Sokan azt hiszik, hogy Orbán Viktor Magyarország teljhatalmú ura, de a rendszere bármikor összeomolhat.
Hosszú interjút közölt a Népszava az MTA Világgazdasági Kutatóintézetének egyik tudósával, Gerőcs Tamással. A kutató elmondja: az orbáni rendszer sokkal ingatagabb, mint azt gondolnánk és egyvalamitől függ: hogy meddig érkezik külföldről elég forrás arra, hogy fenn tudjon maradni. Orbán pontosan ugyanabban a helyzetben találta magát, mint Kádár a szocializmus utolsó évtizedeiben: a világbank és az IMF kölcsöneiből fedezte a rendszer fenntartását. Orbán Viktor ugyanezt teszi: lehívja az EU-s támogatásokat a magyar tőkésosztály megteremtésére, miközben kiegyezik a német iparral és kiárusítja nekik Magyarországot.
Ennek legnyilvánvalóbb bizonyítéka Szijjártó Péter külügyminiszter nyilatkozata azzal kapcsolatban, hogy befagyasztják az EU-s pénzeket, ha továbbra is a diktatúra épül Magyarországon. A Presse című osztrák lapot szemléztük pár nappal ezelőtt:
Szíjjártó Péter zsarolási kísérletnek minősítette, hogy Franciaország kilátásba helyezte: nem ad több anyagi támogatást az unión keresztül az olyan kormányoknak, mint a lengyel és a magyar, mert azok semmibe veszik a közös alapértékeket. A miniszter szerint Párizs az EU egységét fenyegeti, miközben Magyarország abszolút szolidárisan viselkedik. Pl. több mint egymilliárd eurót költött a szervezet külső határának védelmére. Ha nem így tett volna, akkor még százezrek nyomultak volna be Európába. De Budapestnek elege van abból, hogy egyesek úgy állítsák be, mintha a szubvenciók emberbaráti segítséget jelentenének, vagy a nyugati nagyvonalúságot jelképeznék. Itt szó sincs egyirányú utcáról, a magyar piacon osztrák vagy német cégek hatalmas hasznot fölöztek le.
Az egész vita az EU-val nem a migráncsozásról szól, de nem is a demokráciáról. Az egész egy alkufolyamat, aminek a tétje, hogy az EU, illetve a nemzetközi tőke tovább pénzeli-e Orbán rendszerét, vagy sem.
Európai szinten Orbán a rasszista-populista-szélsőjobbos retorikát lobogtatva szeretné átvenni az uralmat az Unió felett, mert így megszabadulhatna az EU-s függéstől. (Erről itt írtunk korábban: Mi történt valójában Milánóban). Megírtuk azt is: tényleg háború van Európában, a rasszista-populista frakció és a liberális-jogállami frakció között.
Helyi szinten látszólag minden rendben van: az emberek jobb híján Orbánra szavaznak, azt mondják, a Fidesz legalább teremt új munkahelyeket, emeli a bért, rendet tart, nem engedi be az idegent. Orbánék azonban Gerőcs Tamás szavaival élve –
maguk alatt vágták a fát, amikor túl mohón harácsolták össze a magyar tőkésosztályt és feláldozták a szegényeket, a középosztályt és a demokráciát Magyarországon.
A kutató szerint ugyanis a magyar foglalkoztatás szabályait a német ipar diktálta le, az adókedvezményekből a leggazdagabb részesülhetnek, aki pedig csak tud, menekül az országból, mert máshol jobbak a munkakörülmények. Dacára az utóbbi évek béremeléseinek, a környező országokban az emberek még így is messze jobban keresnek és kevésbé kiszolgáltatottak, mint Magyarországon.
A tudós azt mondja: ahogy megszűnik a rendszer külső támasza, az egész összeomlik.
„Ha elfogynak a klientúra eltartására elegendő források, a rezsim kimutathatja a foga fehérjét”.
Az MTA Világgazdasági Intézetének kutatója szerint a kormányzati propaganda retorikai kirohanásai ellenére, Orbán rezsimje nem megy a nemzetközi tőkével szemben, hanem megpróbál vele kiegyezni.
„A magyar munkaerőt például bagóért kiárulja a német iparnak. A munkafeltételeket pedig teljesen a nemzetközi tőke határozza meg, abba nem csak a munkavállalóknak nincs beleszólása, de még a kormány is elengedte, hogy védje a magyar társadalom többségének érdekeit. Ráadásul roppant konjunktúra érzékeny iparágak települnek hazánkba, mint például az autóipar. Kormányzati emberek is foglalkoznak azzal, hogyan lehetne a nagyon erős egyoldalú függőségeken lazítani. Én úgy látom, hogy a tudomány ellehetetlenítése itt vissza fog ütni, mert például az én munkahelyemen mi is azon gondolkodunk, hogy mik a kelet-európai félperifériás függő fejlődés történelmi mozgatórugói. Sajnos az egyik felismerés éppen az, hogy ez a kormány is ezeket a történelmi mozgatórugókat mozgatja, ezáltal pedig újratermeli saját függő fejlődését.”
A tudós kiemeli: ahogy véget ér a gazdasági fellendülés korszaka és a nemzetközi piacok megvonják a támogatásukat Magyarországtól, az ország gazdasága bezuhan, ez pedig akár erőszakhoz, lázongásokhoz is vezethet. Nem csak Orbánt fogja elsöpörni a népharag, de komoly megrázkódtatás lesz ez az egész társadalomnak. A kutató szerint mindez elkerülhető lett volna, ha Orbánék változtatnának a gazdasági modellen, megreformálnák az oktatást és az egészségügyet.
A kígyó ott harap a farkába, hogy Orbánnak pontosan ezt a rendszert kell ahhoz fenntartania, hogy továbbra is hatalomban maradhasson; ugyanakkor ez a rendszer az, ami őt rendkívül sérülékennyé teszi. Nem csoda, hogy a magyar miniszterelnök most az EU felé kacsingat: így kimenekülhetne a saját maga által megteremtett csapdahelyzetből.