális elnökének ez annyira nem tetszett, hogy azonnal jogsértéssel vádolta a Tanácsot, megállapításait törvénysértőnek nevezte. Tette ezt a Kúria elnökének jogi álláspontja ellenére.
A választás, amelyen újra kétharmados többséget szerzett Orbán a jelek szerint cezúrát jelent az eddigi gyakorlatban is. Így a miniszterelnök ismét ráfordulhat, új taktikával az igazságszolgáltatás pártfunkcionáriusokkal való feltöltésére, a bíróság megrendszabályozására.
Az első jele az új időknek Handó szerda délelőtt kiadott nyilatkozata. Ebben a néhány héttel korábban még véresen fröcsögő – és álláspontját a lakájsajtó kéjesen alátámasztó – hivatali elnök megejtőe békülékeny hangnemet üt meg: “Az OBH elnöke párbeszédet kezdeményez az OBT tagjaival. Az OBH elnöke fontosnak tartja a dialógust a bírósági szervezetben működő szereplők között.” – írja Handó. (Meglehetősen árulkodó, hogy épp látványos veresége után kezdi “fontosnak tartani a párbeszédet” a hivatal vezetője.)
Bennfentes információk szerint a barátkozás nem véletlen: Orbán két fronton is támadást indít az igazságszolgáltatás ellen. Az egyik a Közigazgatási Felsőbíróságok újbóli bevezetése. Ez azért különösen fontos, mert a közigazgatási perekben ezentúl elsősorban olyanok döntenek majd, akik a bürokráciából kerülnek át a bíróságokra – vagyis nem független bírák, hanem a miniszterelnöknek korábban felesküdött hivatalnokok. Ők fognak arról határozni, hogy az államnak ki kell-e adnia az adóforintok sorsáról szóló adatokat, betilthatnak-e egy tüntetést, és a választásokkal kapcsolatos minden jogorvoslat is ide fut majd be. Még egyszer: nem jogi- és ítélkezési gyakorlattal rendelkező bírók fognak itt verdiktet mondani, hanem kormányhivatalnokok, akik korábbi stallumaikat Orbán kormányának köszönhetik.
A másik front: a pletykák szerint a kényszernyugdíjazások elbukása után inkább kivásárolnák az idősebb, Orbán Viktornak nem tetsző ítéleteket hozó bírákat. Magyarul: jelentős – összességében akár milliárdos tételű – végkielégítésekkel vennének rá sokakat a békés távozásra. Ezzel minden területen felszabadulna annyi bírói pulpitus – ahová természetesen Handó, vagy utódja helyezné az új bírákat –, hogy garantáltan egyetlen “rossz” ítélet se szülessen ezt követően a magyar igazságszolgáltatásban. Igaz, a független jelzőt itt is illiberálisra cserélhetnénk – de ebből a láncból nem lesz fényes kard.