- Amerika nem hunyhat szemet a jogállam és az emberi jogok megsértése fölött, így például korlátozhatná Magyarország közreműködését a Nato-gyakorlatokon, viszont a baloldalnak érdemi mondandót kell szembeállítania a populisták olcsó parasztvakításával szemben;
- Összenő, ami összetartozik: egyáltalán nem esélytelen, hogy Orbán összeáll az európai szélsőjobbal, ha netán tényleg sarkára áll az Európai Néppárt;
- A magyar kormány megint csak másra mutogat, amikor a saját háza ég, miközben Orbán baráti diktátor az USA szemszögéből.
Hogy egy szaúdi újságíró eltűnt Szaúd-Arábia isztanbuli konzulátusán, annak rá kellene ébresztenie az Egyesült Államokat, hogy új módon kellene viszonyulnia a diktátorokhoz, akik között az elemzés szerint ott van Orbán Viktor is. A kommentár az eset kapcsán azt emeli ki, hogy vannak hátulütői az együttműködésnek, ha a másik oldalon olyan országok találhatóak, amelyek elnyomják a demokráciát és az emberi jogokat. Az illiberális és demokráciaellenes gyakorlat már olyan fontos Nato-államokban is gyökeret vert, mint Magyarország, Törökország és Lengyelország. Hogy féken tartsák ezeket a baráti autokratákat szerte a világban, azt csak megnehezíti az orosz, kínai és iráni geopolitikai revizionizmus újbóli felbukkanása. Mert cselekedhet ugyan a magyar, lengyel, török és a szaúdi kormány sorozatban mélyen elítélendő módon, csak éppen országaik kulcsfontosságú helyeken vannak a geopolitikai versengés szempontjából.
Napjainkban Amerika úgy gondolja, hogy nem szakíthat sok tekintélyelvű szövetségesével, mert pl. ha befagyasztja a viszonyt pl. Budapesttel, az erkölcsileg rendben van, de csak több lehetőséghez juttatná az orosz mesterkedést a Nato keleti szárnyán. De semmiképpen sem szabadna zöld jelzést adnia az emberi jogok és a jogállam megsértéséhez, mert az csak további törvénytelenségekre sarkall. Egyben kikezdi az USA erkölcsi tekintélyét és ideológiai vonzerőt képez Washington barátai és vetélytársai között, lásd a szívélyes viszonyt Putyin és a magyar erős ember, Orbán között. Ezért az Egyesült Államoknak arányos, de érzékeny válaszlépéseket kell tennie, ideértve pl. hogy kizárják a Nato-gyakorlatokból a kvázi-autoriter Magyarországot, és hogy az elnök szólaljon meg erőteljesen az elnyomás ellen. A kétoldalú kapcsolatokban csendesen, de következetesen kell képviselnie az alapvető emberi jogok betartásának fontosságát. Lengyelország esetében még keményebben kell fellépni, mert az csak Kínával tud szorosabb kapcsolatot kialakítani válaszként.
Az viszont semmiképpen sem teheti meg, hogy azt sugallja: jóváhagyja az illiberális politikát, vagy egyszerűen nem vesz tudomást arról. Ám Trump pontosan ezt csinálja. Hogy kiállt az eltűnt szaúdi újságíró ügyében, az jó jel. Az viszont nem sok jót vetít előre, hogy még csak megfontolni sem hajlandó az amerikai fegyvereladások korlátozását a királyságnak. Nem kérdés: nehéz pontosan belőni, miként kell viszonyulni a baráti diktátorokhoz. Ám ha az USA meg sem próbálja, az lejáratja az eszményeit és az érdekeit.
A vezércikk azt emeli ki a bajor választások tapasztalataként, hogy a CSU-tól többen pártolták át a jobboldalra, illetve középre, mint a szélsőséges AfD-hez, ám a jelek szerint Európa nagy részén felvirradt a populistáknak. Sikerükben nem csupán az idegenellenesség játszik szerepet, hanem az is, hogy ezek a mozgalmak erősítik az összetartozás érzetét, azaz elegyítik a vallást és a nacionalizmust, ily módon hoznak létre lelki közösségeket. Mindkét alaptényező eredendően illiberális. De amikor ennyien magukra maradnak, gazdasági-szociális értelemben egyaránt, akkor nem szabad csodálkozni ahhoz, hogy az emberek szeretnének tartozni valahová. És a populistáknál nem kell semmiféle érdem, hogy hozzájuk állhass.
Viszont ami roppant veszélyes, az az, hogy másfajta feltételeket szabhatnak a tagsághoz: a születést, a bőrszínt, vagy éppen a vallásos meggyőződést. Az AfD, a Fidesz és a PiS, valamint a Liga a kereszténységet arra használja, hogy kirekessze a mind közönségesen csupán iszlámnak nevezett nem keresztényeket és nem fehéreket. Ennek semmi köze az ideológiához. A vallást arra is bőven ki lehet aknázni, hogy rajta keresztül bizonyítsák: az idegenek sohasem tartoztak ide. Ha a haladó baloldal fel akar lépni ez ellen, illetve megfelelő csatornába kívánja telepíteni az említett vágyakat, akkor meg kell találnia hozzá az oda illő, erős mondanivalót. Mert sokan felsorakoznak a populizmus mellett, ám anélkül, hogy hinnének abban.
Önvizsgálatot ajánl a Nyugatnak az elemzés, miután láthatólag az eddiginél sokkal nehezebb lett megvédeni a liberális nemzetközi gazdasági rendet, mert az olyanok, mint Trump, Orbán vagy Salvini a globális kapitalizmus rendkívül rossz működése folytán kerültek hatalomra. Vagyis a politikai szélsőség csupán válasz a bajokra. De a válság és az arra adott politikai válasz feltárta, hogy a rendszer fenntarthatatlanná vált. Lásd az euróövezet kudarcát, amelyet az uniós hatóságok folyamatosan igyekeznek szépíteni. Az olasz politikai megrázkódtatások a gyengén teljesítő pénzügyi unióból és csődbe jutott bevándorlási gyakorlatból következtek. Az EU szokás szerint görgeti maga előtt a problémát, ezért a válságról nem beszélhetünk múlt időben. Közben azonban már elszálltak az esélyek, hogy legyen valami Macron reformötleteiből.
A libertárius gazdasági rendszer hasonlít a múlt század 30-as éveinek elejére: bele van építve, hogy pénzügyi és szociális instabilitást eredményez. Csak napjainkban a politikát jobban befolyásolja a béregyenlőtlenség, a rossz lakhatási helyzet, és a félelem az állás elvesztésétől a középosztály részéről. A liberális demokrácia bukásának árulkodó jelei már jóval a mostani választási kudarcok előtt láthatóvá váltak. Pl. amikor nagy autógyárak és vegyi cégek bűncselekményeket követtek el és minden további nélkül megúszhatták. A liberális szerkezetet lerombolja, ha megszűnnek a gazdaságban a fékek és ellensúlyok. A rendet annál nehezebb lesz fenntartani, minél jobban meggyengül a pénzkibocsátás állami monopóliuma, tessék a bitcoinra gondolni. Ebben a helyzetben az a legrosszabb, ha valaki a státus quo mellett kardoskodik, és a populistákról liheg. Mert a gond velünk van, nem velük.
Az illetékes EU-Tanács ma tárgyalja az Európai Parlament által kezdeményezett vizsgálatot a magyar jogállamot ért fenyegetések ügyében, ám az Orbán-kormány most is csak azt csinálja védekezésképpen, amit szokott: tiltakozik a brüsszeli elit által végrehajtott folyamatos támadások ellen, ezúttal egy videó formájában. A 35 másodperces üzenet lényege: ha az országot bírálják, annak oka nem a bevándorlás-ellenes politika, viszont a földrésznek védekeznie kell a migráció ellen.
Magyarország, akárcsak Lengyelország és Románia, nagy fejtörést okoz az uniónak, mert az tudja, hogy nem fog menni a 7-es paragrafus beélesítése, mivel ahhoz egyhangú döntés kellene. Budapest és Varsó kölcsönösen fedezi egymás hátát és a Visegrádi Csoport is védi a magyarokat. Az Európai Néppárt gesztusokat vár Orbántól a holnap esti uniós csúcs előtt, mert szeretné, ha enyhülne a feszültség. Csak éppen a pártcsaládnak nemigen van mozgástere. Ráadásul jön a jövő májusi európai választás, amely várhatóan felhozza a szélsőjobbot – konzervatívok rovására. Ha kizárnák a Fideszt, az azt jelentené, hogy az EPP a következő időszakban lemondana tucatnyi EP-képviselői helyről.
Az újság szerint nem esélytelen, hogy a végén Orbán Viktor szövetségre lép az Európai Parlamentben a holland jobboldali-populisták vezérével. A lehetőség ezúttal annak kapcsán merült fel, hogy Wilders a Magyar Időknek azt nyilatkozta: fantasztikus volna együttműködni a magyar kormányfővel és az olasz belügyminiszterrel. A Fidesz tagsága erősen vitatott a Néppárban, mivel ott mind sokan bírálják a demokrácia és a jogállam leépítését. Orbán hivatalosan cáfolja, hogy távozni kívánna az EPP-ből, ám időről időre jelzi, hogy nyitva tartja a lehetőséget, mármint hogy összeálljon a jobboldali európai populistákkal. Augusztusban látványosan találkozott Salvinival, odahaza pedig fogadta Wilderst, valamint Bannont is. Utóbbival kapcsolatban a holland politikus visszafogottan beszélt a magyar interjúban. Azt mondta, a populista pártok sikeréhez ebben a formában nincs szükség amerikai beavatkozásra az EP-választáson.
Az újság azt latolgatja, marad-e Orbán az Európai Néppártban, miután szélsőjobbos csoportok nyíltan udvarolnak neki, az EPP viszont vonakodik kizárni. Ezzel együtt nem lehetetlen, hogy csupán idő kérdése a Fidesz kiválása, éppen azért mert egyre sűrűbben igyekeznek megnyerni egy új, jobboldali szövetségnek olyan politikusok, mint Salvini vagy az osztrák alkancellár, Strache, aki ezt nyíltan ki is mondta az EP elítélő határozata után. Mellesleg a magyar vezető keresi mindkét politikus társaságát. Most pedig Wilders is csatlakozott a kérőkhöz. Ugyanakkor a Néppárton belül megy tovább a vita, hogy mit is kellene tenni. Szerdán találkoznak a pártvezetők, és noha a téma hivatalosan nem szerepel a napirenden, de ott van Juncker véleménye, miszerint Orbánnak már nincs helye a konzervatívok soraiban, hacsak nem változtat politikáján. Kurz kancellár viszont most vasárnap az eltávolítás ellen foglalt állást. Az osztrák szociáldemokraták egyik EP-képviselője ezek után azzal vádolta meg az ÖVP-t, hogy az falaz antiszociális és EU-ellenes magyar miniszterelnöknek.
Magyarország és Olaszország még beleköphet a levesbe, írja az újság annak kapcsán, hogy az angliai Novicsok-mérgezés kapcsán kidolgozott szankciós javaslat simán átment az uniós külügyminiszterek tegnapi tanácskozásán – mindazon államok, pénzelőik és a konkrét tettesek ellen, akik vegyi fegyvereket vetnek be. Kedvezően alakul annak az indítványnak a sorsa is, amely keményebb megtorlást sürget cyberakciók esetén is. Diplomaták szerint azonban a helyzet könnyen megváltozhat, ha végre leteszi a garast a magyar és az olasz kormány, amely ellenzi a szigorúbb intézkedéseket Moszkva ellen. Szíjjártó Péter hétfőn Luxemburgban kettős mércével és képmutatással vádolt meg több EU-kormányt, mondván, hogy azok szópárbajt kezdenek Moszkvával, ám cégeik eközben zavartalanul együttműködnek az orosz üzleti partnerekkel. Mint mondta, a magyar vezetésnek tele van a hócipője ezzel a hozzáállással. A Kreml ellen előkészületben lévő intézkedések ügyében azonban nem foglalt állást.
A hajléktalanokat segítő országos szervezetek európai szövetségének elnöke azt nehezményezi, hogy miközben az Orbán-kormány kampányt folytat a tevékenységét bíráló civilek ellen, aközben a fedél nélküli emberek segítőitől elvárja, hogy bűncselekmény végrehajtásában működjenek közre. A jótékonysági szervezeteket és a szociális munkásokat ugyanis nem szabad arra kényszeríteni, hogy feladják tevékenységüket e kiszolgáltatott réteg támogatóiként. A jelentés hozzáteszi, ez már nem az első alkalom, hogy a hatalom lecsap azokra, akik kénytelenek az utcán élni, csak mostantól ez már ez bűntettnek minősül. Egyben idézi az ENSZ jelentéstevőjét, aki még a nyáron úgy értékelte, hogy a törvény aggályokat vet fel, miután durván, embertelenül és lealázóan kezeli az érintetteket.
Egy két évvel ezelőtt készült nemzetközi tanulmány jó 10 ezer hajléktalant kérdezett meg Magyarországon és közülük minden harmadik mondta az, hogy nem hajlandó szállóra bevonulni. Sokan közülük azt jelölték meg okként, hogy ezek a létesítmények túlzsúfoltak, igen lepusztultak és nehéz megközelíteni őket. Magyar szociális munkások kifogásolják, hogy a jövőben kénytelenek a rendőrséget segíteni, amikor az eltünteti a földönfutókat a közterületekről, jóllehet az új helyzetben még inkább fontos volna, hogy képesek szót érteni az ügyfelekkel és hosszú távú megoldáshoz segíteni azokat.
Emberi jogi csoportok embertelennek tartják az alkotmánymódosítást, amely bűncselekménynek tekinti, ha valaki életvitelszerűen az utcán lakik. A kormány arra hivatkozik, hogy megfelelő életkörülmények közé szeretné juttatni ezeket az embereket, és hogy sok pénzt tett félre erre a célra. Iványi Gábor azonban úgy véli, hogy a kormány nem folytatott érdemi párbeszédet a segélyszervezetekkel a törvény életbe léptetése előtt. A cél az volt, hogy megrémítse a hajléktalanokat és így azok szívódjanak fel a közterületekről. Ezért azok kétségbe vannak esve, nem tudják, mi lesz most, akárcsak az őket támogató szervezetek. Mindenesetre a fedél nélküliek tegnapra szinte kivétel nélkül eltűntek az aluljárókból.
A magyar kormány durva tilalmat rendelt el a hajléktalanok ellen, a jogszabály módosítás jócskán túlmegy a korábbi szabályozáson, amely csupán pénzbírságot irányzott elő, a mostani viszont már börtönnel fenyegeti mindazokat, akiket azon kapnak rajta, hogy közterületen élnek. A brit közszolgálati média is visszautal az ENSZ-megbízottra, aki kijelentette, hogy a törvény sérti az emberi jogokat. Egyben rákérdezett, hogy milyen bűncselekményt követtek el ezek az emberek? Azt, hogy megpróbálkoznak a túléléssel? Magyarországon jelenleg nagyjából 11 ezer hely van az állami menedékhelyeken, de szakértők szerint kb. 20 ezer embernek nincs fedél a feje fölött. A múlt hónapban hozott EP-határozat megszületéséhez fontos adalék volt az, ahogyan a magyar hatóságok bánnak a hajléktalanokkal.
A Bécsi Egyetem egyik jogászprofesszora szerint kétes társaságba keveredik Ausztria, ha valóban követi az amerikai és magyar példát, és távol marad az ENSZ migrációs csomagjától, noha az kereteket kínál a migráció ésszerű, rendezett és emberi kezelésére, nem pedig félelmeket gerjeszt. Andreas Schloenhardt hangsúlyozza, hogy a megállapodás nem kötelező, az csupán szándéknyilatkozat arra nézve, hogy a csatlakozó államok nem tesznek rövidlátó lépéseket az egymást követő menekülthullámok feltartóztatására. Azaz hogy ne alakuljanak ki ismét olyan kaotikus jelenetek, mint amilyeneket 2015 őszén lehetett látni. Véget vetne az illegális migrációnak, megkötné az embercsempészek kezét, és éppen ez az, amit Kurz kancellár egyre-másra követel. Az illegális bevándorlás ugyanis éppen akkor lendül fel, ha az államok nem néznek szembe a jelenség gyökereivel, és kerítéssel, határellenőrzéssel, valamint vízummal igyekeznek mérsékelni a beáramlást, hiszen ily módon piaci lyukat idéznek elő.
Az embercsempészet mindig annak a bizonyítéka, hogy az országok nem jól állnak hozzá a kérdéshez. Ezért sürgeti azt a Migrációs Csomag is, hogy a kormányok vegyék át bűnözőktől az emberáradat irányítását. Ausztria azonban kisállamiságra és a bezárkózásra teszi a tétjét. Elátkozza a menekülést, a nem osztrákokat mindenekelőtt fenyegetésnek tekinti. Itt azonban figyelembe kell venni a gazdasági, társadalmi és emberiességi tényezőket, ideértve a fogadó államok munkaerőigényeit, illetve demográfiai kilátásait. Ugyanakkor a Kurz által méltatott ausztrál rendszer nem csupán elrettentést, hanem a szakemberek szervezett importját, a családegyesítést és a menedéket is magában foglalja. A világszervezet pedig olyan szabályozást készített elő, amely lehetővé teszi a mobilitás elfogulatlan és átlátható elősegítését, ahelyett, hogy gátolná a folyamatot.