- Amit Marcon és Conte mondott a brüsszeli részleges csúcson, az nem sok jót ígér Orbán Viktornak.
- A migráció kapcsán az Európán belüli szabad mozgás, sőt az egész EU jövője a tét.
- Ha a hagyományos pártok fenn akarnak maradni, hogy befolyásolják a földrész sorsát, akkor át kell venniük a populistáktól azokat a módszereket, amelyek beleférnek a civilizált keretekbe.
A francia elnök azt mondta a brüsszeli migrációs csúcs után, hogy egyes államok politikai feszültségkeltésre igyekeznek kihasználni a helyzetet és a félelemmel játszanak. Ám a többiek nem engednek nekik. Mert meg kell adni a menedékjogot, ha bárki jogosult a védelemre. A lap hozzáteszi, hogy a bevándorlást elutasító pártok az idegenek ellen fordítják a lakosságot és ily módon növelik befolyásukat, sőt Magyarország és Olaszország esetében maga a kormány folytatja ezt a politikát. A találkozó, amelyet a nyílt vita jellemzett, beharangozta az e hét csütörtök-péntekén esedékes uniós csúcsot, amely lehet, hogy döntő fontosságú lesz az európai egység szempontjából.
A belga kormányfő lát esélyt arra, hogy előrelépjenek. Merkel úgy nyilatkozott, hogy vasárnap sok jóindulatot tapasztalt Brüsszelben. Az olasz miniszterelnök, aki paradigmaváltást sürget a közös menedékpolitikában, szintén elégedett a tegnapi eredményekkel. A kancellár és Macron azonban nemigen gondolja, hogy áttörés születhet a héten, miközben lényegesen csökkent az Európába érkező migránsok száma. Mint emlékezetes, a V4-ek nem voltak jelen a vasárnapi konferencián és elutasítják, hogy menekülteket fogadjanak be.
A német kancellár közvetve beismerte, hogy nem tudott egységes támogatás szerezni a brüsszeli minicsúcson. Arról beszélt, hogy két-háromoldalú megállapodásokat igyekszik tető alá hozni arról, miként lehet megoldani a migrációs kérdést, mert nem lehet mindig mind a 28 tagállamra várni. Mindenesetre a vita aláásta az EU egységét és Schengent veszélyezteti. Macron ezt úgy fogalmazta meg, hogy európai megoldás van készülőben, ám ez nem jelenti azt, hogy ahhoz minden kormány csatlakozik.
Az idén csupán 41 ezer menekült érkezett, ám a 3 évvel ezelőtti válság óta a kérdés választásokat dönt el, lásd Olaszországot és Magyarországot. Válaszul az unió mind inkább korlátozza a bevándorlást. Az olasz kormányfő azzal távozott Brüsszelből, hogy kevesebb közösségi pénzt kell adni azoknak a tagországoknak, amelyek nem kívánnak menedékkérőket átvenni, ez azonban vörös posztó a visegrádiak szemében. Vagyis, ahogyan egy európai diplomata megfogalmazta, még mindig nem világos, hogyan osszák meg az ellátás költségeit azoknak a migránsoknak az esetében, akik jogosultak a menedékre.
Az európai vezetők nem tudták áthidalni ellentéteiket a migráció ügyében a tegnapi brüsszeli 16-os tanácskozáson, amelyen nem voltak jelent a Visegrádi Csoport képviselői. Így Merkel tovább küzd a túlélésért. Azt igyekszik elérni, hogy csökkenjen a Németországba érkező menekültek száma, ami kiélezi a feszültséget az ügyben, hogy kinek is kell befogadnia az érkezőket. A kancellár úgy nyilatkozott, hogy a menedékkérők és az emberkereskedők nem választhatják ki, melyik országban akarnak oltalmat kapni. Az olasz miniszterelnök ugyanakkor elégedett a találkozó kimenetelével, mivel nem ment át az a német javaslat, hogy Róma vegye vissza azokat a migránsokat, akiket visszafordítanak a bajor határról.
Nem sok érdemi eredményt hozott a részleges brüsszeli csúcs, amelynek célja az volt, hogy mentőövet dobjon az odahaza erősen szorongatott német kancellárnak. Viszont a populista olasz kormányfő által előterjesztett tízpontos javaslat politikai bombát tartalmazott, azt ugyanis, hogy ne abban az országban kelljen dönteni a menedékkérelemről, ahol azt benyújtották. Vagyis a migránsokat egy állandó rendszerben küldenék tovább, ám az nem működik, mert főként Orbán Viktor ellenez bármit, ami arra kötelezné, hogy menekülteket vegyen át. És Brüsszelben nem sikerült enyhíteni a feszültséget, hiszen továbbra sem tudni, hogy mi legyen azokkal, akik már bejutottak az EU-ba. Az ellentétek napjainkban erősen emlékeztetnek a 3 évvel ezelőtti válságra. Csak most a politikai tényező dominál, miután a kérdés erősen megdobta a migrációellenes erők népszerűségét. Viszont az unió ebben a helyzetben továbbra sem foglalkozik a népvándorlás okaival.
A kommentár szerint a brüsszeli munkaértekezletet legjobb esetben is csupán az első lépésnek lehet tekinteni, hogy mégis legyen európai megoldás a menekültkérdésben, de az már látszik, hogy a nyitott határok uniójának sorsa forog kockán. Hogy az eredetileg tervezett 8 tagállam helyett végül is 16 képviselői voltak jelen, az azt mutatja, hogy sok kormány továbbra is szeretné, ha közös nevezőre jutnának. Ugyanakkor feltűnő volt, hogy hiányoztak a visegrádiak, ami látványos lépés saját maguk elszigetelésére. Mert miként indokolják saját választóik előtt a nyugati politikusok, azon belül is a német vezetők a keletiek megsegítését célzó támogatások folyósítását, ha a négy állam még a párbeszédre sem hajlandó?
Viszont a külső határok jobb védelme, valamint a befogadó táborok létesítése az érkező migránsok számára két olyan témának tűnik, ahol lehetséges az egyetértés. Rögtön ellenállás jelentkezik azonban, amikor felvetődik az elosztás, és nem csupán Kelet-Európa részéről. Európa egyre elzárkózóbb, egyre korlátozóbb. Abba az irányba halad, amely idáig csupán Ausztráliából vagy Amerikából volt ismeretes. Ám ha megosztott marad a kérdésben, akkor jön a „nemzetek Európája”, vagyis minden tag azt csinál, amit akar. Ám ritkán esik szó arról, hogy mi a tét. Nos, nem más, mint a nyitott határok rendszere, mégpedig elsősorban a földrész polgárai és vállalatai számára.
Csak nézzük, amint Európa méltatlan véget ér – figyelmeztet a konzervatív lap elemzése. Pedig a földrész életelixírnek számít. Nem is érteni, miként kívánhatja bárki vissza a régi, belső határokat. Ám az EU tart a dicstelen halál felé, mindenki csak a fejét rázza, és inkább valami más felé fordul. Azt hiszi, hogy a szervezet túl nagy, ezért nem vallhat kudarcot. Pedig már egyáltalán nem nagy. Nem képes ellensúlyozni sem Trumpot, sem a nemzeti bezárkózás pápáit. Most már inkább az az érdekes, nem omlik-e a bolt teljes egészében a fejünkre. A Merkelnek címzett olasz elutasítás Seehofernek is szól, mert Rómának kellene visszavennie mindazokat, akiket elutasítanak a bajor határon.
Közben igen fura, hogy éppen az az Olaszország tagadja meg az együttműködést, amely alapvetően rá van utalva Brüsszel szolidaritására. És akkor még itt van az a természetesség, amivel a Visegrádi Csoport kategorikusan elveti a párbeszédet. Számára láthatóan a gyengeség jele akárcsak egy szó is, amit a közös megoldásról ejtene. Főleg Magyarország azzal van elfoglalva, hogy újra felfuttassa a nemzetállamot, amely számára Európa terhes és idejét múlt. Lengyelország egy olyan kormány árnyékába került, amely egyre gyakrabban csupán nevetni tud az európai értékeken. Nem tűnik fel, hogy éppen azok az országok szövik a legszorgalmasabban az EU halotti leplét, amelyek a rendszerváltás után a jólét igen nagy részét a brüsszeli kasszából fedezték. A megosztókból lesznek példaképek. Miközben Európa az élet forrása.
A lap a kilátástalanság tanácskozásának minősíti a brüsszeli fórumot. Merkel gyengesége és a német koalíciós vita megbénítja az EU-t, a szervezet reménytelen helyzetbe került, megint csak a migráció miatt. És nem úgy néz ki, hogy egyhamar sikerül orvosolni a szemmel látható megosztottságot. A tegnapi csúcs azt jelképezi, hogy már nem kizárt az unió további szétesése. De most először a fő ok: Németország. Merkel már nem egyszerűen fáradtnak tűnik, hanem olyannak, akit erősen megsoroztak. Hazai tekintélyvesztése teljes erővel átcsap az európai színtérre is.
A súlyos gondok abból fakadnak, hogy nem kezelték a két évvel ezelőtti politikai megrázkódtatásokat, a Brexitet, Trump győzelmét és azt, hogy Erdogan átvette a teljhatalmat. Továbbá a szélsőséges jobboldali populisták hadat üzentek ez EU-nak. Most Salvini gondoskodik a káoszról, folytatja az unió szétverését. Macron ugyanakkor reformokat sürget. Magyarország, Lengyelország és Róma szembefordul az Európa-ház ésszerű kiépítésével. Ebben a helyzetben egy erős és lendületes Németországra volna szükség, ám Merkel bénultnak látszik a kapuzárás előtt.
A migráció kapcsán tapasztalható megosztottság miatt a francia államfő azon van, hogy a Berlinnel és Madriddal alkotandó szélsőség-ellenes szövetség feje legyen a jövő évi EP-választások előtt. Vagyis az együttműködésre hajlandó multilateralisták szemben állnának a nacionalista populistákkal. Utóbbiak nem tartják tiszteletben a nemzetközi jogot és a demokratikus értékeket, olyan vezetőket választanak, akik azt ígérik, hogy falakat húznak. Az EU szétverésére törekvő Salvini és a visegrádiak ellenében Macron azokat igyekszik összefogni, akik megmentenék és megerősítenék a szervezetet. Ugyanakkor a politikus igen szigorú bánásmódot hirdet a migráció ügyében. Azaz hogy csak igen kevesek jogosultak a menekült státuszra, illetve, hogy akit elutasítottak, azokat gyorsan és hatékonyan haza kell küldeni. Illetve, hogy a származási országokkal kötendő megállapodások révén eleve kevesebben indulnak el, amihez társul a csempészek elleni küzdelem, valamint a külső határok védelme. Így eleve lényegesen csökkenne a kiutasítások száma.
Teljesen mindegy, miként határozzuk meg a populizmust, azt nem lehet tagadni, hogy az irányzat bevált, az ilyen pártok választásokat nyernek, és erre oda kell figyelniük a hagyományos erőknek. Így látja ezt Yves Leterme, volt belga miniszterelnök és az általa vezetett elemző intézet európai felelőse. A szerzőpáros emlékeztet arra, hogy napjaink Európájában minden negyedik ember populista kormány irányítása alatt áll. Így az olaszoknál, görögöknél, lengyeleknél, magyaroknál és cseheknél. Gyorsan átalakítják a politikai felállást Ausztriában és a Finnországban, valamint a németeknél és a hollandoknál, ahol a legnagyobb ellenzéki erőt alkotják.
A populizmusnak nincs egységes definíciója, Orbán esetében pl. abból indulnak ki a szakértők, hogy nacionalista. Az ilyen politikusok véleménye többnyire eltér a követendő irányt illetően. A baloldaliak elutasítják a gazdasági megszorításokat, a jobboldaliak a migrációból nem kérnek. De valamennyien azt állítják, hogy a népért vannak, azt képviselik. A magyar kormányfő a populista jelzőt arra használja, hogy erősítse a képet: ő bizony az embereket védelmezi. Közös jellemző továbbá, hogy nem hajlandók a megszokott szabályok szerint játszani. Itt hangsúlyozottan a stílusról van szó, ám az irányzat lényeges változásokhoz vezethet a képviseleti demokrácia rendszerében.
Pont itt van az esély a hagyományos pártok számára, mert átvehetik a módszerek egy részét, anélkül azonban, hogy maguk is populistává válnának. Az eszközök ugyanis nem okvetlenül eleve antidemokratikusak, vagy illiberálisok. Macron és Kurz ebben már jó példával jár elöl. Amelyik politikai erő képes felkarolni a jobb populista elképzeléseket, fennmarad, hogy alakítsa a jövőt.