Egy mondat miatt a kormánypropagandában kitört az üdvrivalgás. Kár, hogy nem hallgatták végig az interjút, mert következő mondatban Merkel szétzúzta Orbánt. 
Magyarország „bizonyos értelemben nekünk végzi el a munkát” uniós külső határa védelmével
– mondta a kancellár az ARD német országos köztelevízióban késő este sugárzott interjúban. (Aki németül teljes egészsében szeretné megnézni, itt megteheti.) Emiatt az egy mondat miatt az egész kormánypropaganda a 888-tól az Origón keresztül a Magyar Időkig hirtelen az egekbe emelte a német kancellárt, mondván, az végre meghallgatta a magyar miniszterlenök javaslatit és beépítette őket a saját politikájába. Európa orbanizálódik. Orbán külpolitikai sikere! – vizionálták a kormányhű lapok.
Tegyük hozzá: azt az egyetlen inkriminált mondatot az MTI-nél részrehajlóan fordították le, mert
a nyilatkozatból egyáltalán nem lehet tudni, hogy a kerítésre vagy a menekültek megszűrésére gondol-e.
Ez az egy mondat azonban nem jelenti azt, hogy a német politika nyitna Magyarország felé, vagy, hogy nemzetközi Orbán Viktor elszigetelődését bármiben is feloldanák. A Spiegel például Putyin európai miniváltozatának nevezi Orbánt, ami nem éppen azt jelenti, hogy a németek sokkal nyitottabbak lennének a magyar kormány handabandájára. Sőt.
Ha valaki rendszeresen olvassa reggelente a B1 blog külpolitikai összefoglalóját, láthatja a mértékadó újságok – a baloldalitól a liberálison át a konzervatívig – egyformán úgy kezelik Orbán Viktort és rendszerét, mint a szükséges rosszat. Orbán senkinek sem szimpatikus, senkinek sem kell igazán. Az egyre erőszakosabb, elnyomó rendszere, kifejezetten primitív és agresszív stílusa miatt
Orbán az európai politikai családban olyan helyet foglal el, mint a temetésen disznó vicceket mesélő, részeg unokaöccs.
Megtűrik, mert családtag és néha rászólnak, hogy ne fingjon hangosan az ebédlőasztalnál.
A megtűrés oka nagyon egyszerű: Orbán a kerítésével és migráncsozós hőzöngésével egyszerre segíti a tagállamokat a menekültek visszatartásában és egyszerre viszi őket a szélsőjobb-populista irányba. Európa egyelőre küzd azzal, hogy deffiniálja önmagát, az Unió félúton van az Európai Egyesült Államok és a szétszakadás között. Mindebben pedig Orbán egyszerre hasznos és kártékony, de mindnenképpen fárasztó jelenség, ami állandó menedzselést és lavírozást igényel.
Ahogy Merkel is elmondta a G7 után adott egy órás interjújában, az veszélyezteti az Európai Uniót, hogy a tagállamoknak még nem sikerült közös álláspontra jutniuk a migráció kezeléséről, ezért minden erejével dolgozik egy új uniós menekültügyi rendszer felépítésén. (Merkel egyébként mindig olyankor ad nagyinterjút a különböző német médiában, amikor valami fontos dolog történik és akkor sem nyalatja a talpát valami alákérdező propagandistával, mint Orbán.) Merkel két dolgot jelentett be az interjúban:
- a távolodást Trump Amerikájától, az önállósodó Európát és
- a változást a menekültek kezelésével kapcsolatban.
A menekültekkel kapcsolatos javaslata arról szól, hogy létre kell hozni egy közös menekültügyi hivatalt, és egységes szabványokat kell bevezetni a menekültügyi eljárásokban, a közösségen belüli mozgás szabadságának megőrzéséhez pedig fel kell állítani egy „igazi, európai határvédelmi rendőrséget”, amely akkor is tevékenykedhet, ha fellépése „nem tetszik” az érintett, uniós külső határral rendelkező tagországnak.
Itt hangzott el az a mondat is, amit a kormánypropaganda szeret felhozni: „
Magyarország „bizonyos értelemben nekünk végzi el a munkát”
uniós külső határa védelmével.
A pártunk és kormányunk által fizetett lapok mind úgy állították be a kancellár interjúját, mint akit végre a magyar példa győzött meg arról, hogy szigortani kell a migránsokkal kapcsolatos szabályozást.
Valójában azon nincs szó magyar külpolitikai sikerről:
Merkel ugyan elismerte, hogy hibázott a menekültek korlátlan beengedésével 2015-ben (emlékezzünk, ki engedte el őket Németország felé, ellenőrizetlenül: Orbán Viktor) és olyanokat mondott, ami Orbánnak nem tetszik majd borítékolhatóan. Például, hogy közös eu-s megállapodást akar a menekültek és a határvédelem kérdéséről. Hiszen Orbán rendszere az utóbbi pár alkalommal sikerrel gáncsolta el az EU-Afrika-egyezményt is, ami pont a menekültek áramlásának megállatását célozta volna.
Orbán azonban nem a jól szabályozott megoldások híve, neki a probléma kell, amit meglovagolhat. Menekült-probléma, amiből politikai tőkét gyűjthet, akik ellen félelmet és gyűlöletet kelthet. Merkel viszont pont azt jelentette be, hogy az EU-nak megoldást kell találnia a problémára; mindez értelemszerűen Orbán számára kifejezetten hátrányos, hiszen
az egységes szabályozás és az erélyesebb fellépés menekültügyben kihúzza az egyetlen kampányeszközt Orbán kezéből.
Pláne, hogy Angela Merkel azt is belengette: menekültügyi rendszer megújításával együtt erősíteni kell a nemzetközi fejlesztési együttműködést, hogy az EU sikeresebb legyen a menekülésre kényszerítő okok felszámolásában. Orbánék számára kifejezetten rosszul jön az is, hogy Merkel hangsúlyozta: az uniós jog a nemzeti jog felett áll, és tartózkodni kell az egyoldalú, nemzeti szintű lépésektől. Szerinte „csak az európai megoldás az igazi megoldás”.
A végső döfés pedig az, hogy ha feláll az uniós határőrség és megerősítik Európa külső határait, azok akkor is cselekedhetnek, ha a tagországnak éppen nem tetszik. Mindez azt jelenti: Merkel a magyar miniszterelnök saját fegyverét használta fel Orbán ellen úgy, hogy egyszerre üzent neki, lefitymálta a teljesítményét, dicsérte is egy kicsit, meg oda is szúrt neki.
Erre varrjon gombot Szijjártó Péter!