Bűncselekemény hiányában megszüntették a nyomozást a Elios ügyében – ez az a cég, amelyik igen sok szálon kötődik egy bizonyos Tiborcz Istvánhoz, akiről köztudomású, hogy a saját lábán áll. Ez a saját láb persze jelentős részben Orbán Viktoré – hiszen a Tiborcznak juttatott százalékok, sápok, üzletrészek és védelmi pénzek összessége a rövidesen a királyi várba költöző Orbánt, mint klánfőnököt gazdagítja.
Nincs itt kérem semmi látnivaló, haladjunk tovább – mondta az egyszerű közrendőr is. És az emelje fel a kezét, aki arra számított, hogy majd az EU csalás elleni hivatala, az OLAF jelentése alapján – amelyik hosszan sorolja a legalábbis bűncselekményre utaló jeleket – a magyar hatóságok majd vizsgálódnak.
A király és közvetlen hűbéresei ma már nyíltan azt tesznek, amit akarnak – és elég sok mindent akarnak. Egész pontosan, mindent akarnak. Pénzt, földet, gyárat, házipálinkát, külföldi bankszámlát, ujjatlan pufajkát, luxusyachtot és magán jetet – ez utóbbit már harminc éve. Timikét, kismacskát, kaszinót, tévét, rádiót, újságot, kamionparkolót, erőművet. (Ismerik a viccet, hát a f@szom nem kéne?)
A rablás és lenyúlás ma már becsület és dicsőség dolga és mindenki annyit ér, amennyit el tud tenni a közösből a jó király kegyéből. Még akkor is, ha jelentős részük nyilván lerója a háláját így vagy úgy, a családfőnek, de ez már egy másik történet.
A fontosabb kérdés, hogy ha ilyen nyílt színen történik ez a szemérmetlen rablás – akkor miért nem zavarja ez a népet. Miért nem erősödnek fel azok a hangok a politikában, amelyek képesek lennének esetleg ellenállni.
A magyarázatért, az egyik magyarázatért legalábbis, forduljunk csak Eric Hofferhez, aki A fanatizmus természetrajza kis kötetecskéjében elég pontosan leírja e jelenséget.
„Az elégedetlenség önmagában nem feltétlenül ébreszt vágyat a változások iránt. Más tényezők is szerephez jutnak, mielőtt az elégedettlenség lázadásba csapna át.” – írja- majd hozzáteszi, mitől lehet „erős” például egy politikai mozgalom, jelen esetben az ellenzék.
„Ha erő forrásává akarnak válni, magabiztosan kell hirdetniük, hogy birtokában vannak a boldog jövő titkának. Akik át akarnak formálni egy nemzetet vagy meg akarják változtatni a világot, ezt nem tehetik úgy, hogy elégedetlenséget szítanak, melyet meglovagolnak vagy ésszerűen érvelnek a szükséges változások mellett, esetleg arra kényszerítik a népet, hogy változtasson az életmódján. Tudniuk kell, hogyan ébresszenek az emberekben lelkes reményt a jövőre nézve.”
És ébreszt a mai ellenzék „lelkes reményt a jövőre nézve”?
Van bármi érdemi mondanivalója, mit akar például a budapesti önkormányzati választásokon, vagy milyen víziója van az európai választáson Európa jövőjével kapcsolatban?
És tudom persze, nehéz hol mondani, meg talán túl sokan szerepelnek a Fidesz fizetési listáján – de akkor is.
Amíg nem látszik, érződik, hogy van egy olyan ellenzék, amelyik tudja, hogy mit akar, amelyik valami bíztatót tud mondani a jövőről, addig Tiborcz, a Tiborczok száz és száz „saját lábra állnak, amely mind a miénk lenne persze.
És mi maximum kicsit zsörtölődhetünk, mert azt még szabad, miközben köröttünk mint többen ébrednek rá, hogy ők tkp nemzetiek és keresztények, csak jusson nekik is egy kis méz a madzagra.
P.S. És a Rogán féle internet figyelő mediaradar kedvéért, hogy könnyebben reánk akadhassanak: Tiborcz Tiborcz Tiborcz Tiborcz Király király király csalás csalás csalás lopás lopás lopás maffia maffia maffia. Valamint Soros és migráncs, mert azt mindig kell