- McCain előszeretettel olvasott be személyesen diktátoroknak, despotáknak és hasonló csibészeknek, így Orbán Viktornak is;
- Seehofer menekültügyben feladja az orbáni vonalat?
- Az európai nacionalisták Putyin zászlaja alatt gyülekeznek.
Az újságíró – egykori szemtanúként – McCain négy évvel ezelőtti budapesti villámlátogatásán keresztül világítja meg, a most elhunyt szenátor miért volt páratlan a demokrácia védelmében. Felidézi, hogy a politikus mindössze öt órára állt meg a magyar fővárosban, de ez idő alatt többet tett a diplomáciában, az emberi jogok védelmében és illetve több csínyt követett el, mint legtöbb kollégája egy hónap alatt. Először meghallgatta az ellenzék vezetőit arról, hogy az ország miként csúszik át tekintélyelvűségbe és megígérte, hogy Amerika odafigyel. Majd személyesen dorgálta meg Orbán Viktort és közölte vele, hogy Amerika odafigyel. Mindkét oldal vette az üzenetet. De azért távozóban még elnézést kért a magyar hivatalosságoktól, mert úgy gondolta, hogy Obama hibát követett el, mivel egy laikust küldött nagykövetnek.
Mindig az alapján utazott külföldre, hogy hol van szükség az USA jelenlétére, ha ki kell mondani az igazságot a diktátoroknak, illetve hangot kell adni az elnyomottaknak. Az egész budapesti intermezzo nem állt másból, mint formabontó külpolitikából, az amerikai értékek erőteljes védelméből és vaskos humorból. Mert ilyen volt: fáradhatatlan, elvhű, tisztességes, mókás, és magával vonszolt mindenkit, aki lépést tudott tartani vele. Egy másik republikánus szenátor azt mondja, McCaintől tanulta meg, hogy az Egyesült Államokat nem lehet Washingtonban ülve megvédeni. Mert annak tanítómesterei egykoron beleplántálták, hogy egy amerikai politikus mit tud tenni az elnyomottakért szerte a világban. Ebből következően úgy érezte, hogy tennie kell külföldön nem csupán hazájáért, hanem mindenkiért, aki küzd az önrendelkezésért és az alapvető méltóságért. És a rossz hír az a diktátorok, despoták és hasonló csirkefogók számára, hogy kinevelt egy új vezetői nemzedéket, egy egész hadsereget, amely folytatja nemzetközi küzdelmét a szabadságért.
FAZ
Nyári szabadsága leteltével a német belügyminiszter kijelentette, hogy a migrációval összefüggő gondokat csakis európai keretekben lehet megoldani. Seehofer az Elűzött Németek rendezvényén szólalt fel. Úgy fogalmazott, hogy a közös Európa zseniális válasz minden idők legnagyobb romhalmazára. Mert senki sem gondolhatja komolyan, hogy egymaga megtalálja a gyógyírt olyan problémákra, mint a bevándorlás. Hozzátette ugyanakkor, hogy a nemzeti érdekekről nem szabad megfeledkezni, különösen akkor nem, amikor csak igen nehézkesen lehet kialakítani az európai egységet. Kifejtette, hogy az EU elsősorban értékközösség.
A jog és a demokrácia ígérete azonban egyben azt is jelenti, hogy el kell törölni a Benes-dekrétumokat, amelyek megfosztották jogaiktól a nemzeti kisebbségeket a háború utáni Csehszlovákiában. Megjegyezte viszont, hogy a szervezet tagjai hidat építhetnek Csehországhoz, Szlovákiához, Magyarországhoz, Lengyelországhoz, valamint Romániához. Egyben fel is szólította a jelenlévőket, hogy segítsenek beindítani Európán belül a párbeszédet. Ő maga a sokszínűség mellett foglalt állást, hozzátéve, hogy a megosztottságból semmi jó nem szokott kisülni. Még egyetlen társadalmon belül sem.
Az osztrák elnök hatalmas tapsot kapott a hagyományos Alpbachi Fórum megnyitóján, amikor arról beszélt, hogy nem a migráció jelenti manapság a legnagyobb veszélyt, hanem a nacionalista irányzatok megerősödése, a gyengülő összefogás illetve az, hogy mindezek következtében Európa veszít jelentőségéből. Van Der Bellen bízik abban a Brexit keserű tanulságai láttán más államok nem fognak erre az útra lépni. Mint mondta, mind Amerika, mind a keleti szomszédság bizonyos országai számára előnyös lehet, ha megosztják az EU-t, mert megerősíthetik saját hatalmukat. Ezért az uniónak közösen kell fellépnie, nem szabad visszatérnie a törpeállamisághoz. A konferencia elnöke, Fischler osztrák konzervatív politikus, volt EU-biztos arra figyelmeztetett, hogy meg kell őrizni az európai értékeket, mint a szolidaritás, jogállamiság és demokrácia. A populista mozgalmakat ő is veszélyesnek tartja a liberális demokráciákra nézve.
A szabad belső európai határokat illetően Karl-Markus Gaußnak van egy jó és egy jó híre. Vendégkommentárjában a jó nevű osztrák író nagy bajnak tartja, hogy összeállnak az olasz, bajor, osztrák és magyar nacionalisták, és azt ígérik, hogy nemzeti megoldással és nacionalista jelszavakkal vetnek gátat a globális menekültválságból eredő gondoknak. A szerző ezzel szembeállítja azt, hogy ezek az erők – hosszútávon – fájdalmas kudarcot vallanak, mert a nacionalisták mindig csupán rövidtávon képesek a nemzetközi együttműködésre. Azután elkerülhetetlenül viszályokba bonyolódnak egymással, mivel ütköznek a nemzeti érdekek. Vagyis köteleznék egymást a saját szempontjaik elfogadására, ami persze sokáig nem megy. Az osztrák kormány pl. szigorú ellenőrzés alá vonná az olasz és a szlovén határt, de azért a Brenner-hágón fenntartaná a szabad utas- és áruforgalmat.
A szerző, aki sokat tud a határokról, hiszen Salzburgban nőtt fel, nemrégiben próbaképpen órákat töltött a kocsiban, arra várva, hogy bejusson Németországba. Mint írja, a két állam között 80 határátkelő van, de ezek közül csupán háromnál nézik meg az útleveleket. Csakhogy az egész teljesen reménytelen, a határőrök jelenléte mindössze jelképes. A tartományi kormány azt kívánja tudatni ily módon mindenkivel: komolyan veszi a félelmet, noha a bajorok többsége egyáltalán nem érez semmi ilyesmit. Hogy az új európai szellemből a régi határok támadnak fel, azt a fővárosokban gondolták ki, nem a határövezetekben. A helybéliek ugyanis pontosan tudják, hogy ők szenvedik meg, ha a határ nem marad mindkét irányban nyitva.
FAZ
Egy neves orosz író szerint Putyin szétrobbantja az ellene létesített blokádot és a képmutatás diadala, hogy az Európával szemben propagandaháborút folytató Oroszország egyre több barátot talál a földrészen. Viktor Jerofejev, akinek az apja tolmácsként dolgozott Sztálin stábjában, úgy véli, hogy a Nyugatnak túl sok a maga baja, ezért nehezére esik, hogy harcoljon az ellen, amit az orosz elnök politikája jelent. Nagy nehezen ugyan időről időre megújítja a szankciókat, de megosztott a kérdésben. Ehhez képest Putyin nem tett semmiféle engedményt, kitart amellett, hogy Oroszországot ismét nagyhatalommá teszi, ideértve annak birodalmi igényeit a határokon túl. Hogy a Nyugat összeomlott, abban persze nagy szerepe volt a Kremlnek. Hiszen pontosan látta, hol vannak a túloldalon a gyenge pontok és azokat vette célba.
A politikus kifelé adja a sértettet és a felháborodottat, mondván, nem csinált semmi rosszat. Országa demokratikus, a Krím maga akart csatlakozni, a Don-medence pedig idegen test Ukrajnán belül. Továbbá Szíriában Asszad nem vet be vegyi fegyvereket, akkor meg mit akartok tőlünk? A külső propagandában a legprimitívebb eszközökkel igyekszik legyűrni a Nyugatot, erősen rájátszik a migráns-kártyára. Az orosz lakosság többsége odahaza beveszi a maszlagot. Trumpot azzal tartja sakkban, hogy bármikor kimondhatja: Moszkva igenis beavatkozott az elnök oldalán a választásokba.
A nacionalisták közben egyre jobban összefognak, így Lengyelország és Magyarország. Egyelőre nem számít, hogy arra igazából képtelenek, mert lebecsülik a többi nemzetet. De ez a konfliktus egyelőre lappang, most még a kézfogásnál tartanak. Putyin közben zavartalanul elutazik Merkelhez, miközben Oroszországban mindennapos a brutális rendőri erőszak, egy rendező több mint 100 napja éhség sztrájkol, egy színházigazgatót egy éve házi őrizetben tartanak, mondvacsinált vádakkal. De a Nyugatot mindez nem zavarja. Viszont miért nem vallja be, hogy az elnök győzött: megosztotta az EU-t és így megbontotta a karantént. Putyin meg van győződve arról, hogy Oroszország mindenki másnál különb és mindenkinek fölébe fog kerekedni.