Jó hír: mégis rengeteg pénz van az oktatásra. Másképpen hogyan futná olyan pedagógiai szakmai rendezvényre, amit rögtön húsz alkalommal kell megtartani egymás után két héten belül? 
Augusztus 22. és szeptember 6. között az EMMI, a Klebersberg Központ és az Eszterházy Károly Egyetem ismét megrendezi a már hagyományosnak számító rendezvénysorozatát, ahol a következő tanévre vonatkozó információkat osztják meg a területileg illetékes POK-on keresztül a szakma képviselőivel.
Azok számára, akik esetleg nem tudják követni a rövidítéseket: a POK (Pedagógiai Oktatási Központ) ugyanaz, ami régen a KLIK volt, csak akkor mindenki utálta, mert a központosítás jelképe volt, most meg illik szeretni, mert a szakmai együttműködés dicső jelképe.
Az Oktatási Hivatal honlapján már olvashatóak a tanévnyitó konferenciák helyszínei és az időpontjai. A tervezett program még nem elérhető, valószínűleg még kidolgozás alatt áll, ami már csak azért is meglepő, mert az elmúlt években mindig ugyanazok a programpontok szerepeltek a listán. Ennek alapján azt gyanítjuk, hogy a következő dolgokról lesz szó (vigyázat, spoiler következik, az izgalmakat kedvelők ne olvassák tovább, hogy megmaradhasson a várakozás boldog feszültége!)
- A köznevelés jelenlegi helyzete és fejlesztési irányai
- Az EMMI, az Oktatási Hivatal és a Klebersberg Központ főbb feladatai a következő tanévben
- Várható rendezvények és szakmai programok listája
Ez egy nagyjából másfél órában összefoglalható program. Aki pedig nem tud eljönni, elolvashatná később, esetleg online közvetítésen követhetné az eseményeket, ha annyira elhivatott, hogy muszáj azonnal értesülnie arról, ami történik. A rendezvények ehhez képest félnaposak, és húsz darab van belőlük az ország különböző pontjain két héten át: van olyan nap, hogy párhuzamosan kettő is, két különböző helyszínen. 
Persze egy szakmai rendezvény a hivatalos programon túl sok minden másra is jó. Meg lehet mutatni például fnom, elegáns eszközökkel, hogy az oktatásirányítás bízik benne: továbbra is bármit meg lehet tenni a pedagógusokkal, még hálásak is lesznek a törődésért. A másik oldalról nézve: lazacos szendvicset (mikor lát egyébként egy közoktatásban dolgozó munkaerő lazacot?) majszolgatva oda lehet kicsit törleszkedni dorombolva a fontosabb, vagy magukat fontosabbnak gondoló előadókhoz, hátha mégis akad egy kis rés itt-ott a lassan összezáruló csapda hálóján.
Szerencsére miközben a magyar köznevelés hősei egymás vállát veregetik a tanévnyitó rendezvényeken az oktatásra elkülönített keret egy részéből, addig valódi pedagógiai munka is zajlik, csak egészen máshol. Olyan falvakban például, ahol más esélye nincs a gyerekeknek kijutni a nyomorból, ahova születtek, csak, ha tanulnak. Vagy olyan iskolákban, amelyek még fogadják a nagy rendszerbe már nem illeszkedő gyerekeket. Ezeken a helyeken nincs nagy, ünnepélyes fogadás államtikárral és polgármesterrel, nincs lazatcos szendvics és dupla áron kibérelt termek: csak tanárok vannak és gyerekek. Mert úgy egyébként erre van szükség egy működő oktatási rendszerhez.
Kerényi Kata