- Putyin Európa és Amerika megosztásán dolgozik, a magyar kormányfő vasárnap igencsak a kezére játszott;
- Albright volt amerikai külügyminiszter gyakorlatilag az utóbbi 8 év magyar belpolitikáját írta le, amikor bemutatta, hogy egy országban miként tud elterjedni a fasizmus;
- Tüntetések lesznek Izraelben Orbán Viktor holnap kezdődő, háromnapos látogatása ellen.
A vezércikk úgy értékeli, hogy az amerikai elnök Helsinkiben Putyin lábaihoz omlott, nem az Egyesült Államok érdekeit képviseli az elkövetkező időben, ám ebből még súlyos gondok adódnak. A sajtótájékoztatón megdöbbentő módon kijelentette, hogy mind a két állam felelős, amiért az oroszok beleavatkoztak két éve az amerikai választásba. A helyzetet nehéz ésszel felérni: mindössze pár centire az autokrata gengsztertől, aki területet rabol, meggyilkoltatja az ellenfeleit, az amerikai elnök meghazudtolja saját titkosszolgálatának és igazságszolgáltatásának egyértelmű következtetéseit. Úgy hogy ezek után még vezető republikánusok is szükségét érezték, hogy megszólaljanak. Paul Ryan, a párt képviselőházi csoportjának vezetője azt hangsúlyozta, hogy Oroszország nem az USA szövetségese. A két állam erkölcsileg nem egyenrangú, Moszkva továbbra is ellenséges a legtöbb amerikai alapértékkel és eszménnyel szemben. McCain szenátor úgy fogalmazott hogy idáig egyetlen elnök sem alázkodott meg ilyen gusztustalan módon egy zsarnok előtt.
Közben pedig jönnek az újabb és újabb vádemelések az orosz beszivárgás kapcsán. Így Trump vagy példátlanul naiv, vagy szándékosan tetteti magát tudatlannak, mármint hogy a saját nemzetbiztonsági tanácsadói – Kína mellett – miért tekintik az oroszokat az egyik legnagyobb geostratégiai ellenségnek. Putyin keményen fáradozik azon, hogy tönkretegye Amerika, illetve a NATO és az EU kapcsolatait, továbbá meggyengítse Washington befolyását a Közel- és Közép-Keleten. Azon kívül hatalmas cyberfenyegetést jelent. Nincs jele annak, hogy az USÁ-nak bármi haszna volna Trump szolgalelkűségéből. Rejtély, hogy az elnök miért nem leplezi le az orosz álnokságot. Pedig egyébként egyáltalán nem tesz lakatot a szájára. Viszont elnémul, amint Putyin és más diktátorok oldalán jelenik meg a világ előtt.
A transzatlanti kapcsolatok egyik neves szakértője úgy látja a Trump-Putyin-találkozó után, hogy az amerikai elnök elutasítóan viszonyul a NATO-hoz és ez jócskán megkönnyíti orosz kollégája dolgát. Judy Dempsey, a Carnegie Europe elemző intézet munkatársa úgy véli, hogy Trump aggasztó módon teljesen szakítani akar a háború utáni rend alaptéziseivel. Ma már egyáltalán nem emlegeti a multilateralizmust, a közös értékeket, a szolidaritást, a történelmi elkötelezettséget. Európát meg akarja osztani, nem pedig egyesíteni. Nekiment Merkelnek és Maynek, viszont csak dicséri a populista magyar és lengyel vezetőket, minthogy azok gyengítik az unió szolidaritását, ugyanakkor igazodnak az elnök migránsellenes nézeteihez. Neki útjában vannak az emberi jogok, a nemzetközi szervezetek. Csak győztesekben és vesztesekben tud gondolkodni, Putyint ellenben vetélytársnak minősítette.
Viszont Merkel és Macron nagyon is beszél értékekről, demokráciáról, szolidaritásról, a nemzetközi rend szabályairól. Ám azok csak akadályt képeznek az elnök szemszögéből. Ezért olyan könnyű Trump számára találkozni nem demokratikus vezetőkkel. Olyankor nem kell ügyelni az értékekre és a múltra. Jelentős terep nyílt a normák nélküli versengésre. Európának válaszul gyorsan kereskedelmi egyezményeket kell kötnie a világ hasonlóan gondolkodó szereplőivel, mert ily módon erősíti a szabályokra épülő rendszert. Másodszor nem lehetnek illúziói az ügyben, hogy az USA mostani vezetője pártolja-e a NATO-t. Ám a kontinentális biztonság és védelmi politikához hiányzik az egységes akarat. Putyin viszont a tenyerét dörzsölheti, mert Amerika helyette osztja meg az EU-t és az Észak-Atlanti Szövetséget.
Míg az amerikai elnök az EU-val csatázott Helsinki előtt és az USA ellenségévé nyilvánította az Uniót, Putyin futott egy kört az európai kapcsolat érdekében, mert lehetőséget lát arra, hogy Oroszországot a földrész természetes szövetségesének állítsa be. Vasárnap fogadta Macront, a horvát államfőt, valamint Orbán Viktort és mindhármuknak az együttműködés előnyeit ecsetelte, míg ugyebár, az Egyesült Államok kereskedelmi/vámháborút indított az öreg földrész ellen. Az Orbánnal lezajlott moszkvai találkozó azért volt különösen figyelemre méltó, mert a vendég nyíltan, leplezetlenül bírálta a szankciókat. Putyin meg tudta erősíteni az orosz-amerikai csúcs előtt saját népében, hogy Európa sok kérdésben sokkal közelebb áll Oroszországhoz, mint Amerikához. Előzőleg azon dolgozott hónapokon át, hogy meglovagolja Trump ellenszenvét, sőt agresszivitását az EU-val szemben, és stratégiai éket verjen a szervezetbe, elsősorban magyar, olasz és görög közreműködéssel. A Kreml mindhárom kormány részéről megértő fülekre számíthat.
Madeleine Albrightot igen-igen aggasztja, hogy a közép-európai államok mind inkább tekintélyelvűek. Így az egykori Clinton-kormányzat külügyminiszterét roppant mód idegesíti, hogy Orbán Viktor illiberális demokráciáról beszél, ami csak eszköz, hogy üldözhesse a bevándorlókat. Sajnos, Lengyelország lemásolja azt, ami Magyarországon már lejátszódott. A földrészen egyre több állam épít a félelemre. Kemény idők járnak mostanság, a magyar és a lengyel vezetőket sokkal jobban érdekli saját hatalmuk megőrzése, mint a nép jóléte.
Ráadásul az USA pontosan az ellenkezőjét csinálja a világpolitikában, mint amit elvárnak tőle. Nem támogatja a demokráciát és az emberi jogokat, ellenben olyanokat dicsér, mint Orbán és Kaczynski. Trump a modern történelem legantidemokratikusabb elnöke. Albright, aki nemrégiben könyvben foglalta össze a világot fenyegető veszélyeket, Putyin kapcsán arra figyelmeztet, hogy az államfő egykor a titkosszolgálat tisztje volt, rendkívül járatos a propagandában, és nagyon okos. Megpróbálja leválasztani Európát Amerikáról. Oroszországban látni fasiszta vonásokat, de az állam nem fasiszta, ám ezzel együtt veszedelmes. Amúgy pedig a fasizmus úgy terjed, hogy hívei egy országon belül aláássák a demokráciát, nekirontanak a sajtónak és az idegeneket, illetve a migránsokat teszik felelőssé minden gazdasági bajért. És nagy baj, hogy a kormányok 19. századi válaszokat adnak napjaink égető kérdéseire.
Ha valaki le akarja győzni a szélsőjobbos nacionalistákat, annak nem szabad utánoznia őket. Erre figyelmeztet a londoni Queen Mary Egyetem egyik professzora, aki a jobboldali mozgalmakkal és a konzervatív pártokkal foglalkozik. Tim Bale szerint az európai példák igazolják, hogy semmiképpen sem szabad igazodni az ilyen erőkhöz. A vendégkommentár rámutat, hogy a középjobb idáig négyféle úton-módon igyekezett megküzdeni a jelenséggel, de mindegyik zsákutcának bizonyult. Az egyik, hogy megpróbálta figyelmen kívül hagyni, egyfajta páriaként kezelni a szélsőjobbot, de látjuk Németországban, hogy ez nem vált be. A másik, hogy a hagyományos nagy, jobboldali pártok megkeményítik álláspontjukat a migráció és a multikulturalizmus ügyében, ez történt a franciáknál, hollandoknál, dánoknál és a briteknél, ám az eredmény cseppet sem meggyőző. A harmadik az, hogy időről időre beveszik őket a hatalomba, lásd az osztrákokat és az olaszokat, de a következmény az, hogy csak még szigorúbb lett a politika a bevándorlás ügyében, viszont a populisták pozíciói egyáltalán nem rendültek meg.
A negyedik a legradikálisabb megoldás, nevezetesen, hogy egy középjobb erő áll a populista, radikálisan jobboldali lázadás élére. Pontosan ez történt Magyarországon, ahol a Fideszből 10 év alatt a zárt határok és az illiberális demokrácia ultranacionalista bajnoka lett. Csakhogy a Jobbik, amely még mindig nagyon is szélsőséges, 19 %-ig jutott a választáson, vagyis mindössze 1 %-kal maradt el legjobb eredményétől. Vagyis az ár magas, és akkor még meg kell említeni, hogy Orbán nagyon jobbra tolta saját pártját. Szóval, bármelyik kísérletet nézzük, a bibliai kérdés merül fel: mi a haszna annak, ha valaki megnyeri az egész világot, viszont közben elveszti a saját lelkét?
Az izraeli kormányfő szélhámoskodik a kelet-európai történelem kapcsán, bár megvan rá az oka, hogy behízelegje magát a térség nacionalista politikusainál, még akkor is, ha azok a zsidókat illetően felülvizsgálják országuk ellentmondásos múltját. Viszont a minap még a Jad Vasem Intézet is elítélte Netanjahu és lengyel kollégája közös nyilatkozatát a Varsóban elfogadott Holokauszt-törvény ügyében. Ilyen politikai állásfoglalásra idáig nemigen akadt példa, de sok történész úgy értékeli, hogy a jogszabállyal a lengyel vezetés felül akarja írni az ország szerepét három millió zsidó meggyilkolásában. Az izraeli miniszterelnök az utóbbi években igyekszik a közép-európai államok kedvében járni, mert azt reméli, hogy azok megkontrázzák az EU kiállását a palesztin állam mellett, illetve gyengíteni igyekszik az uniós támogatást az Iránnal kötött nukleáris megállapodás ügyében. A politikus a V4-eket választotta fő európai szövetségesévé. Azok melegebben fogadják, mint Brüsszel vagy Berlin.
Orbán Viktor holnap első ízben érkezik Izraelbe hivatalos látogatásra. A magyarországi zsidó közösség vezetői ismételten elítélték a kormányt, amiért az bagatellizálja az ország szerepét háború végi deportálásokban és több mint félmillió zsidó meggyilkolásában. De tiltakoztak a Soros elleni kampány láttán is, miután abban jól ismert antiszemita elemeket vetettek be. Így az üzletember a hadjáratban globális kapitalistaként jelent meg, aki bábjátékos módjára mozgatja a szálakat, hogy a háttérből irányítsa az országot. Az izraeli kormánypolitikusok általában ilyen ügyekben elsőként állnak a zsidók mellé. Ám Netanjahu szándékosan visszautasította, hogy elítélje a Soros elleni támadásokat. A jelek szerint megelégszik azzal, hogy megengedi Magyarország és Lengyelország számára a történelem átírását, amíg az az ő politikai céljait szolgálja.
Az Amnesty International azt követeli, hogy a jeruzsálemi Jad Vashem Intézet mondja le Orbán Viktor ottani látogatását. A magyar kormányfő három napig lesz Izraelben, ám a jogvédő szervezet szerint idehaza sorra hoz demokrácia-ellenes törvényeket, de facto diktátorként uralkodik az országon. Üldözi a politikai ellenfeleket és az emberi jogért kiálló civil csoportokat. A nyilatkozat arra szólítja fel a holokauszt történetét kutató központot, hogy csatlakozzon az út idejére meghirdetett tiltakozásokhoz. Így lesznek demonstrációk az intézet közelében is. A jelentés megjegyzi, hogy Netanjahu többször is egyértelműen támogatta a magyar vezetőt, amit elítélt mind a magyar zsidó közösség, mint az izraeli ellenzék. Így antiszemitának minősítették a Soros elleni kampányt. A Velencei Bizottság pedig kritizálta a „Stop, Sorost”.