- Európában az újsütetű magyar-olasz politikai szövetség a hangadó, velük szemben jelenleg csupán a francia elnök áll, bár neki odahaza nem túl jól állnak a dolgai, de hamarosan Salvini is súlyos gondokkal szembesülhet.
- Ha Magyarországon és Lengyelországban semmibe veszik a jogot, az ellen tiltakoznia kell a német társadalomnak, a politikának és üzleti életnek, mert itt nem a két állam belügyéről van szó.
- Netanjahu Orbán után a Fülöp-szigetek diktátorával is flörtöl.
A lap az Orbán-Salvini-tárgyalásról készült képpel illusztrálja az elemzést, amely szerint Európában nyomulnak a nacionalisták, így a populisták erejének fontos próbaköve lesz a jövő évi EP-választás. A cikk maga azzal indul, hogy az egy héttel ezelőtti milánói találkozó több volt, mint egy gyönyörű barátság kezdete. Az új, migrációellenes tengely azért fontos, mert kialakulhat belőle egy új szövetség, már ha a nacionalistáknak sikerül megnyerniük a konzervatív Néppárt egyes tagjait, Orbánon kívül is. Mert ha igen, akkor ők alkothatják a mérvadó frakciót Strasbourgban. Fő jellemzőjük, hogy ismét nemzeti kézbe akarják venni a bevándorlás-politikát. Idáig sikerült elkerülniük a legnagyobb csapdát, vagyis nem vesztek össze azon, hogy Róma kvótákat akar a menedékkérők szétosztására. De Salvini és Orbán ebben a kérdésben teljesen eltérő érdekeket testesít meg.
Ellenben az a stratégiai cél köti össze őket, hogy bizonyítani kívánják: az EU nem képes működőképes politikára. Minél inkább fel tudják ezt mutatni, annál könnyebb lesz beteljesíteniük a vágyukat. A bevándorlás-ellenes érzelmek mélyen áthatják az EPP-t, ideértve a német kereszténypártokat. De azért a pártcsaládon belül még az Európa-barát erők a hangadók. E tekintetben Minőségi különbség van a fennálló rendet védelmező Merkel és a nyíltan EU-ellenes Orbán között. A konzervatívok közül egyesek szabadulni igyekeznek a magyar kormányfőtől, de aligha nélkülözhetik, és még inkább szükségük lesz rá 2019 után. A Néppárt ugyanis várhatóan veszíteni fog, a Fidesz viszont erős marad, ennél fogva megnő a viszonylagos súlya.
Előreláthatólag jelentősen visszaesnek a szociáldemokraták, ezért minden bizonnyal megszűnik a nagykoalíció az Európai Parlamentben. Két tömörülés szorongatja majd őket: a migránsellenes nacionalisták és a Macron vezette EU-hívő liberálisok, bár az elnöknek nincsen támasza a németeknél és az olaszoknál. Az előző csoport nagyobb kihívást jelent, mint ahogy az a jelenlegi közvélemény kutatási eredményekből következne. A tempót Orbán és Salvini diktálja, míg a másik oldalon ez csupán a francia államfőről mondható el. E pillanatban ők a tényleges ellenfelek a földrészen. Ez a versengés túl szorosnak ígérkezik ahhoz, hogy bárki kényelmesen hátradőljön.
A konzervatív lap úgy látja, hogy ellentétes pályát fut be Macron és Salvini politikai szerencsecsillaga, miközben egyre nagyobb veszély leselkedik a francia elnök európai jövőképére. Az államfő a nyári szünet után azzal tért vissza, hogy csatát indított a magyar és az olasz populisták ellen az EU-ért vívott fronton. Csakhogy odahaza egy sor kérdésben védekezésre kényszerül, miközben a kontinensen mind inkább megerősödnek populista vetélytársai. Salvini összeállt Orbánnal, amire válaszul Macron közölte, hogy tapodtat sem enged a nacionalistáknak, illetve a gyűlöletbeszéd terjesztőinek. Viszont az utolsó ütést az olasz belügyminiszter vitte be, mondván, hogy a felmérések szerint az államfő legfőbb ellenfelét a franciák jelentik, és tényleg. A politikus népszerűsége a múlt májusi választás óta még sosem volt ennyire alacsony.
Salvini ezzel szemben él és virul. Ő vezeti a közvélemény kutatásokat, a szélsőséges Liga pedig már 30 %-os támogatottságnál jár, miután a politikus keményen elutasítja a bevándorlást és lezárja a kikötőket a menekültszállító hajók előtt. Ezzel főként délen szerez jó pontokat. Ugyanakkor Dominique Moisi, a párizsi Montaigne Intézet igazgatója szerint Marcon európai helyzetét alapvetően a hazai pozíciói határozzák meg, ám a franciák tudják, hogy ha az elnök kudarcot vall, akkor az ország az olaszok sorsára jut és azt nem szeretnék. Az olasz rivális számára viszont nyugtalanítóak a hírek, hogy lemondását fontolgatja Conte kormányfő, mert belefáradt, hogy az érdemi munka folyton háttérbe szorul Salvini és az 5 Csillag vezérének, Di Maionak a bohóckodásai miatt.
A német közvélemény nem figyelheti némán, amint Magyarországon és Lengyelországban sorozatos támadás éri a demokráciát. Erre figyelmeztet az egyik német civil szervezet társalapítója, aki egyben az egyik berlini környezetvédelmi intézet munkatársa. Nils Meyer-Ohlendorf rámutat, hogy a vállvonogatás kockázatos, sőt, ennél többről van szó, hiszen a német nyilvánosság egy része rokonszenvez a magyar kormánnyal, a CSU pedig egyenesen udvarol Orbánnak. Ám ha másutt gondok vannak a demokráciával, az nem az adott állam belügye az EU-ban. Először is érinti az uniós döntések demokratikus legitimitását. Továbbá az is problémás, ha az EP-választásokat egyes helyeken nem az érvényes jog alapján bonyolítják le, lásd az EBESZ véleményét a magyar parlamenti választásokról. Másodszor, a német gazdaság, a befektetők számára nagy károkat okozhat, ha bizonyos kormányok uralmuk alá vonják a bíróságokat, ha széles körű a korrupció, és ha a sajtó nem szabad. Harmadszor, az igazságszolgáltatástól nem lehet hatékony jogvédelmet remélni, ha a bíróságok a végrehajtó hatalomtól függnek. Mindezek alapján a német polgárok, de a gazdasági érdekképviseletek, a szakszervezetek, sőt még a vállalatok nem vehetik félvállról ezeket a káros kinövéseket.
New York Times/Washington Post/AP
Az izraeli kormányfő bizonyosan nagy nemzetközi sikerként tálalja a Fülöp-szigetek vezetőjének most zajló jeruzsálemi látogatását, ám bírálók szerint Netanjahu egyre gyakrabban olyan, tekintélyelvű politikusokkal szűri össze a levet, akiknek egy része megsérti az emberi jogokat, és burkoltan antiszemita érzelmeket táplál, ugyanakkor revizionista alapon viszonyul a 2. világháborúhoz, azon belül is a holokauszthoz.
A cikk Duterte viselt dolgait követően első helyen említi az ilyen partnerek sorában Orbán Viktort, aki júliusban járt Izraelben, és akit a házigazda az ország igaz barátjaként üdvözölt. Pedig a vendég tavaly fejmosásban részesült, amiért dicsérte Horthy Miklóst, aki alatt bevezették a zsidóellenes jogszabályokat, és aki kollaborált a nácikkal. Azt is Orbán szemére vetették, hogy antiszemita beütésű kampányt folytatott Soros ellen. A megjegyzéseket zsidó részről teljes elutasítás követte, Netanhahu mégis arról beszélt, hogy a magyar miniszterelnök küzd az antiszemitizmus ellen. Az elemzés hozzáteszi, hogy a magyar politikus egyre inkább tekintélyelvű vonalat visz. Arra is kitér, hogy Magyarország és Lengyelország mind jobban Izrael oldalára áll a közel-keleti viszályban, miközben nyugat-európai hatalmak a palesztinokkal rokonszenveznek. A cikk Jeruzsálem hasonszőrű barátai közt említi Putyint és Trumpot is.