Elbukott a forradalom, vége az ellenállásnak. 
Amikor legjobban kellett, Ferenc előlépett, és kisegítette a kollégát.
Orbánnak nemcsak külföldön, de Magyarországon is súlyos problémákat okozott a szánalmas strasbourgi beszéd, meg az azt követő kétharmados szavazás, amelyben saját pártcsaládja túlnyomó többsége is beleverte az orrát a falba. A kínos kudarc magyarázatára egy csomó magyarázatot ömlesztettek a magyar választókra, hogy csaltak a szavazásánál, hogy nem is őket szavazták le, sőt, voltaképpen nem súlyos bukás volt ez, hanem elsöprő siker.
De egyik se volt telitalálat, ezért elő kellett állni valami jobbal. Például azzal, hogy ha már ők (ti. a Fidesz) nem is olyan kiváló, a potenciális ellenfelei, az ún. magyar ellenzék még annál is alkalmatlanabb. Egy ilyen összehasonlításból nem jöhet ki rosszul a Fidesz.
- Már az is kudarc volt, hogy nem tudtak összetrombitálni egy demonstrációt a strasbourgi szavazás napjára.
- Aztán az, hogy az LMP és a Jobbik demonstratívan távol maradt.
- Továbbá, hogy a vasárnapi tüntetésre nagyon kevesen mentek el.
- De ezt még mindig lehetett fokozni:
Gyurcsány Ferenc meghirdette az Ellenállást!,
ti. hogy addig az utcán maradnak, amíg le nem mond Orbán és a kormánya.
Úgy kellett ez a Fidesznek, mint egy falat kenyér. Ennél szánalmasabb forradalom még nem nem volt a magyar politikatörténetben. Egy hordóra tett Orbán-képet ütöttek bottal, hátha attól lemond a kép eredetije. Néhány tucat fanatikus ment el a kormánybuktató eseményre, ami még magyar ellenzéki viszonylatban is kínosan kevés.
A DK ezután azt közölte, a következő napra már el is marad az esemény. Eddig tartott a lelkesedés, meg a kitartás. Pont úgy, mint amikor még Gyurcsány aktív politikus volt, és hetente adott ki egy hangzatos új programot és egy politikai irányváltást. 
Olyan lett ő már az ellenzék számára, mint Thürmer Gyula vagy Schmuck Andor. Az az egyik dolog, amit mond, és a másik, amit tesz.
Most két lehetőség van. Az egyik az, hogy
- Gyurcsány nem tudja, hogy az elkötelezett ellenzéki szavazók önmagukban nem tudják megbuktatni a kormányt.
- De a bizonytalanokat, az el nem kötelezetteket konjunktúra idején nem lehet utcára vonni.
- Csak ha létérdekeiket érzik veszélyeztetve (mint pl. netadó), de a Sargentini-jelentés, a kormány súlyos kudarca nem ilyen.
- Hogy az ő személye eleve hiteltelenít minden ellenzéki kezdeményezést.
- Hogy a vele (az 5 százalékos DK elnökével) való összehasonlításból Orbán (a 47 százalékot szerzett Fidesz elnöke) csak jól jöhet ki.
- Hogy mint az ország legnépszerűtlenebb, a hitelességét 12 éve elveszítő, a megszorításokkal és a hazugságokkal összeforrt nevű politikusa eleve taszítja nemcsak a kormánypárti, de a bizonytalan szavazókat, sőt, még az ellenzéki szimpatizánsok jó részét is.
A másik lehetőség, hogy pontosan tudja.