- A francia elnök a nacionalizmust és a a szélsőségességet tekinti fő ellenfelének az európai választásokon, az osztrák kancellár pedig a jogállamot igyekszik megerősíteni az EU soros elnökeként.
- Krugman: az USA hamarosan jóvátehetetlenül követheti a magyar és a lengyel utat.
- Közép-Európában a gazdaság igényei szöges ellentétben vannak az orbáni politikával, lásd a technológia fejlesztését, az innovációt, béremeléseket és az oktatást, viszont a gazdasági modell alapvető gyengesége miatt az illiberális rendszerek kilátásai nem túl rózsásak.
A francia elnök kijelentette, hogy az európai biztonság immár nem függhet csak az Egyesült Államoktól, ezért szorosabb katonai együttműködést sürgetett az uniós tagok között, különös tekintettel a nacionalizmus és a szélsőségesség megerősödésére. Macron szerint válságos pillanathoz érkezett a földrész, illetve az együttműködésre épülő nemzetközi politika, a háború után kialakult világrend. A lap megjegyzi, hogy a politikus számára nagy próbatételt jelent a jövő évi EP-választás, mert ott szeretné bizonyítani, hogy a politikai közép képes megállítani a szélsőséges pártok, illetve az eurószkeptikusok felemelkedését. Az államfő a francia nagyköveti értekezleten elhangzott beszédében ezúttal külön is bírálta, hogy az Egyesült Államok agresszív módon elkülönül mindenki mástól.
Kifejtette, hogy a Brexit, Trump győzelme, valamint Orbán Viktor választási győzelme a globalizáció válságával függ össze, ezért az emberek számára elfogadhatóbbá kell tenni a világban végbemenő átalakulást. A tudósítás kitér arra, hogy Macron már tavaly meghirdette az EU nagyarányú reformját, ám azóta úgy tűnik: magára marad, mivel Olaszországtól Magyarországig előretörnek a nacionalista erők, illetve Németországban a szélsőjobbosok. Az elnök azonban ezúttal is azt mondta, hogy kitart az unió megújulása mellett.
Macron hivatalosan még nem, de gyakorlatilag már megindította a kampányt, célja pedig az, hogy a jövő évi európai választás népszavazás legyen az orbáni Európa ellen. Szóvivője kijelentette, hogy a haladó erők szövetségét kívánják szembeállítani a nacionalisták tengelyével. Az Elysée Palotának a francia kormánypárt egyik stratégája szerint egyáltalán nincs ellenére Steve Bannon felbukkanása a földrészen, vagy éppen a magyar kormányfő több, franciaellenes kirohanása, mert minél inkább túlzásokba esnek az Európa-ellenes erők, annál Párizs inkább látszik igazodási pontnak. Egy francia elemző arra számít, hogy az államfő elsősorban Orbánt támadja majd, mert ily módon igyekszik szétrobbantani az Európai Néppártot, hasonlóképpen, ahogyan azt odahaza is tette a jobboldallal. És ha sikerül bizonyos erőket megnyernie az EPP-ből, valamint egy pár szociáldemokrata tömörülést, akkor ő alakíthatja meg akár a legerősebb frakciót Strasbourgban. Ez azonban nem lesz könnyű, mert a konzervatívok továbbra is Merkel irányítása alatt állnak, arról nem beszélve, hogy a CSU kifejezetten jó kapcsolatokat ápol Budapesttel.
Mindenesetre az elnök most körbeutazza a tagállamokat, hogy meggyőzze őket: cselekedni kell, mert nehéz idők járnak. Ám az euroszkeptikusok sikerei nyomán jelenleg úgy tűnik, hogy Macron egyre inkább egyedül marad az EU újraalapozásának tervével. Egy német szakértő megjegyzi, hogy az AfD miatt Merkel sokkal kevésbé tud odafigyelni Európára, mint francia kollégája. Vagyis Párizsnak továbbra sincs olyan szövetségese, akire bizton számíthat. Mindenesetre a migráció ügye döntő lesz, mert az utóbbi időben ez hajtotta előre a populizmust és a kampányban erősen számolni kell a szélsőjobb provokációival.
Az osztrák kancellár azt mondta, hogy az unióban erősíteni kell a demokráciát, a jogállamot és az alapértékeket, ám egyetlen országot sem nevezett meg konkrétan, mármint hogy ott gondok vannak ezen a területen. Kurz a hagyományos tiroli Alpbachi Fórumon vázolta a soros uniós osztrák elnökség célkitűzéseit. A lap azonban úgy látja, hogy mivel a Bizottság már eljárást indított Lengyelország ellen a jogállamiság megsértése miatt, ez kényes pont lehet Bécs számára a következő négy hónapban. Mindenesetre a miniszterelnök sikermodellnek minősítette az EU-t, hozzátéve, hogy most a hiú nemzeti büszkeséget mellőzve meg kell erősíteni az alapokat. Meg kell védeni az európai életmódot, vagyis azt, hogy szabadon és jólétben lehet élni, és mindenki tetszése szerint elmondhatja a véleményét. A politikus sürgette a bizalom elmélyítését a tagállamok között, valamint a közösségi és nemzeti jogkörök határozottabb szétválasztását. Igen fontosnak tartja a menedékpolitika reformját is.
Az unió bővítési biztosa közölte, hogy a jövőben csak hosszabb előkészítés után kerülhetnek be az új jelentkezők az EU-ba, mert a minőséget a sebesség fölé kell helyezni, miután pl. a magyar és a román csatlakozás sok hiányosságot a felszínre hozott. Hahn elismerte, hogy a folyamat fájdalmas, ám mindent egybevéve a lakosság is jogállamot akar, amint azt Romániában a korrupcióellenes tüntetések alátámasztják. Úgy fogalmazott, hogy az eddigi tapasztalatok alapján Brüsszel azt szeretné, ha a nyugat-balkáni államokkal folyó felvételi tárgyalások eredményeként a térségben utána már nem lehetne egykönnyen visszafordítani a demokratizálódást, vagyis szilárdabb alapokon nyugodna a jogállam, valamint a korrupció elleni küzdelem. A további nyitást a biztos a szervezet alapérdekének nevezte, hogy stabilitás legyen a régióban, hiszen onnan a balkáni háborúk idején több menekült érkezett Ausztriába, mint 3 évvel ezelőtt.
Paul Krugman szerint az Egyesült Államok már nagyon közel jár ahhoz, hogy Magyarország, illetve Lengyelország sorsára jusson. A közgazdász-elemző, aki 10 éve nyerte el a Nobel-díjat, azzal érvel, hogy a Fehér Ház által propagált illiberalizmus igencsak megerősödőben van Kelet-Európában, így a magyaroknál és a lengyeleknél, akik még az unió tagjai, ám a demokráciájukról az a közkeletű vélekedés, hogy az már halott. A Fidesz és a PiS olyan rendszert alakított ki, amelyben vannak választások, de a két párt felszámolta az igazságszolgáltatás függetlenségét, elnyomta a szabad sajtót, intézményesítette a korrupciót és hatékonyan törvényen kívül helyezte az ellentmondás jogát. A következmény a jelek szerint az, hogy belátható jövőn belül marad az egy párti uralom.
Mindez könnyedén megtörténhet az USÁ-ban is. A Republikánus Párt kész, sőt nagyon szeretne a magyar, illetve a lengyel kormánypárt amerikai változata lenni, hogy bebetonozza hatalmát. Helyi példák sokasága bizonyítja: a GOP nem érzi, hogy köteleznék a demokratikus eszmények, megtesz mindent, amit csak szükségesnek tart, hogy uralmát kiterjessze. Országos szinten riasztó igazán a helyzet. Ha a republikánusok szerzik meg novemberben az ellenőrzést a törvényhozás mindkét házában, akkor az USA gyorsabban követheti a magyar és a lengyel példát, mint ahogy az bárki képzeli. Amikor a múlt héten elítélték az elnök volt kampányfőnökét, az ügyvédje pedig vádalkut kötött, a párt minden eddiginél jobban összezárt Trump mögött. Vagyis mindent megtesz, hogy megvédje őt, illetve megszilárdítsa a hatalmát. Amerikában a fehér nacionalizmus elszabadult, ennélfogva az Egyesült Államok ugyanattól a bajtól szenved, mint ami már gyakorlatilag felszámolta a demokráciát több más nyugati országban. És az Egyesült Államok nagyon közel áll ahhoz, hogy visszavonhatatlanul rátérjen erre az útra.
A konzervatív lap szerint túl van lihegve a demokrácia válsága, és a profi aggódókat inkább arról kellene megkérdezni, szívesebben élnének-e, mondjuk, Iránban, Venezuelában vagy Kínában? Vannak persze jelek, amelyek arra utalnak, hogy az egyetértésen alapuló politikai rendszerek már nem működnek olyan zökkenőmentesen, mint ahogy kellene, ideértve pl. Orbán Viktor elhatározását, hogy illiberális demokráciát épít. Csakhogy a tekintélyelvű államok kudarcai gyakran sokkal súlyosabbak, mint azok, amelyek a hivatásos kéztördelőket foglalkoztatják a liberális Nyugaton. Lásd pl. Kínát, amely minden központi hatalom ellenére képtelen tartós növekedési pályára állítani az országot. Márpedig a gazdaság átalakításának képessége nélkül egyetlen jelentős diktatúra sem kínál olyan modellt, amely a liberális demokrácia módjára alkalmas volna a világ átformálására. Vagyis szó sincs arról, hogy felvirradt volna a tavasz az autokraták számára. Putyin sem képes felszámolni a demokráciát külföldön, mint ahogy képtelen megújítani a stagnáló orosz gazdaságot.
Sokkal veszedelmesebb az információs forradalom, demokráciák és diktatúrák egyaránt küszködnek vele. A globális rombolás a demokrácia szempontjából igencsak rossz időpontban zajlik. Egy sor ország csak nemrégiben tért rá a liberális demokráciára, annak intézményei és értékei még nem szilárdak, ezért igencsak megszenvedhetik, ha rájuk szabadulnak az említett új erők. Ezek után a nagy kérdés az, hogy ezek a társadalmak képesek-e a maguk javára fordítani az információs forradalom energiáit, anélkül, hogy legázolná őket az azzal együtt járó pusztítás. Súlyos hiba volna persze figyelmen kívül hagyni Putyin ártó szándékát, de még nagyobb melléfogás volna azon lovagolni, miközben sokkal nagyobb veszély fenyegeti a világot.
Úgy néz ki, hogy Közép-Európában elfogy a lendület és 20 év után a munkaerőhiányon elakad a növekedés. Vagyis egyre kevésbé lehet fenntartani a modellt, amely a négy visegrádi államban a nyugati tőke és az olcsó, de képzett helyi munkáskéz házasságán alapul. A régió válaszúthoz közeleg. Ám ha a bérek gyorsabban nőnek, mint a termelékenység, akkor elmaradnak a külföldi beruházók. Eközben ezekből az államokból az elmúlt években rengetegen költöztek Nyugatra, ugyanakkor a négy kormány nem hajlandó menekülteket befogadni. A bajok alapvetően abból erednek, hogy kevés gyerek születik, amit csak súlyosbít a nagyarányú elvándorlás. A négy gazdaság jelenleg még egyre bővül, de nemigen van ember, aki pótolná a távozókat az idegen kézben lévő gyárakban.
Magyarországon nemrégiben az ipari cégek csaknem 87%-a nyilatkozott úgy, hogy a következő negyedévben csak kevesebbet tudnak termelni a munkaerőhiány miatt. Ezért őrült harc indult az alkalmazottakért. A magyaroknál a bérek az év első három hónapjában 10 %-kal haladták meg az egy évvel korábbi szintet. Kovács Zoltán az Orbán-kormány nevében úgy nyilatkozott, hogy a saját népességből igyekeznek enyhíteni a szűkös helyzeten, nem szeretnének bevándorlókra támaszkodni. A másik három állam viszont egyre inkább külföldi munkavállalókban gondolkodik. A lengyelek tavaly 1,7 millió engedélyt adtak ki ukránoknak, hogy ideiglenesen az országban dolgozzanak. Csak éppen ez a lépés visszaüthet, hiszen bizonyos politikusok nem győznek kirohanni az idegenek ellen. Vagyis óriási ellentét van a gazdaság szükségletei és a bevándorlók kedvezőtlen közmegítélése között.
Ily módon ezeknek az országoknak át kell állniuk arra, hogy többet ruháznak be a technológiába és az innovációba, magasabb béreket fizessenek, és fejlesszék az oktatási rendszert. A keresetek várhatóan közelebb araszolnak a nyugati szinthez, ám emiatt lohad a multik kedve, hogy újabb termelést telepítsenek a térségbe. Viszont a régió mellett szól a földrajzi közelsége, jobb infrastruktúrája. Egy bécsi elemző szerint a nyugati cégek nagy döntés előtt állnak, de alighanem megadják a nagyobb jövedelmeket és többet invesztálnak a termelékenység növelésébe.
„Az éheztetés orbáni szelleme” c. cikk rasszista lépésnek minősíti, hogy a tranzitövezetekben megfosztják az élelemtől a menedékkérőket. Sok szenvedő alany persze nincs a történetben, hiszen aki bejut, azt rövid úton visszaküldik Szerbiába, illetve akit mégis beengednek az országba, az továbbáll Ausztriába. Budapest azonban nem ismeri el, hogy több embernek igenis ez a megpróbáltatás jutott ki. Jelenleg 133-an próbálkoznak a törvényes úttal a két zónában, többnyire családok, betegek, illetve fogyatékosok. Azonban Orbán számára, aki nacionalista jobboldal élén három éve idegengyűlölő kampányt visz, még ennyi is túl sok. Új törvénnyel akar megszabadulni tőlük, a Bizottság hiába tiltakozik ellene. Ami pedig a röszkei és tompai éheztetést illeti, nem számít az Európai Emberi Jogi Bíróság ítélete sem.
Léderer András a Helsinki Bizottságtól azt mondja, az egésznek az a célja, hogy az érintettek maguktól menjenek vissza szerb területre. A kormányszóvivő szerint azonban rágalomról van szó, már megint zajong a Soros-hálózat. Ezzel együtt pár napja úgy tűnik, hogy a magyar hatóságok leállították a zaklatás taktikáját. Viszont a hivatalos sajtó nem győzi hangoztatni, hogy a migránsok egytől egyik terroristák, a köztévében igen gyakoriak ez ügyben az álhírek. Ez a fajta kommunikáció, amely szörnyeknek állítja be a menekülteket, valóságos pszichózist váltott ki a magyarok soraiban.