Nyomokban még léteznek ellensúlyok a NER minden maga alá gyűrő nyomulásával szemben. 
Október 15-én lépett óta hatályban a szabálysértési törvény 178/B. paragrafusa, ami szabálysértésnek minősítette ‘az életvitelszerű közterületen élés”. A rendőrség azonnal elkezdte figyelmeztetni a hajléktalanokat, majd másnaptól bíróság elé is kerültek, akik összegyűjtötték a 3 figyelmeztetést.
A jogászok ekkor petícióban tiltakoztak a törvény és annak alkalmazása ellen (már több mint háromezren írták alá), és ügyvédi bojkottal fenyegettek arra az esetre, ha a bírók nem függesztik fel az eljárást és utalják az Alkotmánybíráság elé a törvényt.
Egy budapesti hajléktalan ügyében ugyanezt indítványozta az Utcajogász Egyesület arra hivatkozva, hogy a törvényt nemzetközi egyezményeket sért, de a bíró elutasította a javaslatot.
Egy pécsi hajléktalan esetében a vádlott védője indítványozta az eljárás felfüggesztését és az AB elé utalást, de a bíró ugyancsak elutasította. Ugyanakkor felmentő ítéletet hozott: a hajléktalan nem is hajléktalan, mert ugyan nincs lakása, de van hol meghúznia magát, tehát nem az utcán él.
A Kaposvári Járásbíróság azonban egy 54 éves hajléktalan ügyében felfüggesztette az eljárást, és az AB-hez fordult a törvény megsemmisítését kérve, mert a bíróság szerint a jogszabály ellentétes
- az Alaptörvény Nemzeti Hitvallásának az elesettek és szegények megsegítésének kötelezettségét kinyilvánító részével,
- az Alaptörvényben foglalt jogállamiság követelményével,
- az alapvető jogok korlátozására vonatkozó tilalommal,
- a törvény előtti egyenlőségre vonatkozó rendelkezésével,
- a diszkrimináció tilalma követelményével,
- a tisztességes tárgyalás követelményével
- és a jogorvoslathoz való jog követelményével.
Ezt a Székesfehérvári Járásbíróság fejelte meg, amelyik szintén az AB-hez fordult, mert szerinte a törvény vonatkozó passzusa az Alaptörvény II. és III. cikkét is sérti, amelyek az emberi méltósághoz való jogot rögzítik, és a megalázó bánásmódot tiltják.
A bírósági indítványoknak ugyan nincs halasztó hatálya, de mivel 2 beadvány is fekszik az ügyben az Alkotmánybíráság előtt, az ezután eljáró bírók hivatkozhatnak arra, megvárják az ítélettel az AB döntését.
A Fidesz parlamenti többségének mostantól papírja van arról, hogy nem tartja tiszteletben a magyar állampolgárok alapvető jogait – legfeljebb arra hivatkozhatnak, hogy még nem jogerős az ellenük hozott verdikt.
Az ügy mostantól tehát az AB előtt van, amelyiknek arról kell döntenie, hogy (főként) a budapesti Fidesz-tábor egybentartására szolgáló kampányfegyver felülírhatja-e az állampolgárok egyes csoportjainak alapvető jogait, ti. hogy
a fideszes szavazók ízlése szerint lehet-e korlátozni mások szabadságát.
Az AB most ellentétes helyzetben van, mint a CEU esetében volt. A nyilvánvalóan (a testület korábbi elnöke szerint is) alkotmányellenes törvényről máig nem született döntés (másfél éve vizsgálják!), mert a Fidesz érdekei nem voltak sürgetők. Most viszont a korábban Orbán által is kereszténydemokratának minősített AB-nek gyorsan kellene döntést hoznia az indítványok (vélhető) elutasításáról, hogy folytatódhassanak az eljárások és a szavazatok megszerzése.
Az indítványok megmutatták ugyanakkor,
igaza volt a Fidesznek, amikor a választás után hadjáratba kezdett a bíróságok ellen,
őket nevezve meg a centralizált hatalom legfőbb ellenségeinek. Ha az igazságszolgáltatás már javarészt nem is, egyes bíróságok még mindig féket és ellensúlyt jelentenek a NER mindent maga alá gyűrni kívánó nyomulásának.
Az Alkotmánybíráság döntése (esetleg nem döntése) pedig arra fog rámutatni, hol vannak a korlátai az Orbán-rezsim hatalmával való szembeszegülésnek.