Komoly kihívás elé állította a magyar nemzet az EU népeit az idiótasági versenyben, de úgy tűnik, a németek még minket is képesek voltak beelőzni.
A magyar nemzet valósághoz való viszonyáról – vagyis arról, amit általánosságban normalitásnak szoktunk nevezni – elég annyi, hogy:
– elhiszi, hogy migráns-válság van az országban, miközben lényegében nincs olyan ember, bármekkora nyomorban/üldöztetésben éljen, aki ide akarna jönni,
– elhiszi, hogy az EU az ellenség, miközben leállna az amúgy igen fényes gazdasági növekedés, ha elapadnának az uniós források,
– elhiszi, hogy Orbán Viktor minden magyar családnak jót akar, nem kizárólag a sajátjának, Mészáros Lőrincének, Garancsi Istvánénak és még néhány, éppen libling oligarcháénak,
– elhiszi, hogy több pénzt tesz az adójából a kormány az egészségügybe és az oktatásba, miközben a GDP egyre kisebb százalékát költi a kormány ezekre a területekre,
– elhiszi, hogy nincs gond a jogállamisággal, amikor a Fidesz egyik képviselő-jelöltje vezeti az ügyészséget, a hamarosan felálló közigazgatási bíróságot Orbán kesztyűbábja viszi, de pártkáder ül minden fontos poszton az Alkotmánybíróságtól a jegybankon át a számvevőszékig.
Összegezve: igen magasra tettük a hülyeség-lécet. Nehéz is volt elképzelni, hogy bárki képes ezt átvinni. De a németeknek most ez is sikerült.
A legfrissebb közvélemény-kutatás adatai szerint a németek 66 százaléka úgy véli: 2015, vagyis a migrációs válság kirobbanása óta országa rossz irányba halad. Mindössze a lakosság 17 százaléka gondolja/érzi úgy, hogy jófelé mennek a dolgok. Sőt, 82 százalékuk szerint romlott a társadalmi légkör.
Akkor lássuk azokat a tényeket, amelyekről a derék németek egycsapásra megfeledkeztek:
– az éves átlagkeresetek 2015-höz képest 1000 euróval (cirka 330 ezer fornittal) emelkedtek, vagyis az átlag német már 22 700 eurót (nagyjából 7,5 millió forintot) keres egy évben,
– a GDP ugyanezen idő alatt 3,05 ezer milliárd euróról 3,28 ezer milliárdra növekedett (összehasonlításként: a magyar GDP nagyjából 114 milliárd euró),
– 1992 óta soha nem volt olyan kevés – 5,7 millió darab – bűncselekmény Németországban, mint 2017-ben,
– a 2015-ös válság során érkezettek 25 százaléka már integrálódott a munkaerő-piacra, 2019-re pedig ez a szám 50 százalékra emelkedik.
Vagyis nem érdemes Orbánéknak a Nyugat alkonyában reménykedni, ugyanis minden jel arra mutat, hogy a Nyugat köszöni szépen, jól van. Pontosabban: sokkal jobban él, mint két éve.
Azonban azzal is szembe kell nézni, hogy a jólét, a létbiztonság sem véd meg egyetlen társadalmat sem a politikai haszonlesésből elkövetett uszítás ellen. A németek jól példázzák ezt.