A Nemzeti Alaptanterv közzétett tervezete azt sugallja, hogy a kormányzatnak teljesen mindegy, mi fog történni az oktatásban. És ez mintha nem zavarna szinte senkit.
Elkezdődött a 2018/2019-es tanév. Augusztus 31-én délelőtt Esztergomban lezajlott a Nemzeti Tanévnyitó ünnepség, ami idén általános érdektelenségbe fulladt. A kivezényelt diákoknál és tanáraiknál már csak a vadonatúj embermniszter unta jobban az egyórás ceremóniát, és a saját beszéde alatt is gondosan ügyelt rá, hogy véletlenül se mondjon sem eredeti gondolatokat, sem érdemi információkat. Ugyanazon a napon az esti órákban nyilvánosságra került végre a Nemzeti Alaptanterv első tervezete is. A kicsit több, mint háromszáz oldalas dokumentum számos pedagógusnak és oktatáskutatónak biztosított egész hétvégés olvasmányélményt. A szakma véleménye megoszlik a tervezet tartalmáról. Van, aki üdvözli a nyomokban megjelenő rugalmasságot, mások nehezményezik, hogy ez a NAT érdemi változásokat nem tartalmaz az eddigiekhez képest. Mindenki elemez, véleményez, nyilatkozik és posztol.
De van valami, amiről szinte senki nem tesz említést közben.
A Nemzeti Alaptantervnek közvetlen gyakorlati haszna már nincsen, az iskolákban nem ez alapján tanítanak. Mióta létezik központi kerettanterv, illetve alternatív kerettantervek, azóta a NAT mint szellemi-ideológiai alap szerepel ezek mögött, de a konkrét pedagógiai munka a kerettantervekre épül, és a hivalatos elvárás, hogy az intézmények azoknak feleljenek meg. A NAT tervezete nem is az EMMI honlapján jelent meg, hanem a fejlesztéssel megbízott Oktatás 2030 Tanulástudományi Kutatócsoport oldalán. Talán azért, mert még csak munkaanyag – vagy azért, mert az EMMI számára ez egy marginális téma, ami jól eladható ugyan, de nem tartozik a kiemelten fontos fejlesztések közé.
De miért kell akkor ennyi energiát, pénzt és energiát ölni egy dokumenum létrehozásába, amit aztán nem fog senki a gyakorlatban igazán használni? A régi beidegződés kapcsolt csak be automatikusan, vagy ennél jóval tudatosabb stratégia áll a NAT körül gerjesztett feszültség mögött?
A jelenlegi tervezet tartalmazza az összes olyan kulcskifejezést, amelyet bármelyik oldal elvárhat. A kormányzat megkapta a nemzeti identitást, erkölcstant és magas óraszámokat, a gyerekközpontú szemléletet valló pedagógusok megkapták a projektmódszert, a differenciálást és a kompetenciákon alapuló követelményrendszert. A NAT így több ponton ellentmond saját magának – szakmai szempontból ezért nehéz értékelni. Egy hatalmas előnye mindenképpen van: ebben a formában bármilyen tanterv mögé becsúsztatható. Sok munka és jól csengő nevek állnak mögötte, az elkészült dokumentum pedig tényleg átfogónak tűnik. Mindez jól leplezi a kormány nemtörődömségét és érdektelenségét. Tessék, itt egy szép hosszú szöveg, nem pontosan tudjuk, mi van benne, de nem is fontos. A megírására sok pénzt költöttünk, hiszen gyermekeink jövője megér ennyit. Úgyhogy most légyszi hagyjatok békén egy kicsit!
A Nemzeti Alaptanterv egy gumicsont, amit odadobtak rágicsálásra a szakma képviselőinek, hogy foglalják el magukat valamivel, és a közben kialakuló meddő viták és nyilvánosságra hozott elemzések megerősítsék, hogy ez egy értékes anyag, holott valójában nem az. És ez a módszer működik, már megint. A gyerekek meg valahogy majd csak felnőnek közben.
Kerényi Kata