- Az egész unió végét jelentheti, ha a migráció miatt felbomlik a német uniópártok szövetsége, erősen megoszlanak a vélemények, hogy Merkelnek az uniós csúcson sikerül-e teljesítenie a CSU feltételeit;
- Trump megint szépen belecsapott a lecsóba: most éppen a német belpolitikába szólt bele a maga finom, diszkrét módján;
- Az osztrák államfő arra figyelmeztette a populistákat, hogy bármennyire is feltűnés nélkül építik le a demokráciát és buktatják meg az EU-t, a nemzetállamok élén csupán bábok lesznek a nagyobb hatalmak számára.
A Velencei Bizottság azt kéri, hogy a magyar parlament ne hagyja jóvá a ’Stop, Soros’-t, vagy legalább a szavazásnál vegye figyelembe a testület ajánlásait. Az Országgyűlés napirendjén holnap szerepel a javaslat, ám az Európa Tanács mellett működő tanácsadó szervezet teljes terjedelemben csak pénteken teszi közzé állásfoglalását a tervezet ügyében, amely börtönbüntetéssel fenyegeti azokat, beleértve a civil szervezetek munkatársait, akik segítenek az illegális migránsoknak. Az indítvány része Orbán Viktor kampányának az EU menedékpolitikája, illetve Soros György ellen.
Bloomberg
A hírügynökség azt teszi hozzá az üzenethez, amelyet a Velencei Bizottság vezetője e-mailben küldött meg Szíjjártó Péternek, hogy Orbán Viktor rendszerét az utóbbi 8 évben az fémjelzi: vissza szokta utasítani az ilyen felhívásokat. Ez vonatkozik mind az Európa Tanácsra, mind az EU-ra. A kormányfő számára szavazatokat eredményez, hogy Magyarországon nyilvánosságra hozza a viszályt.
A szemben álló német uniópártok éppen csak, hogy meg tudtak állapodni valamiféle átmeneti tűzszünetben a migráció ügyében, amikor az amerikai elnök közbelépett és a twitteren keresztül azt állította, hogy a német lakosság az ország vezetése ellen fordul, és a migráció megrendíti az amúgy is erőtlen koalíciót. Továbbá, hogy az idegenek miatt Németországban nőtt a bűncselekmények száma, bár ez nem igaz. A migránskérdés politikai futótűzként terjed Európában, új életet lehelt a populista mozgalmakba, Magyarországtól kezdve Ausztrián át Olaszországig. Ezek a körök megnehezítik, hogy a fő erők megtartsák a hatalmat, és az elnök üzenete arról tanúskodik, hogy a politikus sem könnyíti meg régi partnereinek helyzetét. A prágai New York Egyetem rektora úgy gondolja, hogy Trump egyértelműen igyekszik megosztani Európát.
A washingtoni Stratégiai és Nemzetköz Tanulmányok Intézetének igazgatója úgy véli, hogy az elnök próbálja megerősíteni azokat a jobboldali szervezeteket, amelyek ellenzik, hogy az unió jelentős szerepet töltsön be a nemzetközi színtéren. Két nappal korábban először beszélt Orbán Viktorral, aki 8 éve építi az illiberális demokráciát, és aki kulturális ellenforradalomra hívott fel a liberális renddel szemben. A múlt hónapban Szíjjártó Péter első ízben tárgyalhatott amerikai kollégájával. A Carnegie Europe elemző intézet vezetője azt mondja, Trump pontosan az ellenkezőjét csinálja, amit az eddigi amerikai kormányzatok a háború óta: ő azon van, hogy lerombolja Európa liberális berendezkedését.
Az osztrák államfő arra figyelmeztetett, hogy Európában egyesek szép lassan leszalámizzák a demokráciát, de úgy, hogy az már fel sem tűnik. Van der Bellen abból az alkalomból beszélt, hogy Ausztria a jövő hónaptól az EU soros elnöke lesz, ám hangsúlyozta, hogy a szalámi taktika kapcsán nem Magyarországra gondol. Abba ugyan nem ment bele, hogy mely jobboldali-konzervatív kormányokra utal, de kiemelte, hogy a veszély nagy, mert a végén semmi sem marad a szabadságból. Viszont a mind jobban nyomuló nacionalista irányzatokról szólva kifejtette, hogy azok nyugodtan idejétmúltnak nyilváníthatják az uniót és az európai gondolat fölé helyezhetik a nemzeti szuverenitást, csakhogy az európai törpeállamok egyedül vannak és játékszerül szolgálnak az erősebb hatalmak számára. A politikus felszólította a nacionalistákat: ne hirdessék lépten-nyomon, hogy csakis ők képviselik az igazságot. Fogadják el a világot olyannak, amilyen, a hibáival együtt, ugyanakkor hallgassák meg a másik felet. Van der Bellen a menekültekre utalva rámutatott, hogy senkit sem szabad magára hagyni.
Az unió bizakodik, hogy a jövő heti csúcsértekezleten meg tudna állapodni a menedékpolitika megújításában, diplomaták azonban messze nem ennyire derűlátóak. Németország, amely 3 év alatt csaknem másfél millió menekültet fogadott be, a többi közt Franciaországgal és Svédországgal együtt európai megoldást szorgalmaz. A keleti tagok azonban – Magyarországgal és Lengyelországgal az élen – nem hajlandóak beengedni a főleg muzulmán migránsokat, biztonsági veszélyekre, valamint a társadalom egységes összetételére hivatkozva. A Bizottság szóvivője mindenesetre úgy foglalt állást, hogy itt csakis az összefogás vezethet eredményre. Juncker ma megvitatja a kilátásokat Merkellel és Macronnal.
Kompromisszumként szó van arról, hogy a vonakodó tagok kiválogathatják, kiket vesznek át, illetve fejenként 30 ezer euró ellenében megválthatnák a kvótát. De a magyar és a lengyel kormány számára ez sem járható út, Görögország és Olaszország viszont úgy gondolja, hogy ez a változat sem enyhítene lényegesen a terhein. Brüsszel szerint azonban szóba jöhet, hogy többségi döntéssel kerüljék meg a keleti államok ellenkezését, ám ez politikailag kényes kérdés.
A jövő heti uniós csúcskonferencia különösen fontos lesz, mert nem csupán olyan stratégiai kérdésekről kell határozni, mint az EU biztonságpolitikája vagy a menedékrendszer reformja, hanem Németországnak és Franciaországnak azzal is szembe kell néznie, mi legyen a transzatlanti közösséggel, miután Trump alapvető kihívást intézett azzal szemben. Így most Merkelnek és Macronnak kell belépnie a résbe, de butaság volna erre nagy tétet rátenni, mert a tanácskozás rettenetesen rosszul is elsülhet. Így látja a helyzetet Judy Dempsey, a Carnegie Europe szakértője. Mint írja, Berlin és Párizs teljesen eltérően vélekedik az unió jövőjéről. Az elnök az együttműködés elmélyítése mellett van, ami kétsebességes Európa kialakulását eredményezné. A kancellár szokás szerint óvatos és inkább a kormányoknál hagyná a lényeges jogköröket. És nem szeretne többet befizetni a rosszul gazdálkodó tagok megsegítésére, miközben a felügyeletet Brüsszelnek kellene átengednie.
Merkel szerint az államfő koncepciója a populista magyar, lengyel és cseh kormány kezére játszana, amelyek élvezik, ha kirohanhatnak az EU ellen. Ausztria és Olaszország a térség középső részének támogatásával a menekülthullám ellenőrzésére összpontosít, az uniós reformok számukra másodlagosak. Macron a nehézségek láttán önkéntes biztonsági együttműködés formájában próbál előremenekülni, de a kancellár ezt is csak félszívvel támogatja. És akkor még ott vannak a Brexit körüli ellentétek is. A két vezető ma találkozik, de az biztos, hogy a jelen helyzetben nem lesz elegendő, ha csupán kibekkelni akarják a dolgokat.
A konzervatív újság azt tanácsolja, hogy Európa akadályozza meg a szélsőjobb felemelkedését, annál is inkább mert sokan úgy ítélik meg, hogy amit a középpártok csinálnak a biztonság és a menekültek kapcsán, az csupán a kudarc pofozgatását jelenti. Így most gyorsan meg kell akadályozni, hogy a Salvini-effektus átterjedjen a földrészre, és ugyanez érvényes Orbán politikájára is. Annál is inkább, mert a menekültkérdésnek mérgező hatása van. Közép-Európában máris jelentős befolyáshoz juttatta a bevándorlás-ellenes pártokat. A menedékkérők elosztása nem cseng jól a kontinens utcáin. Oka ennek részben a faji megvetés. A nácik nagy fenyegetést jelentenek, akárcsak az iszlám radikálisok, ennek megfelelően kell hozzájuk viszonyulni.
Mások a kemény jobboldalt juttatják hatalomra, mert úgy vélik, hogy a nagy pártok kezéből kicsúszott a határok ellenőrzése. Ők azt látják, hogy Orbán Viktor kerítést emel, szó szerint és átvitt értelemben is, és egyben bemutat Brüsszelnek a migránskérdés rendezése ügyében. Továbbá hallják, hogy Kurz katonának és rendőröket vezényel a határra, Salvini pedig – joggal – kioktatja a kontinenst, hogy magára hagyták az olasz és a görög kormányt, miközben az EU teljesen értelmetlenül a szolidaritásról szónokol. A bevándorlás azonban jó az öregedő Európa számára és erkölcsi kötelesség segíteni a háború, illetve elnyomás elől menekülő embereknek. Délen és keleten azonban a lakosság biztonságos határokat akar, arról nem beszélve, hogy Európa dönthesse el, kit enged be. Ha ez ügyben a belharcok kerekednek felül, akkor búcsút vehetünk az uniótól. Hogy ez ne így legyen, ahhoz sokat kell áldozni a közös határvédelemre, illetve humanitárius célokra – a földrészen kívül. Máskülönben a tagállamok egymás torkának esnek, amit a Kreml nagy örömmel figyelne. De jövőre azért igencsak előretörhetnek a bevándorlást elutasító pártok, sőt, akár ők alkothatják a legnagyobb erőt Strasbourgban.
A konzervatív lap kommentárja arra hívja fel a figyelmet, hogy valószínűleg csupán átmenetileg sikerült kivédeni az összecsapást Merkel és belügyminisztere között, miközben a tét hatalmas: a minden forog kockán. A CSU szerelvénye azonban továbbra is teljesen felfűtött kazánnal várakozik, mint ahogy a kancellár vonata is, noha összeütközés esetén a károk mindkettő számára óriásiak volnának. A bajor szövetséges két hetet adott, hogy a kormányfő európai szinten érje el azt, amit a keresztényszociálisok nemzeti eszközökkel akarnak bebiztosítani: a megfelelő határvédelmi rendszert. A vita három éve tart és a bajor fél a németek egyre nagyobb részével egyetemben nem érti, 3 éve miként nyithatta fel Merkel oly könnyedén a sorompókat. A beözönlésnek csak az olyan államok által foganatosított elriasztó lépések vetettek véget, mint Magyarország és Ausztria.
A keményvonalas CSU most azon van, hogy az arra jogosulatlan menedékkérők visszautasításával fokozza a nyomást a többi szövetségesre, és azok szigorítsák meg a külső határok védelmét. Merkel attól tart, hogy ebből egy sor konfliktus alakul ki és arra rámehet az amúgy is megingott európai egység. Nemigen valószínű, hogy a miniszterelnök a jövő heti csúcson el tudja érni a kívánt szabályozást. Ám most az fenyeget, hogy a migráció, amely megosztotta a földrészt és parlamenti, illetve kormányzati pozíciókhoz jutatott radikális erőket, szóval, hogy szétveri azt a politikát, amely évtizedeken át stabilizáló tényezőként hatott a német és ez európai porondon. Ha szétmennek az uniópártok, az pont azoknak jó, akik élveznék az ilyesfajta katasztrófát. Ha olyan Európa-párti tömörülések sem tudnak megegyezni, mint a CDU-CSU, akkor sötét idők jönnek a földrészen. Szóval cseppet sem csupán a migránsokról van szó.
Soros György és Sándor fia szerint a Balkánon keresztül esély kínálkozik Európa stabilizálására. A szerzőpáros a Nyílt Társadalom Alapítvány nevében üdvözli, hogy csaknem negyedszázad elteltével megállapodás született a macedón névvita ügyében, éppen akkor, amikor mélypontra zuhant a transzatlanti egység, illetve Európában minden választás kihívást jelent az unió összefogása szempontjából. A nyugat-balkáni egyezmény persze törékeny, annál is inkább, mivel Oroszország beavatkozik a térségben, mint ahogy Törökország és Kína is. Ezekkel a törekvésekkel persze szembe kell szállni, csak éppen az nem lesz könnyű. Az EU legsúlyosabb gondjai közül több is a keleti nyitással kapcsolatos, így leginkább a magyar és a lengyel kormány antidemokratikus lépéseivel. Ez azután jelenleg behatárolja a további bővítéseket, pedig a Nyugat-Balkán népessége a tagságra vágyik.
Ezért Soros és fia felveti, hogy az unió mintájára hozzanak létre a régióban gazdasági szervezetet. A közös piac elősegítené a pénzügyi piacok korszerűsítését, de úgy, hogy azt nem Brüsszel vagy Washington írná elő. Az emberek, a szolgáltatások és a tőke szabad áramlása vonzaná a külföldi befektetéseket, megerősítené a szállítást és az infrastruktúrát. Egyben mérsékelné a fiatalok elvándorlását. Továbbá ilyen módon ki lehetne küszöbölni a régi versengéseket. Ám ha nem lépnek, annak keserű következményei lesznek, mert bőven elképzelhető, hogy az érintett államok egymás ellen fordulnak és belekerülnek az orosz, török és kínai érdekövezetbe. Azaz a Balkán ismét balkanizálódna.