- Az amerikai Kongresszuson múlik, hogy a sajtószabadság sanyarú helyzete miatt sugároz-e ismét magyarul a Szabad Európa Rádió;
- Jó volna, ha V4-ek politikai iránytűként igazodnának az 50 évvel ezelőtti Prágai Tavaszhoz – mondja egy német liberális képviselőnő, aki a térségből származott el;
- Kurz az unió soros elnökeként már szélsőségesebb, mint az olasz belügyminiszter?
A Szabad Európa főszerkesztője tanácsosnak tartaná, ha a rádió nem csupán bolgárul és románul újítaná fel adását a térségben, hanem más nyelveken is. Nenad Pejic arra a kérdésre válaszolta ezt, hogy miért éppen Romániát és Bulgáriát választották ki régi-új célországként, amikor a magyaroknál és a lengyeleknél ugyancsak veszélyben van a sajtószabadság. A részletekről szólva kifejtette, hogy ők csak javaslatot tehetnek, a végső döntés joga azonban az amerikai törvényhozásé. Elárulta ugyanakkor, hogy részükről más államokat is felvetettek, de szerinte azok ügyében még nem mondták ki az utolsó szót. Merthogy sokan gondolták, hogy a kommunizmusnak vége, jön a demokrácia, ám ez nem megy ilyen gyorsan. A fejlődés nem egyenes vonalú. A szakember úgy értékeli, hogy nem katasztrófa az, ami az utóbbi 10 évben végbement a régióban, mindenesetre nagyon-nagyon rossz.
A sajtószabadság helyzetét úgy érzékelteti, hogy ha az orgánumok számát nézzük, akkor minden rendben van, ám az újságok jelentős része, hanem az összes, üzletemberek kezébe került. Utóbbiakat viszont a kormányok ellenőrzik, így azután a médiát is. Vagy éppen a sajtócézárok a nyilvánosságon keresztül vívják a harcot egymással. De az újságírásban mindenképpen hiányzik a középút. A Szabad Európa feladata az, hogy tájékoztasson, ám így is sokszor kerül összeütközésbe diktátorokkal, illetve tekintélyelvű rezsimekkel. Elvileg azonban ugyanazon az oldalon áll, mint az uniós tag keleti államok kormányai, hiszen azok is célul tűzték ki az emberi jogokat, a demokráciát és a sajtó szabadságát. Bulgáriába és Romániába éppen azért tér vissza a rádió decemberben, mert ott bajok vannak a demokratizálódás és a sokszínű média körül. Most éppen a szerkesztőségek munkatársait toborozzák, kb. 5-5 embert, plusz lesznek szabadfoglalkozásúak. A főnök Prágában dolgozik majd. Viszont most első ízben az interneten is igyekeznek elérni a célközönséget: a fiatalokat, mindenekelőtt kommentárokkal, háttéranyagokkal.
A német liberálisok szlovák származású Bundestag-képviselője azt javasolja a visegrádi államoknak a Prágai Tavasz leverésének félévszázados évfordulóján, hogy 89-ben a szabadságot és Európát választották, ám tekintsék iránytűnek az 50 évvel ezelőtti eseményeket. Renata Alt, aki a német törvényhozásban a cseh-szlovák-magyar parlamenti csoport elnöke, egyben a térség ügyeiben az FDP jelentéstevője, azért gondolja így, mert úgy látja, hogy a régióban egyre erősebbek a nacionalista és illiberális irányzatok. Mint írja, a négy ország sok mindenben különbözik, ám egyesíti őket, hogy úgy vélik: túl kevés figyelmet kapnak az EU-ban. Főleg a menekültkérdésben kifogásolják, hogy a Nyugat leereszkedő velük szemben. Még mindig ott van a zsigereikben, hogy a Szovjetunió mennyire kiskorúként bánt velük.
A belpolitikában ezek az országok saját magukkal küszködnek. Feljövőben van náluk az illiberalizmus és a nacionalizmus. Újságírók és civil szervezetek a szólás- és sajtószabadság hiányosságaira panaszkodnak. Közép- és Kelet-Európa kulcsfontosságú az unió számára, az érintett kormányok a saját történelmükben és földrajzi helyzetükben keresik a választ a mai politikai gondokra. Tisztelni kell a sajátosságaikat, és meg kell határozni a közös, európai érdekeket, pl. a menedékpolitikában – hangsúlyozza a képviselőnő. Úgy ítéli meg, hogy Németországnak közvetítenie kell a kontinens két fele között. Az összefogás erős tagállamokat jelent, azokat egyenértékűként kell kezelni. De egyúttal ragaszkodni kell a közös normákhoz, így a szabadsághoz, a demokráciához vagy a jogállamhoz. Ha ezeket vetik fel, azt nem szabad beavatkozásnak tekinteni a belügyekbe, vagy akár gyámkodásnak, mert itt az európai gondolat a tét.
A kommentár elmarasztalja az osztrák kancellárt, mert úgy ítéli meg, hogy az az EU soros elnökeként nem törődik az európai terv sikerével. Az apropó az, hogy az olasz belügyminiszter közölte: csak akkor engedélyezi a menekültszállító hajók kikötését az országban, ha az utasokat tisztességesen elosztják az összes tagállamok között. Tudnivaló, hogy Olaszország már régóta úgy érzi: a többiek magára hagyták ez ügyben. Így azután most is Szicília partjainál vesztegel egy hajó, 177 migránssal a fedélzetén, ám erre Kurz úgy reagált, hogy jobb, ha az ilyen hajók ki sem kötnek a jövőben egyetlen uniós államban sem. Az újság ezek után azt kérdezi, miként kell ezt értelmezni? Úgy, hogy a politikus jobbról előzi a szélsőséges Salvinit? Vagy hogy megint Róma húzza a rövidebbet? Mindenesetre most éppen az EU-t vezető ország kormányfője kérdőjelezi meg az olyan nemzetközi normákat, mint a menedék joga, illetve torpedózza meg a Bizottság próbálkozásait, hogy mégis találjanak kölcsönösen elfogadható megoldást.
A franciák újabban előszeretettel választják Magyarországot fogászati kezelésekre, mivel az itteni árak versenyképesebbek minden másnál. Egy erre szakosodott magyar utazási iroda vezetője elmondta, hogy legyen szó akár koronáról, akár beültetésről, képesek rivalizálni bárkivel, olyannyira, hogy ma már a páciensek többsége a franciák közül kerül ki. Ami persze nem csoda, mert az ilyen beavatkozások odahaza igencsak drágák. Persze, hogy pontosan hányan veszik igénybe ezeket az szolgáltatásokat, azt nehéz pontosan megmondani. A már említett szakember szerint minden hónapban több százan érkeznek a különféle budapesti klinikákra, vagyis ez már mindenképpen ipari méret. De megéri, mert az árhoz képest jó minőséget kapnak a megrendelők, ráadásul a francia TB hasonló feltételekkel téríti a költségeket, mint odahaza. Ennélfogva a kereslet egyre nő, annál is inkább, mert a lehetőség híre szájhagyomány útján terjed.