- Orbán immár pókként fonja a populizmus szálait Európában, a szlovénok döntő része azonban nem kér a gyűlöletből, amit a magyar segítséggel megszerzett ottani sajtóorgánumok is terjesztenek;
- Európa ráébredt, mekkora veszély fenyegeti a demagógok részéről, csak nem tudni, nem késett-e el vele, annál is inkább, mert Merkel még mindig óvatoskodik a bátor reformok ügyében;
- Soros György azt feszegette, kap-e apanázst az olasz Liga Putyintól, Salvini válaszul gátlástalan spekulánst emlegetett, akit nem szabadna beengedni az országba.
Az euroszkeptikus erők a maguk javára akarják megváltoztatni az erőviszonyokat a jövőre esedékes EP-választásokon, ennek érdekében arról győzködik Orbán Viktort, hogy a Fidesz képviselői hagyják ott a Néppártot és üljenek át a Nemzetek és Szabadság Európája-frakcióba. Ott olyanok vannak, mint a Le Pen-féle Nemzeti Front vagy az olasz Liga. Az olaszországi és ausztriai választások eredményén felbátorodva, mindkét EU-ellenes parlamenti csoport azon ügyködik, hogy megnövelje a maga befolyását. Ennek érdekében mérsékelték retorikájukat, így már nem szorgalmazzák nyíltan, hogy országuk hagyja ott az uniót, illetve a Liga nem kampányol az euró kivezetése mellett. De ettől még cseppen sem enyhült részükről az elutasítás Brüsszellel szemben. Mi több, az általuk elképzelt reformok jelenlegi formájában véget vetnének az EU-nak.
Jelenleg 151 olyan képviselő van Strasbourgban a 751-ből, aki bírálja az uniót, illetve ellenséges azzal szemben, de ezek az erők mind inkább jönnek fel a földrészen. Az azonban még egyáltalán nem biztos, hogy képesek lesznek egységes frakciót létrehozni a parlamentben. A Robert Schuman Alapítvány brüsszeli irodavezetője nem tartja elképzelhetetlennek, hogy jövőre azért megszorongatják még a kereszténydemokratákat is. Ám ezek az erők annyira sokszínűek, hogy kétséges, képesek lesznek-e közös platformra jutni.
Orbán Viktor bebiztosította a hatalmát Magyarországon, és most már Európában nyomatja a programját. Janes Jansa győzelmével a szélsőjobboldali-populista hullám újabb európai országba érkezett meg, többek közt a magyar kormányfő segédletével. Illetve itt beszélni kell hozzá közel álló üzletemberekről is, akik szép csendesen befektettek a szlovén sajtópiacba. Az egyik a Skandal24 pletykamagazin, a másik a Nova24 tévé. Az erősödő populista pártok igen ügyesek, amikor üzenetük eljuttatására, illetve a nagy riválisok támadására manipulálni kell a sajtót. Orbán felismerte a tömegtájékoztatás hatalmas erejét és most megpróbálja kiterjeszteni az érdekövezetét. Habony tavaly találkozott Steve Bannonnal és hírek szerint azt vitatta meg vele, hogy Kelet-Európában olyan portált indítanak, mint kemény nacionalizmust terjesztő Breitbart News.
Idehaza Orbán szövetségesei ellenőrzik a sajtó javarészét, és bevándorlás-ellenes, nacionalista üzeneteket nyomnak. A magyar vezető a szlovén vállalkozásokkal szócsőhöz jutott és ezek a szerkesztőségek Jansát népszerűsítették. Ha utóbbinak sikerül kormányt alakítania, az egyik haszonélvező a magyar politikus lesz, hiszen szövetségeshez jut az EU-n belül. Turk volt szlovén államfő úgy véli, ha létrejön a kormányszintű összefogás Budapest és Ljubljana között, az mindenképpen növeli a magyar miniszterelnök befolyását a földrészen. A lap beszámol arról, hogy a szlovén sajtóérdekeltségekben a tőkeemelést a formális főnökön Schatz Péteren keresztül Varga Károly tette lehetővé, aki építési vállalkozóként aránytalanul sok magyar állami megbízatáshoz jutott az utóbbi években. Egyébként az egyik érintett magazin 60 ezer eurós kölcsönt nyújtott a társtulajdonosnak, amely nem más, mint Jansa pártja, csak éppen a Szlovén Számvevőszék illegálisnak minősítette a tranzakciót.
FAZ
A szlovén elnök ugyan Jansának adott kormányalakítási megbízást, ám a legtöbb párt nem hajlandó vele szövetkezni, mivel a politikus Orbán Viktorhoz igazítja elképzeléseit a menekültek, a biztonság és Európa kapcsán. Bírálói attól tartanak, hogy irányítása alatt az ország épp úgy elszigetelődhet, mint a magyarok, lengyelek, vagy csehek, annál is inkább, mert az SDS főnöke kiadta a jelszót: Szlovénia mindenekelőtt. Így azután Jansa el is ismerte, hogy elhúzódhatnak próbálkozásai, az államfő pedig fenntartotta a jogot, hogy kudarc esetén valaki mást kérjen fel miniszterelnöknek.
Szlovénia a boldogok szigete, mert míg a szomszéd államok az utóbbi időben mind inkább beálltak a populizmus zászlaja alá, addig a szlovénok viszonylag megőrizték a józanságukat. Főleg ha Ljubljana politikáját összevetjük azzal, hogy mi történik az olaszoknál, osztrákoknál, magyaroknál és horvátoknál. A szlovénok láthatólag nem hagyják magukat olyan mértékben megfertőzni a félelem és a gyűlölet által, mint az említett nemzetek. Pedig kemény gazdasági válságon mentek keresztül, a menekülthullám pedig megoldhatatlan feladat elé állította őket. A legtöbben azonban elutasítják az uszítást a migránsok ellen, a választás után sem alakult ki olyan középjobb többség, amely az irracionalitás felé vinné el a társadalmat, ahogyan az a magyaroknál már bekövetkezett, Ausztriában éppen zajlik, és az olaszoknál hamarosan el fog jönni. A sok kis párt megnehezíti a kormányzati munka hatékonyságát, de a pluralizmust fejezi ki.
A konzervatív lap szerint az rendben van, hogy az európai elit ráébredt a populista veszélyre, de vajon nem túl későn-e? Hiszen euroszkeptikus párt került hatalomra az egyik alapító országban, az olaszoknál, ennélfogva látnivaló, hogy a rendszer elutasítása már nem korlátozódik a keleti, tekintélyelvű fiúkra, vagyis Orbánra és Kaczynskira. Az új baloldali spanyol kormány fennmaradása a radikális, balos Podemostól függ. Brüsszel, Berlin, Párizs, valamint az északi fővárosok rájönnek, hogy veszélyben van az eddigi politikai felállás. Szinte mindenütt nyomulnak az európai szolidaritást, a bevándorlást és az eurót elutasító erők és meg is tudják szerezni az irányítást.
Egy francia elemző azt mondja, hogy a populizmus nyerésben van a kontinensen. Még az is elképzelhető, hogy a tömb többségbe kerül jövőre az EP-választásokon. A bajt alapvetően az okozta, hogy az irányítók nem vettek tudomást a tömegek panaszairól, amit csak súlyosbított a munkásosztály által érzékelt lecsúszás, illetve a gazdagság egyenlőtlen eloszlása. Délen belejátszott még a német igényekhez hozzáigazított takarékosság, valamint a menekültáradat is. Macron dramatizálja a helyzetet, azt állítja, hogy az utolsó esély jött el az összefogásra, ha Európa hívei meg akarják menteni a közös tervet. Merkel óvatosan reagált, de a franciák bíznak abban, hogy az amerikai vámháború, az olasz kormányalakítás sokkja és más okok folytán Berlin a végén beadja a derekát. Egyébiránt a földrész lakosságának körében jó 10 éve nem volt annyira közkedvelt az EU, mint jelenleg.
Egész Európában teret nyernek a szélsőjobbos nacionalisták, Magyarországtól Franciaországig. Az összeállítás mindjárt az első helyen Orbán Viktort említi, és politikai profilja jellemzéseként azt emeli ki, hogy bezárással fenyegeti a menekülteket támogató NGO-kat, állami pénzen gyűlöletkampányt folytat Soros György ellen, azon kívül lebontja a fékeket és ellensúlyokat. Egyben idézi tőle, hogy a zátonyra futott liberális demokráciát korszerű kereszténydemokráciával váltották fel. A magyar politikus olyanok társaságában szerepel, mint az olasz Salvini, Strache, osztrák alkancellár, Le Pen, Jansa, a szlovén választások újdonsült győztese, Gauland, a szélsőséges német AfD-től, valamint Kaczynski.
Bár Merkel két napja egy lapinterjúban nagyjából már elmondta, miként képzeli az EU megújítását, ám továbbra is adós azzal a beszéddel, amelyből az derül ki, hogy komolyan gondolja az újrakezdést Macron oldalán. A francia elnök a reformok ügyében nyolc hónapja vár Berlin válaszára, sőt, nemcsak ő, egész Európa. Ám amit a kancellár eddig kifejtett, abból az rajzolódik ki, hogy nem túlzottan kíván foglalkozni az unió sorskérdéseivel. De azért nagyon is nyit a partner elképzelései felé, legyen szó az európai beavatkozó erőkről, vagy az euróövezet új befektetési alapjáról. Mindazonáltal ezek a tervek messze nem olyan nagy ívűek, mint amilyeneket Párizs szorgalmaz.
Csak a határvédelem és a menekültek dolgában megy elég messzire. Az általa vázolt kompromisszum még mindenki számára éppen elfogadható. A németeknek és a franciáknak össze kell fogniuk a nagy kedvvel romboló Trump, illetve a liberális rend belső ellenségei ellen, Lengyelországtól kezdve, Magyarországon át, Olaszországig. Ha gyengének bizonyul az unió, arra rámehet a szervezet. Azaz Merkelnek és Macronnak egyezségre kell jutnia, nincs más választásuk. Ehhez a kancellárnak egyértelműen ki kell nyilvánítania, hogy hisz az új kezdetben.
A Merkel által érintett reformtémák kapcsán a lap úgy értékeli, hogy a menedékpolitika ügyében elvileg azonos álláspontot vall Berlin és Párizs, ám véleményük ellenállásba ütközik a Visegrádi Csoport részéről. Utóbbi évek óta meghiúsítja a menekültek elosztását, noha arról többségi döntés született. A kancellár ezúttal ismét egységes menedékjogot szorgalmazott, ideértve hogy közös hivatal döntsön arról, kit fogadnak be és kit nem. A Frontexről pedig úgy gondolja, hogy annak középtávon európai határőrséggé kell átalakulnia. Ehhez azonban pl. a görögöknek és a lengyeleknek bele kellene menniük, hogy a hivatal égisze alatt más nemzeti erők működnek közre határaik védelmében. Merkel ezúttal nem szeretne többségi határozatot, Macron inkább hajlik arra.
A szélsőséges olasz Liga vezére felháborodottan visszautasította, hogy Soros György szerint érdemes volna tudni, vajon a kormánykoalíció részét képező tömörülést nem Putyin finanszírozza-e. Az üzletember egy észak-olaszországi konferencián szólalt fel és aggodalommal szólt az olasz párt és a Kreml szoros kapcsolatairól. Úgy fogalmazott: nem tudja, hogy az orosz elnök ad-e pénzt a Ligának, de az olasz közvéleménynek joga van megismerni a pontos helyzetet. Salvini erre úgy reagált, hogy soha egy fityinget sem kaptak, viszont az egyik legkitűnőbb államférfinak tartja Putyint. Egyben szégyenletesnek nevezte, hogy meghívtak Itáliába egy ilyen gátlástalan spekulánst, mint Soros. A tudósítás megjegyzi: vannak félelmek, mármint hogy az új római kormány a külkapcsolatokban eltávolodik a Nyugattól, illetve a Nato-tól és közeledik Moszkvához. Soros egyébként arra is kitért, hogy Oroszország baráti kormányokat és pártokat vesz a pártfogásába, így próbálja uralma alá vonni Európát.
A szlovák EU-biztos bejelentette, hogy jövőre megpályázza a Bizottság elnöki tisztét és azt ígéri, hogy megpróbálja enyhíteni a feszültséget a keleti és nyugati tagállamok között. Az 51 éves Sefcovic, aki jelenleg Juncker helyettese energia-ügyekben, annak idején Moszkvában végzett és a szociáldemokrata oldal támogatását igyekszik elnyerni. Elmondta, hogy indulását egy cseh delegáció vetette fel, amikor a magyar, lengyel és bolgár képviselőkkel együtt egyeztetést tartottak Pozsonyban. Ám a középbal meglehetősen gyenge mostanság, így a politikusnak nehéz dolga lesz, még ha mögéje is állnak az európai szocialisták.
Nemigen van olyan határ Európában, amelyet jobban őriznének, mint a magyar-szerb szakaszt, de a kormány most arra készül, hogy lecsapjon arra a pár emberre, aki igyekszik segíteni a menedékkérőknek. Az Országgyűlés ma kezdi a vitát a törvényjavaslatról, amely börtönt irányoz elő, ha aktivisták és ügyvédek felvilágosítják jogaikról a menekülteket. Orbán Viktor napjainkra a leginkább migrációellenes vezető lett a kontinensen, legújabban az állami médián keresztül rémisztő történetekkel bombázza a lakosságot a migránsok által elkövetett bűnökről és terrorakciókról.
Kovács Timea szegedi ügyvéd, aki felkarolta a menedékkérők ügyét, azt mondja, hogy a tervezet jogilag teljesen értelmetlen, mert mindenkinek jogában áll oltalomért folyamodni, az azután a bíróságokra tartozik, hogy eldöntsék: megalapozott-e a kérelem. Hozzátette, hogy a tranzitzónákba hónapokra bezárt emberek számára lelkileg fontos, hogy tudják: legalább egy páran vannak, akik törődnek az érdekeikkel. De a kormány a választás után sem áll le a kampánnyal, amely a saját szavazótábornak szól és a nehéz helyzetben lévő, független civileket veszi célba. Márki-Zay Péter, a hódmezővásárhelyi polgármester úgy véli, hogy az előterjesztésnek semmi köze a migrációhoz, a civil társadalomra akar csapást mérni. Ám segíteni kell ezeknek az embereknek, nem pedig gyűlöletkampányt folytatni olyanok ellen, akiknek más a bőrszíne.
Magyarország eddig arról volt ismert, hogy keményen lép fel a migránsokkal szemben, de most olyan törvényről vitázik a parlament, amely börtönbüntetéssel fenyegeti a segélyszervezetek munkatársait. A civilek attól félnek, hogy munkájukat akadályozzák, sőt a büntetőjog hatálya alá vonják. Annál is inkább, mivel a képlékeny megfogalmazás megtorolna bármit, ami hozzájárulhat ahhoz, hogy bárki illegálisan tartózkodjon az országban. Bakonyi Anikó, a Helsinki Bizottság programkoordinátora arra panaszkodik, hogy lehetetlenné teszik a tevékenységüket, ahelyett, hogy méltányolnák azt. Tudja azonban, hogy a hivatalos propaganda fölöttébb sikeres, mivel az emberek nagyon félnek a migrációtól. A kormány pedig rájátszik erre, amikor kampányol nemcsak Soros, hanem az unió és az ENSZ ellen is. Gulyás Gergely ugyanakkor megígérte, hogy a ’Stop, Soros’ jóváhagyásával megvárják a Velencei Bizottság véleményét, ami a hónap végén esedékes. Bakonyi azonban reméli, hogy a nemzetközi tiltakozás hat, és csinálhatják továbbra is azt, amit eddig, mert abban nincs semmi törvénytelen.