A negyedik Orbán-kormány egyik első újítása az Innovációs és Technológiai Minisztérium megalakítása. Az új kormány új intézményének élén egy régi kedves arc köszön vissza: Palkovics Lászlóé.
Palkovics sok más kormánytaghoz hasonlóan karrierjének egy olyan pontjához érkezett, amikor hirtelen mindenhez elkezdett érteni. Tájékoztatása szerint minisztériumához tartozik majd a vasúti és a közúti közlekedési hálózat fejlesztése, Magyarország energiaellátásának biztosítása, a Nemzeti Éghajlatvédelmi Stratégia előkészítése, valamint a hulladékgazdálkodás. Ja, és a szakképzés. Logikus.
A szakképzés és a felnőttképzés eddig a Nemzetgazdasági Minisztérium hatáskörébe tartozott, és az elmúlt években ki is derült, mi minden történhet, ha ezt a területet formailag leválasztjuk az oktatásról. Csak címszavakban:
- soha nem volt még ilyen magas a korai iskolaelhagyók száma;
- a hiányszakmákat célzó képzésekre alig jelentkezik valaki;
- a szakképzéssel és felnőttképzéssel foglalkozó iskolákban dolgozóinak átlagéletkora a nyugdíjkorhatár közelében van;
- a szakginmáziumok szakmai tárgyainak tematikája, illetve a szakmai érettségi vizsgák körül még mindig bőven akadnak homályos foltok.
A helyzet törvényi háttere sem teljesen tisztázott. A közoktatási intézményekre a közoktatási törvény vonatkozik, a szakképző iskolákra pedig a szakképzési törvény, ami rém egyszerű lenne, ha a gyakorlatban az intézményi keretek nem mosódnának össze. Azaz: a közoktatási intézmények egy része szakképzést is folytat. Így az a szórakoztató helyzet állt elő, hogy
sok iskolának kétféle szabályzást kellene egyszerre követnie, amelyek véletlenül sincsenek összehangolva, több ponton ütköznek, sőt, külön minisztérium a felelős értük, külön államtitkárokkal.
Akik nem szeretnek beszélgetni egymással.
Szerencsére az, hogy Palkovics László kezében lesz,
nem veszélyezteti a hazai szakképzést, mert az gyakorlatilag már halott.
Akiket egy szakképző iskola felvesz, azok nem a jövő újítói és technikai tehetségei, hanem más iskolákból kihullott fiatalok. Ha el is végzik a képzést, a megszerzett tudással nincs esélyük a munkaerőpiacon, ahol a nemzetközi cégek saját képzési programjain felnevelt, több nyelven beszélő dolgozóival szemben kellene érvényesülniük. Sokan ezt hamar fel is ismerik, és még időben megszakítják a tanulmányaikat, mások úgy hagyják ott az iskolát, hogy sehol nem folytatják – őket a közmunka várja. A szakképző intézmények oktatóival ugyanez a helyzet: a jó tanárok jó iskolában dolgoznak, a jó szakemberek pedig saját karrierjüket egyengetik. Itt csak az marad tanítani, akinek nincs jobb ötlete. Ebből nehéz építkezni.
Palkovics ennek ellenére bizakodó. A környezeti változásokhoz alkalmazkodó, versenyképes szakképzést ígér. És ha mindez nem sikerül? Akkor még jól jöhet, hogy a szakképzés a hulladékgazdálkozással közös irányítás alá tartozik.
Kerényi Kata