Mindig van lejjebb: penetráns cikket közölt a Magyar Idők. 
N. Horváth Zsófia egészen gusztustalan cikke igazán annak lehet érdekes, aki újra meg akarja tudni, milyen lehett a múlt század 40-es és 50-es éveiben, azoknak is az első felében élni. A magát közírónak nevező szerző megtekintette az Erkel Színházban a Billy Elliot című musicalt, és
kitört belőle a KDNP-s házmester, valamint a legbigottabb homofóbia.
gyakorlatilag feljelentette az előadást a kormány illetékes hatóságainál, amihez hasonló azért legutóbb a Szabad Népben fordult elő, amikor munkáslevelezőkkel írattak megsemmisítő bírálatot a kifúrni kívánt elvtársakból a pártállam idején.
Szövegében ilyen mondatok szerepelnek (szigorúan nem a kontextusból kiragadva, ez a veleje):
- “A kultúra területén még mindig nem következett be az igazi rendszerváltás.”
- “Érthetetlen, ami közpénzen egy neves közintézményben, az Operaházban előfordulhatott. Az elmúlt két évadban több olyan opera-előadást is volt szerencsénk látni, amely nyíltan homoszexuális utalásokkal és erre utaló jelenetekkel volt teli.”
- “Amikor ott voltunk, az Erkel Színház tele volt gyerekkel, akik a következőket láthatták: egy szegény angol bányász fiú foci helyett inkább balettozni szeretne (ez nyilván tipikus!). Ha már balettozik, akkor csak meleg lehet.”
- “Van egy jelenet, amelyben a fiú a barátjával női ruhákat próbál fel, mögöttük szivárványszínű neonok jelennek meg, és a barátja még azt is mondja, hogy nem kell izgulni, hogy lebuknak, mert a papája is mindig ezt teszi a mama ruháival.”
- “A legvégén a főszereplő kisfiú is felhúz egy tüllszoknyát, hogy beleilljen a képbe.”
- “Nem lehet nemzeti cél a homoszexualitás propagálása egy olyan helyzetben, amikor amúgy is csökken/elöregszik a népesség, hazánkat pedig idegen invázió fenyegeti.”
- “Hogyan történhet meg az, hogy egy ilyen jelentős állami intézmény, mint az Operaház, tökéletesen szembemegy az állam céljaival, és a legérzékenyebb korban lévő, tíz év körüli fiatalok számára készült előadást ilyen penetráns, féktelen melegpropagandára használja fel?”
- “Kizártnak tartom, hogy Ókovács Szilveszternek ne lenne annyi joga, hogy egyes jeleneteket kihagy egy rendezésből vagy kisebb változtatásokat kér. Ha ez nem lehetséges, akkor nem kell azt a darabot színre vinni! A közönség, a gyerekek és nagymamák nem vették észre a legtöbb alantas befolyásoló eszközt, a darabot dörgő vastaps kísérte, csak mi ültünk döbbenten.”
- “Tudtommal kormányunk ennek ellenkezőjét, a családi boldogulást próbálja meg sok eszközzel és pénzzel elősegíteni, így érthetetlen és tűrhetetlen, hogy egy vezető állami intézmény szembemegy ezzel a szándékkal, és szerencsétlenné tesz jó pár fiatalt, akik maguktól esetleg nem mentek volna ebbe az irányba.”
- “A politikusok valószínűleg kevesen járnak Operába, balettra, azért nem érzékelik a gondokat.”
Összefoglalva: mindenkinek tetszett (dörgő vastaps) a világsikerű misical, de nekik nem, ezért feljelenést tesznek. Mert gondok vannak, ami tűrhetetlen. Ezek a buzik már elfoglalták az Operaházat is!
A szerzőből előbújt a bigott KDNP-s fundamentalista:
úgy kezel egy szexuális preferenciát, mint egy ellenséges ideológiát, amelynek áldozatai vannak.
Komolyan vette, hogy a pártállam ezután már nem illiberális, hanem kereszténydemokráciát épít, és úgy viselkedett, mintha máris a vallási fundamentalizmus lenne az alapérték, és az attól való eltéréseket tűzzel-vassal üldözni kell.
Ezúton hívnám fel a figyelmét, rosszul céloz, amikor az igazi rendszerváltást hiányolja: neki a kommunista pártállam lett volna a megfelelő kor, amikor a homoszexualitás erkölcstelen és közösségellenes devianciának, Btk-s tényállásnak minősült. Továbbá arra is érdemes odafigyelni, hogy a keresztény fundamentalisták e téren sem különböznek egyáltalán a muszlim vallási fanatikusoktól. Legfeljebb míg a tálibok és az Iszlám Állam ki is végzi a buzikat, a keresztények (egyelőre) taktikai okokból csak az Operából tiltanák ki a “melegpropagandát”.
Jegyezzük meg ezt a nevet, N. Horváth Zsófia közíróét. Lesz ő még a homoszexualitás elleni küzdelem arca az Echo TV-n.
Mehetett volna amúgy kicsit tovább is. Mit keres az Opera színpadán a Tosca például, amelyiknek főhősnője a végén öngyilkos lesz? Ez
a jelenlegi demográfiai helyzetben egyáltalán nem időszerű. Sokkal inkább magyarellenes propaganda.
Vagy ott van a Soror Angelica, aminek már a címe is emlékeztet a Soros nevére. Ráadásul egy apáca lesz benne öngyilkos, ami egyrészt szuicid propagandát jelent, másfelől gusztustalan egyházellenes támadást. Pedig – a miniszterelnök is megmondta – Magyarország keresztény ország, és ami itt van, az kereszténydemokrácia. És ezek után az a pimasz Ókovács, a buzipropagandisták jobboldalra befurakodott embere még Puccini-évadot mer tartani?
Ezek mennek manapság a kormánypropaganda szerint az Operaházban. Gondok vannak, amiket érzékelni kell.
Ja, és a jegyszedő anyja egy malomtulajdonos kulák szeretője volt. Bevallotta.
(Kép: Operaház)