- A német kancellár azt mondta, vége az uniónak, ha a tagállamok semmibe veszik a közös szabályokat;
- A Süddeutsche Zeitung szerint orbanizálódnak az európai konzervatívok, de erre rá fog menni a Néppárt;
- Mészáros Lőrinc két nagy tőzsdei érdekeltsége immár legális úton akar még több pénzre szert tenni.
Élesen bírált egyes közép-európai államokat a német kancellár, amiért azok nem tanúsítanak szolidaritást a menekültkérdésben. Merkel egy berlini Európa-tanácskozáson hangsúlyozta, hogy az olaszok joggal kérnek segítséget, ám az nem megy, hogy egyesek kijelentik: soha, senkit nem fogadnak be. Kiemelte: az unió nem épülhet arra, hogy nem tartják be a jogot és a megállapodásokat, amivel arra utalt, hogy Magyarország és Lengyelország elutasítja a többséggel hozott kvótadöntést. Hozátette, hogy ha az EU már nem számít a jog birodalmának, akkor azzal meg is szűnik létezni. A kormányfő támogatta, hogy a Bizottság jogállami eljárást indított Lengyelország ellen a vitatott igazságügyi reform miatt. Közölte, hogy aggályait kifejtette lengyel kollégájának is, és azóta már vannak bizonyos változások. Abban nem biztos, hogy a hangos bírálat mindig segít, de a lényeg a siker. A politikus egyúttal kompromisszumra szólított fel Európa reformja kapcsán. Kijelentette, hogy aki arra nem hajlandó, az hozzásegít, hogy a földrész szétessen. De bízik abban, hogy Berlin és Párizs megtalálja a közös utat.
Orbanizálódnak az európai konzervatívok. Így látja a lap a Néppárt müncheni frakciótanácskozása után, miután az Európai Parlamentben egyre több a híve a magyar modellnek. Ennélfogva nagy türelemre van szükség a sokféle nézetet megjelenítő EPP részéről, ám a tömörülés rá is mehet a belső feszültségekre. A Fidesz évek óta próbálgatja, hol vannak a határok. Orbán büntetlenül megteheti, hogy kimazsolázza az uniós tagság előnyeit, közben pedig Európa-ellenes populizmussal nyeri a választásokat. Egyúttal paranoiával határos módon utasít el mindent, ami nem magyar, ez lett pártjának legfőbb exportcikke. A Néppárt elviselte ezt az éles ellentmondást, láthatólag azért, mert legerősebb tagszervezetei, a CDU-CSU, illetve a spanyol Néppárt úgy gondolták, hogy a palackban tudják tartani a dzsinnt. Ám tévedtek, a korszellem más irányból fúj, és az EPP nem különösebben tud ellenállni neki.
A konzervatívok egy pillanat alatt alakulnak át az olasz, a szlovén, a magyar populisták sikere, illetve a francia köztárságiak, valamint a spanyol jobboldaliak kudarca folytán. A konzervatív tábor irányt és támaszt keres. Egyben választ igyekszik találni arra, miként viszonyuljon az idegenekhez, valamint Brüsszel hatalmához. Münchenben a részvevők felsorakoztak Merkel mögött, de szívből és igazán a Kurz-féle új jobboldaliságot támogatták, amelynek a lényege a határok és Brüsszel ellenőrzése. Ily módon a nagy dilemma az: mennyi Fideszt visel el az EPP, mielőtt szétesik?
Az olasz populista szövetség igen komoly veszélyt jelent az Európa-terv szemszögéből, mert megpróbálja elszigetelni annak vezető erőit. Így látja a helyzetet az Európai Külkapcsolati Tanács igazgatója. Mark Leonard figyelmeztet, hogy a harc már meg is kezdődött. Amióta Merkel és Sarkozy, az akkori francia elnök kipiszkálta a hatalomból Berlusconit, főként Itáliában erősödik az euroszkepszis, amit csak fokoz a menekülthullám. Ráadásul a Liga és az 5 Csillag szövetsége egyesítheti az európai populistákat. Ha sikeresen kormányoznak, az modellül szolgálhat a hasonló erőknek az egész kontinensen. Salvini pl kereszteshadjáratot hirdet a bevándorlás ellen és vissza kíván térni a hagyományosabb értékekhez. Ez ugyanaz, amit Orbán Viktor szorgalmaz.
Ha más államok is csatlakoznak az olaszok követeléseihez, az szétverheti az EU politikáját. A populisták semmit sem látnának szívesebben, mint hogy jövőre olyan parlament alakuljon Strasbourgban, amelyben a többség elutasítja az európai intézményeket. Ám szerencsére úgy néz ki, hogy a földrész barátait kimozdította önelégültségükből az euroszkeptikusok előretörése. Most mindkét vizsgázik tábor életképességből, Olaszország csupán a kezdet.
A populista kísértés egész Európát fenyegeti, a jelek szerint csak Franciaország áll ellen neki, hála a köztársaság fél-tekintélyelvű jellegének. De a szomszédságban minden kezd hasonlítani egy katasztrófára: a parlamenti rendszerek válságba jutottak. A földrész a 30-as évek óta nem látott hasonló, kollektív jobbra tolódást. A visegrádi államokban illiberális kormányok vannak hatalmon. Igen sokat profitálnak az unió támogatásaiból, de elvetik annak értékeit. Hajlamosak arra, hogy elhallgattassák a sajtót, ellenőrizzék az igazságszolgáltatást, megfélemlítsék az ellenzéket. Nem rejtik el idegengyűlölő érzéseiket. Tagállamok, de hamis szövetségesek. Ausztriában és Skandináviában a politikai rokonaik benne vannak a kormányban, vagy ellenzékben készülődnek. Itt az autoriter kísértést lehet látni, mintha a történelemnek nem volnának tanulságai. De másutt is jelentkeznek a szociális feszültségek, amiből a félelem, a harag és a bosszúvágy légköre alakult ki, és ezt csak tetézte a migrációs válság. A francia hatalmi szerkezet ugyanakkor olyan, hogy Churchill azt mondaná róla: a lehető legrosszabb rezsim, leszámítva az összes többit.
Az előző brit miniszterelnök úgy látja, hogy országának szembe kell szállnia a populizmus erősödésével Európában, illetve a világban. Cameron, aki távozása óta igen-igen ritkán szólal meg nyilvánosan, azt mondta, hogy nem lehet kitérni a populista erők felemelkedése láttán. Így nem lehet azt mondani az embereknek, hogy ne aggódjanak a nagyarányú bevándorlás miatt, szokjanak inkább hozzá és lássák annak előnyeit. Merthogy sokan azt várják a kormányoktól, hogy ellenőrizzék a migrációt. Ugyanígy nem lehet dicsérni a szabad piacgazdaságot, miközben nem kétséges, hogy a gazdaság nem mindenki számára hoz csak jót. Hozzátette, hogy a populizmus kiváltó okait kell felszámolni, és nem lehet legyinteni annak érvei hallatán. A lap rámutat, hogy a demagóg erők mostanában a görögöknél, lengyeleknél, magyaroknál és cseheknél törtek előre, az olaszoknál, az EU egyik alapító államában pedig megalapult az első populista koalíció.
Egyesülni kíván Mészáros Lőrinc két nagy tőzsdei érdekeltsége, hogy a méreteinél fogva magához vonzza a külföldi intézményes befektetőket. A Konzum és az Opus tavaly bekerült a világ legjobban teljesítő részvényei közé. Az összeolvadást Jászai Oszkár, az egykori felcsúti polgármester egyik üzlettársa pendítette meg egy budapesti konferencián. Az együttes érték másfél milliárd euró lenne. A két vállalkozás jegyzése tavaly 6600, illetve 1700 %-kal nőtt a börzén, amit az ellenzék a Mészáros és Orbán Viktor közti kapcsolatoknak tulajdonít. Magyarország az utóbbi időben előbb került a korrupciós rangsorban, ahogy a populista miniszterelnök kiterjesztette befolyását a gazdaságra. A brókerházak nem is foglalkoztak a szóban forgó papírok adásvételével, éspedig az átláthatatlanság hiányára hivatkozva. Utóbbiba beleértendő, hogy a konglomerátum szédítő iramban szerzett újabb és újabb cégeket, illetve hogy homályos a pénzügyi szerkezet. Mindenesetre Mészáros már az ország 2. leggazdagabb embere.
Soros György nem náci, és soha nem is volt az. Így foglalt állást a több mint 100 éves, angol-jiddis nyelvű new yorki magazin kommentárja. Mint írja, hogy mit csinált az akkor 14 éves gyerek a náci megszállás idején Budapesten, az brutális jobboldali kampányok célpontja Amerikától kezdve, Magyarországon át, egész Európában, de még az izraeli kormány is él vele. A vádak kiindulópontja leginkább a CBS egyik hírműsora volt 1998-ban, amely azt állította, hogy az ifjú Soros együttműködött a németekkel. 8 évvel ezelőtt a Fox TV „A bábjátékos” című összeállítása azt állította, hogy az üzletember egy liberális összeesküvést irányít, mert baloldali totalitárius rezsimet akar az USÁ-ban, vagy valami ilyesmit. De szintén felemlegette, hogy a címszereplő annak idején segédkezett sok ezer sorstársa begyűjtésében és vagyonukból sok százezer dollárnyit lopott el.
Más források cáfolják a vádakat. Ugyanakkor az írás emlékeztet arra, hogy Szíjjártó Péter tavaly márciusban Washingtoban Gorka Sebestyénnel, Trump akkori tanácsadójával tárgyalt, majd pár nappal később az Orbán-kormány benyújtotta a CEU-ellenes törvényjavaslatot. A State Department tiltakozott, a Fehér Ház nem. Ugyanakkor az orosz elnök következetesem felbukkan olyan politikusokkal kapcsolatos történetekben, mint Le Pen, Orbán Viktor vagy Trump. Úgy tűnik, a náci összeesküvésről szóló vádak minden másnál világosabban feltárják ezeknek a vezetőknek a demokrácia-ellenes kapcsolatát.
Hamarosan ismét Londonban vendégszerepel Fischer Iván, hogy kb. fél tucat művészével együtt koncertet adjon a remény nevében – a gyűlölet ellen. A konzervatív újság megemlíti, hogy a Fesztivál Zenekar általában a világ legelőkelőbb hangversenytermeiben lép fel, de időről időre elmegy lepusztult magyar zsinagógákba is, amelyek többnyire üresen állnak, amióta a háború végén deportálták az egykor virágzó magyar zsidó közösség legtöbb tagját. A sorozat tisztelgés a halottak előtt, egyben elegáns tiltakozás a szélsőjobbos politika megerősödése ellen. A kicsiny budapesti zsidóságot nem fenyegeti közvetlen veszély, de aggódik, mert Orbán Viktor, illetve a bevándorlás-ellenes Fidesz fokozza a civil társadalom, illetve a sajtó ellenőrzését. A Soros-féle Nyílt Társadalom Alapítvány már bejelentette távozását, és a költözést fontolgatja a CEU is. Fischert egyébként az egyik zsidó hitközség rabbija hívta meg a brit fővárosba. Az előadás előtt pódiumvita lesz az európai, illetve nagy-britanniai antiszemitizmusról. Az esemény önkéntes adományokból összegyűlő bevételét az elhagyott magyar zsinagógák felújítására fordítják.