- Orbán a Kárpát-medence Trumpja;
- Az európai politikai elit nemcsak falazott a populistáknak, hanem jócskán besegített a migránsellenes hangulat kialakításába;
- Beigazolódott, amit Orbán Viktor jósolt: a földrészen az történik, ami előzőleg Magyarországon, mint kísérleti laboratóriumban lejátszódik.
Spiegel
A lap úgy látja, hogy a német kancellár nehéz helyzetben van, de harcol, ezért is ment el az este az ARD köztévé egyórás talk show-jába, közvetlenül azután, hogy hazatért a G7-es csúcsról. A baját nem kis részt az olyan, tekintélyelvű egoisták okozzák, mint Trump, Putyin, Hszi Csin-ping, illetve azok európai miniatúrái, Orbán Viktorral az élen. Úgy tűnik, hogy a kormányfő egyre kevesebb eszközt tud felsorakoztatni azzal a rombolással szemben, amit ezek a politikusok okoznak a liberális rendnek. Ennek megfelelően a műsor egyik üzenete az volt: Európa az első. Azaz hogy meg kell erősíteni az integrációt, ami azt jelenti, hogy a vezetők mindenekelőtt a saját országuknak tartoznak hűséggel, de lojálisaknak kell lenniük az EU-hoz is. Azaz a tagállamok nem köthetnek külön megállapodásokat Amerikával, Kínával vagy Oroszországgal, mert különben felmorzsolódik az unió.
A másik fontos mondandója az volt, hogy valamennyire megérti a bírálóit. Abból azonban nem enged, hogy 3 éve be kellett engedni a menekülteket. Egyébként pedig fontosnak tartja, hogy a migrációra együttes megoldást találjanak, ideértve a normákat és közös európai hatóságot. Mint mondta, máskülönben veszély fenyegeti a földrészt. Még Orbán Viktor számára is tartogatott némi dicséretet, amikor kifejtette, hogy Magyarország bizonyos fokig Németország érdekében jár el a szerb határon. Vagyis összefoglalva: újfajta keménység a német külpolitikában, ugyanakkor ölelés a kritikusoknak, tehát Merkel láthatólag azon van, hogy támadásba menjen át.
http://www.spiegel.de/kultur/tv/angela-merkel-bei-anne-will-die-kanzlerin-kaempft-a-1212045.html
Európa már nem bízhat az Egyesült Államokban, annál is kevésbé, mivel a trumpi politika, Steve Bannonnal, mint karvezetővel az élen terjed a kontinensen és gerjeszti a támogatást a szélsőjobbos pártok iránt, lásd Magyarországot. Az elnök egykori főtanácsadója azt írta a minap a Spectator-ben, hogy Orbán Viktor újraírja a demokráciát, és ez igaz, már abban az értelemben, hogy felszámolja azt. Putyinhoz hasonlóan valószínűleg a magyar kormányfőnek sincs szüksége választási csalásra, teljesen értelmetlen szükségtelen ilyen kockázatokat vállalnia. Az EBESZ szerint a választást megfélemlítő és idegengyűlölő hang, a sajtó elfogultsága, homályos finanszírozás, valamint az jellemezte, hogy jelentős átfedés volt az állam és a Fidesz anyagi forrásai között. Ezt úgy is meg lehet ragadni, hogy az orbánizmus a trumpizmust jelenti a Duna partján. A hatalom szóvivője úgy gondolja, hogy amikor meg nem választott emberek vagy szervezetek lobbiznak, vagy felszólalnak a kormány ellen, az az ország ellen irányul. Világos: az állam mi vagyunk.
A washingtoni adminisztráció ellenséges a fennálló európai renddel, annak normáival szemben. Ebből az következik, hogy az Egyesült Államok többé nem megbízható partner. Trumpnak elege van a se íze, se bűze-demokráciából, az erős embereket kedveli. Azaz olyan benyomást kelt, hogy számára kedvesebbek Amerika ellenségei, mint a barátai. Pl. amikor követelte, hogy Oroszország ismét jelen lehessen a G7-es tanácskozásán. Rossz hír, hogy valószínűleg újra fogják választani. Ennél fogva meg kell őrizni a tiszta fejet Londonban, Párizsban és Berlinben. És főként azt kell látni, hogy a tengerentúli vezetők már nem Európa barátai.
A migránsok elutasítása már rég nem a politikai margó programja, vezető politikusok jó ideje segítenek terjeszteni a félelmet a „másokkal” szemben, Európa összejátszott, hogy erőd legyen. A szerző a lap kommentátora, aki véleményét a minap egy budapesti előadásban is kifejtette. Rámutat, hogy messze nem csupán a Pegida, vagy Magyarország, illetve Orbán Viktor a bűnös, amiért megfosztják emberi mivoltuktól azokat, akik nem olyanok, mint mi. Amit szélsőjobbos, illetve populista, bevándorlás-ellenes figurák hirdetnek, az nem a semmiből bukkant elő. Ezek az elméletek azért váltak elfogadhatóvá, mert az alapokat lerakták és a nézeteket a politikai fő áramlat politikusai, elemzői hirdetik. A liberálisok szívesen mondják, hogy a bevándorlás ügyében választó vonal van a Nyugat és a Kelet között. Ám a régi tagállamok politikája és hangvétele hozzájárult a keleten hangoztatott ellenségesség legitimálásához.
A politikusok általában véve úgy közelítettek a bevándorlás kérdéséhez, hogy az mára az elfogadhatatlan változás jelképe lett. Hiszen egyrészt elismerik, hogy szükség van az újonnan érkezőkre. Másrészt viszont megvetésüket fejezték ki azokkal szemben, akiket nyugtalanít a jelenség. Sokszor bigottságnak és rasszizmusnak minősítették az aggályokat. Ezek után senki se csodálkozzon azon, hogy sokan miért csapódtak a szélsőjobbhoz. Hiszen maguk is kivették a részüket a migránsok megbélyegzéséből, és abból, hogy a tömegek megvetik a liberális elitet, amiért az figyelmen kívül hagyja a véleményüket. Schengen megvédésének jelszava csak súlyosbította a helyzetet. Mármint hogy meg kell óvni a földrészt az inváziótól.
Az Európa-erőd valósága az, hogy politikusok és hivatalosságok teljesen megszállottak az illegális migráció ügyében és emiatt elvesztették a képességüket, hogy felismerjék: alapvető kötelezettségeik vannak a bajbajutottakkal szemben. Inkább hagyják az embertársaikat odaveszni a tengeren. A hivatalos szintre emelt embertelenség azután átterjed Európán kívülre. Az EU nagy pénzeket fizet azért, hogy a környező térségben feltartóztassák és lecsukják azokat, akik a földrészre igyekeznek. Magyarország kerítést épített, de valójában ugyanezt teszi az unió is, Törökországban, Líbiában, Nigerben és Eritreában. Macron ma azt csinálja, amit Orbán javasolt nagy felháborodás közepette: központokat létesít a földrészen kívül a menedékkérelmek elbírására. És amikor politikusok arról beszélnek, hogy jobban ellenőrizni kívánják a beáramlást, akkor egy követ fújnak a magyar kormányfővel. Utóbbinak nincs kétsége afelől, hogy ő nyerte meg a vitát.
A német Alkotmánybíróság elnökét nyugtalanítja a tekintélyelvű populisták megerősödése. Vosskuhle úgy gondolja, hogy nem lehet ugyanúgy folytatni, mint idáig, a demokráciának és a jogállamnak lökésre van szüksége. Úgy gondolja, hogy a jogállamiságba vetett bizalom a működőképes igazságszolgáltatáson múlik, amihez elegendő, jól képzett jogász szükséges. Mint rámutat, az intézményrendszer és az elit vizsgázik, mert sokfelé a társadalom kifáradását tapasztalni. Ezt pedig állítólag új erők kiaknázzák, hogy populista módon aláássák a rendfenntartó erőket. Azt kell eldönteni, hogy miként akarunk élni: szabadnak és egyenlőnek egy nyitott, demokratikus rendszerben, vagy inkább egy zárt, tekintélyelvű rezsimben?
Hogy a lakosság kezd elfordulni a demokráciától, annak egyik okát az alkotmánybíró abban látja, hogy halványul a háborúk, a nagy válságok, a totalitárius rendszerek emléke. Épp ezért fontos a történelemoktatás. Azon felül az egységet a sokszínűségben kell megteremteni. Ami a magyar és a lengyel Alkotmánybíróság jogkörének korlátozását illeti, arról Vosskuhle úgy véli, hogy ha valaki tartós hatalomhoz akar juttatni egy populista mozgalmat, az nagyban megkönnyíti a saját dolgát, ha először kikapcsolja az Alkotmánybíróságot. Az ugyanis a természetes ellensúlyt képez mindazokkal szemben, akik fel akarják rúgni a demokratikus államot.
Európa tömeges orbanizálódása rajzolódik ki a horizonton. A magyar miniszterelnököt egykor rossz fiúnak, huligánnak tekintették, aki bolond módon megpróbál nekimenni a politikai korrektség mozdíthatatlan intézményének. Napjainkban azonban az ő elmélete rendíthetetlen, a politikai korrektség viszont megkérdőjeleződött. Egyre több vezető utánozza Orbánt, aki nem csak hogy a politika fő áramlat részévé válik, hanem a jelek szerint az egyetlen, akinek távlatos elképzelései vannak. Módszerét koppintják, pl. Olaszországban, ahol az új belügyminiszter szintén be akarja börtönözni a migránsokat támogató civileket. Az olasz kormány ugyancsak deportálni akar minden illegális bevándorlót. Azon kívül mind több állam támogatja, hogy Európán kívül legyenek táborok a menedékkérők számára.
A CSU vezetői az osztrák kancellárral együtt Orbán igazi rajongói. A kormányfő nem riad vissza attól, igazi politikai gyám módjára támogassa szövetségeseit Szlovéniában és Macedóniában. 6 éve úgy nyilatkozott, hogy Magyarország Európa laboratóriuma, és ez tényleg így is lett. És úgy néz ki, hogy még sokáig hatalmon marad. Tudja, mi kell ahhoz, hogy újraválasszák. Egykor néhányan úgy gondolták, hogy Orbán tehertétel az Európai Néppárt számára, napjainkban viszont sokan tartják úgy, hogy valójában nagy nyereség.