Ez a “nemzeti érdek” hajtogatása viszont iszonyatosan átlátszó. És előbb-utóbb nemzeti tragédia lesz belőle. 
Ha sikerül mikrofonvégre kapni valakit a NER-ből egy újságnak, és komolyan sikerül interjút készíteni vele, mindig felröppen a kérdés, hogy ki mit gondol a fideszes korrupció virágzásáról. Az egyetlen magyarázat mindig az: nemzeti tőkésosztályt épít fel Orbán rendszere, mégpedig azzal a céllal, hogy fel tudjuk venni a harcot az egész világ ellen.
De valóban el kell lopni az ország és az EU pénzét ahhoz, hogy harcoljunk a világ ellen?
Orbánék valóban az eredeti tőkefelhalmozás egy különleges verzióját valósítják meg, amelyben azok gazdagodnak, akikben Orbán megbízik. Mindezzel már önmagában rengeteg probléma van.
- Nem azok gazdagodnak meg látványosan, akik megérdemlik: akik kemény munkával, eredeti ötletekkel, jobb hatékonysággal dolgoznak, mint a versenytársak. Helyettük Orbán és körei;
- Ezek az emberek a vagyonukat nem olyan cégekbe, ötletekbe, emberekbe ölik, amelyek javítanának az ország versenyképességén;
- Mindennek elleplezésére becsapták az országot a migráncsozással, majd amikor valaki kérdőre vonja őket, akkor jön a „de ez a nemzet érdeke” kezdetű diskurzus.
Nézzük Lánczi András, a Századvég vezetőjének Magyar Időknek adott szokatlanul őszinte interjúját, amiben azt mondja:
- A nemzeti érdek az első, minden más (a demokrácia, a nyilvánosság, a szabadság, stb.) csak utána jön;
- A nemzeti érdek kizárólagos képviselője a Fidesz, illetve Orbán Viktor – magyarul, csak ő tudja, mi a jó az országnak,
- A korrupció a Fidesz legfőbb politikája.
Vonjuk le akkor a következtetést:
- A Fidesz és a hozzá kapcsolódó érdekcsoportok a nemzet érdekében gazdagodnak (ugye, milyen hülyén hangzik?);
- Hiszen csak a Fidesz tudja, mi a jó az országnak;
- A törvénytelen vagyonszerzés is megengedhető, sőt, bocsánatos bűn, hiszen mindez a nemzet érdekében történik.
- A korrupció a nemzet érdeke.
Ugyanezt a diskurzust követi G. Fodor Gábor, a 888 főszerkesztője, aki Orbán Viktor egy potens falloszhoz hasonlította és nemrég adott interjút a 24.hu-nak („Terminátor vagyok”). Ebben a jobber politikai gondolkodó (aki politikai fegyvernek és fenegyereknek titulálja magát, illetve az általa létrehozott propagandalapot) Max Webert idézve próbálja megvédeni a korrupciót: szerinte „kell a lóvé a politikához”, ezért kell felépíteni a nemzeti tőkésosztályt. Ráadásul mindezt „nem keverné össze az erkölcsiség kérdésével”. GFG szerint
„Hagyjuk már, hogy nyugaton minden szuper, itt meg Mucsa van, félperiféria, félázsia. Ez nem erkölcsi hiba, nem fogyatékosság, hanem így működik.”
Illetve:
„Az elmúlt évek arról szólnak, hogy Orbán például az IMF elküldésével, a multik megadóztatásával, a magyar családok támogatásával, a bankrendszer és a magyar média jelentős részének magyar tulajdonba vételével egy magabíró, független Magyarországot épít. Ennek része az is, hogy szükség van magyar tőkésekre. Ehhez képest hol érdekel engem, hogy mit mond Sebes Gábor?!
Mindenütt korrupcióval vádolják ma azokat, akik a nemzeti kereteket akarják megerősíteni a globalista logikával szemben. Ebben nincsen semmi újdonság vagy eredetiség.”
A lóláb nagyon sok ponton kilóg ezekből az érvelésekből. Az elemzők ezt a magyarázkodást úgy hívják: politikai diskurzus-építés. Vagyis vannak Magyarországon olyanok, akiket csak arra tart Orbán Viktor, hogy megmagyarázzák, miért lop. Ők a tamponálás a sebre. Ezek az emberek – a Fidesz és az ahhoz tartozó, kitartott értelmiség, mint Lánczi András, vagy G. Fodor Gábor, akiket idéztünk – azzal a magyarázattal állnak elő, amikor szembesítik őket Orbán Viktor és ismerősei, családja, barátai és üzletfelei rohamosan gazdagodásával az ország és az Európai Unió pénzéből (vagyis a mi pénzünkből), hogy
ez a nemzeti érdek.
A nemzeti érdek egy gyönyörű szó. Nemzeti érdek volt az Egyesült Államoknak lerohanni Vietnámot. Nemzeti érdek volt a náci Németországnak lerohanni Lengyelországot, bekebelezni Ausztriát, elfoglalni fél Európát, legyilkolni több millió embert, háborút indítani és koncentrációs táborokat építeni. És most megint, újra, meg újra ezt halljuk a jobbos megmondóemberektől: ez a nemzet érdeke. Erre hivatkozni azonban csak azoknak újdonság, akik nem tanultak elég történelmet.
A másik lóláb ott lóg ki, amikor a Lánczi elkotyogja magát azzal kapcsolatban, hogyan manipulálják az embereket: szerinte a Fidesz és Orbán Viktor megerősödése annak köszönhető, hogy a miniszterelnök jókor, határozottan és következetesen lépett fel a migránskérdésben. Lánczi szerint az emberek számára a biztonság az első,
“és csak utána következik, hogyan ítélik meg például az elosztási viszonyokat.”
Vagyis
a Fidesz úgy nyerte el a hatalmat ismét, hogy az egyik félelmet – meglopnak – a másik félelemmel nyomta el,
vagyis azzal a félelemmel, hogy a migráncsok elvesznek mindent. Ilyenkor természetesen mindenki a kisebbik rosszat választja – inkább lopjanak a fideszesek, mint vegyenek el mindent a migráncsok. Ezért szavaztak annyian a közmunkások és a szegények az őket mesterségesen nyomorban tartó Fideszre: mert tudták, hogy ez a rendszer kizsákmányolja ugyan őket, de azt is tudták, hogy az a rendszer védi meg őket (a rendszer által mesterségesen kreált) migráncsveszélytől. Mivel a Fidesznél van az információmonopólium, arról “elfelejtették őket tájékoztatni”, hogy a migráncsveszélyt és a félelmet is a rendszer keltette. Az ellenzék többek között ott hibázott, hogy a migráncsveszély és a „nemzeti érdek” ellenében nem tudott egy másik politikai diskurzust felépíteni az „összefogás vagy nem összefogás”, illetve az „Orbánék lopnak” mellé.
A harmadik probléma a tamonáló politikai diskurzussal az erkölcsiség. Amikor a híresen nemzeti, keresztény értelmiségiek nem hajlandóak erkölcsileg elítélni a lopást (hiába a tízparancsolat, amit Kásler doktor folyton idéz? Ennyit ér az egész kereszténydemokrácia?), hanem helyette jön ez a szánalmas magyarázkodás. GFG ki is mondja az interjúban: ne várják tőle, hogy elítélje a fideszes rablást és harácsolást.
A negyedik probléma a lopással és annak kimagyarázásával az, amit már fentebb megírtunk: hogy nem azok gazdagodnak meg Magyarországon, akik az ország versenyképességét javítani tudnák, akik rátermettek, akik kreatívak, akik hatékonyak. Hanem azok, akikben Orbán megbízik. Ezek azonban nem éppen a legrátermettebbek. Itt bukik meg megint a “nemzeti érekre” való hivatkozás: hiszen hogy lehet az a nemzet érdeke, hogy egyre rosszabb helyre kerüljünk a világ versenyképességi listáján?
Mindez pedig – előbb, vagy utóbb – igazi nemzeti tragédiához fog vezetni. Hiszen az országban olyan tőkés osztály jön létre éppen – illetve cseréli le az előző tőkés osztályt – amely nem versenyképes, csakis az államtól és a politikai szeszélyektől, meg a külföldről érkező pénztől (EU-s pályázatok, vagy az oroszok, kínaiak beruházásaitól) függ. És akkor térjünk vissza a kiindulópontra: nem azért jön létre ez a nemzeti burzsoázia, hogy ne függjünk másoktól…?
Ha Orbán valóban olyan zseniális vezető lenne, akkor nem kellene a manipuláció és nem kellene a lopás. Akkor az ország egyre versenyképesebbé, függetlenebbé vállna és valóban létrejönne egy nemzeti burzsoázia – a fideszes beavatkozás nélkül. De Orbánéknak csak ahhoz van tehetsége, hogy tamponálják, eltakarják valahogy a lopást.