Több ijesztő elemzés is napvilágot látott az elmúlt napokban arról, hogy Orbán esetleg orosz támogatással, háborút provokál Ukrajnával és megpróbálja megszerezni Kárpátalja egy részét. Az, hogy ez mennyire reális, nehezen megmondható -talán azért mégse -, de már pusztán a provokáció is életveszélyes.( Bartus László szenvedélyes írása erről itt., a B1 munkatársáé itt.)
Ezért is érdemel említést a propaganda-történész, Kun Miklós minapi okfejtése.
Az egyik legutóbbi háború áldozatait idéző emlékmű a kárpátaljai Ungváron
Október 23-a előtt az ún. Rákóczi Szövetség elsősorban szlovákiai és kárpátaljai fiatalokat hozott Budapestre. S bár „történelmi vetélkedő” és a megemlékezéseken való részvétel volt a cél, a főként középiskolásokból és egyetemistákból álló fiatalok leginkább csak tengtek lengtek a rosszul szervezett programok között. Persze ittlétük értelme az volt, hogy tömeget képezzenek az október 22-i kormánypárti megemlékezéseken. (23-án már napközben hazavitték őket.)
A program részeként meg kellett hallgatniuk Kun Miklós történészt is.
Kun, mint történész szinte nincs is. Leginkább, mint kormányzati propagandistát ismerhetjük.
(Kun Miklós Kun Béla unokája. Erről persze egyáltalán nem tehet. De arról a levélről, amit Kádár Jánosnak írt, már igen. „Kun Béláné mindig kommunistához méltó optimizmusra nevelt bennünket, családja tagjait.” És sorolhatnánk még.)
Kun 21-én a Műegyetemen az egyáltalán nem érdeklődő diákoknak hosszan fejtegette, hogy Hruscsov 1964-ben felajánlotta Kárpátalja egy részét, a beregszászi járást, Kádárnak. Az áruló Kádár (akivel Kun Miklós oly szépen ellevelezgetett) azonban ezt nem fogadta el.
Hosszan ecsetelte, hogy ez mekkora hazaárulás blablabla. Most egyrészt túl azon, hogy ugyan ezt a sztorit Kun Miklós már többször előadta, hitelt érdemlő forrást nem sikerült arról találnom, hogy ez bármikor komolyan előkerült volna. Másrészt, ha mégis, akkor az fájdalom, de Kádár reálpolitikai érzékét dicséri.
Azt persze nehéz megmondani, hogy Kun Miklós megérzett-e valamit az orbáni politikából és azt próbálja efféle „történelmi” érvekkel igazolni, vagy erre kérték, esetleg csak véletlen egybeesés.
De még ha az is, akkor is igen veszélyes.