A magyar határnál lévő Kárpátalján ma, aki csak teheti magyarul tanul. A különórákra éppen úgy nagy a túljelentkezés, mint ahogy az ukránok között is divat a gyereket magyar iskolába adni. Persze sok a vegyesházasság, de az is biztos, akad nem egy olyan „magyar” osztály, ahol a gyerekek jó része nem tud magyarul.
Az ok viszonylag egyszerű. Aki be tudja bizonyítani, hogy valamennyire ért magyarul és rendelkezik magyar felmenőkkel az magyar állampolgársághoz juthat, ami itt nagy kincs.
Több okból is. Leginkább azért, mert a magyar útlevél megnyitja Európa kapuit. Kárpátalja nagy részén jelentős a szegénység, kevés a munkaalkalom, innen valóban tömegek vándorolnak máshová, pénzt, megélhetést keresni.
Magyarországra is jönnek, de igen sokan Lengyelországot vagy Csehországot választják – azt ukrán ismeretében a nyelvi akadályok könnyen leküzdhetők. És mind többen vándorolnak tovább, Nyugat-Európába.
Ráadásul a magyar állam az itteni jövedelmi viszonyokhoz képest bőkezű támogatást ad annak, aki magyar. Pedagógusok vagy családok is kaphatnak pénzt. Van gazdaságélénkítő program, az elmúlt hónapokban szinte az emberek után dobták a kistraktorokat, vitte boldog-boldogtalan – jó lesz az majd valamire alapon. S elég hozzá „csak” magyarnak lenni.
Itt, ahol az évszázadok alatt annyira összekeveredtek a népek, néhány magyar felmenőt könnyű felmutatni, az ország amúgy is a korrupcióra épül, ha mégsem, akkor valamit mindig ki lehet még találni – bár az ilyesmi nem olcsó. De hol van egy letelepedési kötvényárához. A korrupció itt a szegény ember letelepedési kötvénye.
Az utak tele vannak magyar rendszámú autókkal, amelyek persze helyiek tulajdona általában, csak így kevesebb adót kell fizetni. S alig akad olyan magyar, aki ne kérte volna meg a magyar állampolgárságot. (S, hogy ők gyakorlatilag mind Orbánra szavaznak az egy másik történet – de egyszer majd erről is.)
Az ukrán törvények, ahogy most Kárpátalja magyarokkal rokonszenvező kormányzója fogalmazott, de jure nem ismerik el a kettős állampolgárság intézményét, de facto igen.
Praktikusan ez annyit jelent, hogy eddig nagyjából szemet hunytak a felett, hogy az ukrán állampolgárok egy része felvette a magyart is. A népi vélekedés szerint azért, mert a „fejesek” egy nagy csoportja is rájött, hogy ez milyen praktikus ebben a sok szempontból bonyolult – mondhatnánk zavarosnak is – országban.
Így aztán sokan használják mind a két identitásukat, útlevelüket. Kilépnek Ukrajnából, mint ukrán állampolgárok, s belépnek rögtön Magyarországra, s ezzel az Európai Unióba, mint magyarok.
Tulajdonképpen nincs is ezzel semmi baj. Az itt, általában nagyon nehéz körülmények között élő emberek megérdemlik az anyaország támogatását – s arról, hogy ez sokszor inkább tűnik egyszerű szavazatvásárlásnak, nem ők tehetnek.
Csakhogy ez a kivételezett helyzet sok ukrán szemét szúrja. Miért kap többet a szomszéd, csak azért, mert a nagyanyja mondjuk más nyelven beszélt? Az irigységi faktorban, főleg a nélkülözések között élők körében, mindig lehet biztosan számítani.
A másik, hogy időnként nehéz nem észrevenni, hogy „üzletemberek” miként jutnak magyar állampolgársággal együtt finoman szólva is előnyös lehetőségekhez – s ez is sokakat irritál.
Ezzel együtt a rendszer a legutóbbi időkig működött. Abban az országban, ahol az a szabály, hogy a szabályt át kell hágni, ha élni akarsz és a vesztegetés a mindennapok természetes része, ki törődött azzal, hogy jogilag nincs kettős állampolgárság. Legfeljebb ide is oda is csurrantani kell valamit és kész. Ráadásul, a tervet hozni kell, különben a fővadász Semjén a parlamentben hogyan dicsekedhetne el a szarvasbikával, azzal, hogy mennyit nőtt az állampolgárok száma.
Igenám, de Ukrajnában is közeledik a parlamenti- és az elnökválasztás.
Tudunk országot, ahol a (szélső)jobb a migrációval riogat, s nem is eredménytelenül. Ukrajnában az oroszokkal – ez még részben magyarázható – és a magyarokkal kell ijesztgetni a jónépet.
A magyarokkal, akik biztos visszavennék Kárpátalját és különben is, beszivárognak és állampolgárságot adnak, még a diplomáciai védelmet élvező konzulátuson is. A magyaroknak. Akikkel kivételeznek, akiket támogatnak, az ukránok rovására. Ennek eredményeként az ukrán nyelv- és iskolatörvény mostani szigorításával szinte ellehetetlenítik az anyanyelvi oktatást. A magyar külügyi kormányzat erre persze rázhatja az öklét, közben örülhet a balhénak, mert az jó neki, eredményt ugyan nem ér el, de az meg mit számít Budapesten. A kárpátaljai magyarok csak addig fontosak, míg hozzák a szavazatokat és amíg lehet velük Ukrajnát provokálni. És kész.
Ám most a nemzetközi helyzet fokozódik. Rászálltak a kettős állampolgárságra is, amivel lehet hergelni az ott erre alkalmas közönséget.
Legutóbb egy rejtett kamerás felvétellel buktatták le a beregszászi konzult, amikor magyar állampolgárságot osztott, abban az országban, ahol jogilag ezt nem lehetne.
Mondhatjuk, hogy a gyakorlat ugye eddig ezt megengedte, meg megérdemlik és különben is, milyen dolog az, hogy minden valószínűség szerinte egy beépített (magyar nemzetiségű?) határőr készítette a titkos felvételt, miközben maga is éppen magyar állampolgárrá vált.
De hát értjük mi folyik itt. Ami történt az jól jön az ukrán és a magyar hatalomnak is. Képviselőik az igazi győztesek.
Az ukrán jobboldalnak tessék, itt a lehetőség, hogy migrácsozzon, magyarozzon egyet. A magyar (szélső)jobboldali kormánynak pedig micsoda alkalom, hogy fellépjen a magyarok védelmében és ukránozzon és ügyesen nacionalista, revizionista húrokat pengessen. Mert arra van kereslet. Ráadásul mekkora ziccer, hogy az ukránok ellen fellépve kisebb szívességet tegyenek a Gazda (értsd: Putyin) számára.
Ki jár rosszul?
Persze, megint a kárpátaljai magyarok, akik olyanok, mint a levegő a cintányérban. Őket verik össze, hogy szépen csendüljön a dal.
Rosszabbodik a helyzetük, a megítélésük, az amúgy is nehéz mindennapjaik még reménytelenebbek lesznek.
De kit érdekel mindez Kijevben vagy akár Budapesten, ha ez kell a szélsőjobbos sikerhez?
