- Párizsban több mint 70 állam- és kormányfő tisztelte meg jelenlétével az I. világháború végének centenáriumi ünnepségét, de Orbán Viktor oly mértékben tett az eseményre, hogy még csak megbízottat sem delegált, igaz, ő ettől még másodrendű politikus marad;
- A francia elnök arra figyelmeztette a magyarokat, hogy ne ugorjanak be a nacionalista szólamoknak és legyenek szolidárisak Európával;
- A nacionalizmus azért veszedelmes, mert válság idején könnyen kelt ellenségességet, gyűlöletet kelt, az pedig nem vezet semmi jóra, mint tudjuk.
Az amerikai elnök rezzenéstelen arccal hallgatta végig Párizsban az 1. világháborút lezáró fegyverszünet aláírásának 100. évfordulója alkalmából, hogy francia kollégája elítéli a washingtoni kormányzat nacionalizmusát, ami azonban napjainkban Európa jelentős részén befolyásolja az eseményeket. Macron azt mondta, hogy a nacionalizmus a hazafiság ellentéte, egészen pontosan az elárulása. Hozzátette, hogy régi démonok jelentkeznek mostanság újra, de nagy hiba volna engedni a bezárkózásnak, az erőszaknak és az uralkodásnak. De ettől még Trump vezeti azokat az erőket, amelyek már a hatalom sáncain belül vannak olyan államokban, mint Lengyelország, Magyarország, Olaszország és Törökország. Vagyis a párizsi megemlékezés az egységet volt hivatott szolgálni, mégis a megosztottságot tükrözte.
Az amerikai elnök nézeteit átvették mások is, akik közül Orbán Viktor a politika középpontjába állította a bevándorlás elutasítását. A Duke University egyik professzora arra hívja fel a figyelmet, hogy a magyar kormányfő messze nincs egyedül, bár ezek a politikusok nagy többségükben másodrangúak, nincs köztük senki sem a francia vagy a német vezetők közül. De még közülük sem mindenki akarja felforgatni a nemzetközi rendet. Macron ugyanakkor hangsúlyozta a tegnapi rendezvényen, hogy a két világháború romjain új remény nőtt ki, amit úgy hívnak: Európai Unió.
A francia elnök azt üzente a magyaroknak, lengyelek és másoknak, hogy meg kell érteniük: ha netán megtámadják őket, csakis Európa képes megvédeni országukat. Macron a CNN-nek, konkrétan történetesen annak a Fareed Zakariának adott interjút, aki annak idején megalkotta az illiberális demokrácia fogalmát. A francia vezető szerint a földrészen több szolidaritásra van szükség, ideértve Magyarországot és Lengyelországot, amely az utóbbi években a jobboldali populizmus befolyása alá került. Egyúttal szorgalmazta a nagyobb egységet és demokráciát az unióban, továbbá, hogy önállósága fokozása érdekében a közösség költsön többet saját védelmére, de az eszközöket európai cégektől szerezze be. Azt mondta, hogy ő hazafi, ami egészen más, mintha nacionalista volna. Hisz a különböző sajátosságokat mutató nemzetek együttműködésében, míg a nacionalisták sokszor az „erősebb győz” elvéből indulnak ki.
Orbán Viktor nem volt jelen a nagy nemzetközi párizsi emlékünnepségen, ő annyira nem tartotta lényegesnek az eseményt, hogy még csak képviselőt sem küldött, noha ott több mint 70 állam- és kormányfő volt jelen. A nagy többség követte a házigazdák javaslatát és az egyszerűség kedvéért közösen, busszal ment a Diadalívhez, kivéve Trumpot és Putyint, mert ők a saját autókonvojukkal érkeztek a helyszínre. Amit pedig Macron mondott, az úgy hangzott, mintha kifejezetten e három politikusnak szólna, miután azok kifejezetten támogatják a világban egyre jobban terjedő agresszív nacionalizmust. Az elnök hangsúlyozta, hogy aki a nemzeti érdekeket minden más elé helyezi, az törli a legfontosabbat, amit egy nemzeti kínálni tud: az értékeket. Az eseményt három napos békefórum követte, ahol civilek, hivatásos politikusok és nemzetközi szervezetek megbízottai vitatják meg, miként lehet megoldani a mai viszályokat. Trump azonban ezt már nem várta meg, azonnal hazautazott. Mint ahogy az esőre hivatkozva nem ment egy első világháborús katonai temetőbe sem. Azt viszont ezúttal is értésre adta, hogy nem sokra becsüli a nemzetközi diplomáciát.
Lengyelország mély megosztottságát tükrözte az a jó kétszázezres felvonulás, amelyet Varsóban rendeztek abból az alkalomból, hogy 100 éve lett ismét független a lengyel állam. Az ellenzék bojkottálta a megmozdulást, amelyen politikusok és családok mellett kisebb számban ultranacionalisták és futballhuligánok is részt vettek. A demonstrációt, akár csak az utóbbi években, nacionalista csoportok hirdették meg, de azután a kezdeményezést átvette Duda elnök és Morawiecki kormányfő. Az ellenzék külön ünnepséget tartott és azon ott volt Tusk, az Európai Tanács vezetője, aki a két év múlva esedékes elnökválasztáson valószínűleg Duda kihívója lesz. Úgy hogy nem is ment el Párizsba. A fő megmozduláson különben ezúttal is észrevetették magukat a nacionalisták, akik az egyik fasiszta szervezet zászlóit lengették és füstbombákat robbantottak. Soraikban ott voltak magyar, szlovák és olasz szélsőségesek is. De a nagy többség békésen, lengyel nemzeti lobogók alatt demonstrált.
100 évvel az 1. világháború vége után is van ok félni, mert senki ne higgye, hogy a globalizáció majd meghozza a békét. Ebbe a tévedésbe beleesett a világ már 1914-ben is. Az akkori pusztulás három fontos tanulsággal szolgál mind a mai napig. 1. a béke mindig törékenyebb, mint amilyennek látszik. A nacionalizmust egyáltalán nem szorítják vissza a felvilágosultabb ideológiák és a nemzetközi együttműködés magasabb szintű formái. Úgy hogy nem szabad azt gondolni, hogy ma nem lehetséges a háború a nagyhatalmak között. 2. Ha összeomlik a béke és a nemzetközi rend, a következmények sokkal súlyosabbak lehetnek, mint ahogy azt a legtöbben feltételezik. Ezt tessék észben tartani, amikor arról van szó, hogy Amerika megvédi-e a fennálló világrendet az olyan tekintélyelvű, revizionista hatalmak nyomásával szemben, mint Kína és Oroszország. 3. Ha az USA visszavonul a saját határai mögé, később sokkal többe fog kerülni számára az újabb szerepvállalás a világpolitikában. Hiszen a megelőzés gyakran sokkal olcsóbb, mint a gyógyítás. Ez talán a legfontosabb lecke az összes közül.
Der Standard
1. A nemzet ma is pótolhatatlan, ugyanakkor vészterhes, mivel a nacionalizmust még 100 évvel az első világháború, a történelem eddigi leggyilkosabb viszálya után sem sikerült legyőzni. Szerencsére ma már távoli egy új világégés lehetősége, de továbbra is itt van velünk a két világháború egyik fő oka: a nacionalizmus. Mi több, hogy a jelenség milyen fontos szerepet tölt be a nemzetközi politikában, azt bizonyította Trump részvétele a párizsi megemlékezésen. Az „Amerika mindenek előtt”-politikát ugyan sokfelé elutasítás fogadja, ám azt tudomásul veszik, hogy az elnök harcol az USA saját érdekeiért. A globalizmus hívei az unión belül is kisebbségbe szorultak, sőt az olyan államokban, mint Magyarország és Olaszország, teljesen a margóra kerültek.
Hogy a nacionalizmus ennyire életképes, annak megvan a jó oka, hiszen a világ nemzetállami alapokon szerveződött meg, ily módon jön létre a szolidáris közösség. Ha az nincs, akkor a társadalom még kisebb, nem működő részekre esik szét. Ezt a feladatot az EU nem tudja átvenni, az ENSZ meg pláne nem. Az olyan, világméretű gondokat is, mint a klímaváltozás, csakis a kormányok együttműködésével lehet megoldani. Ám a hazafias érzelmek – főként válság idején – könnyen átcsapnak a másokkal szembeni ellenségességbe, mi több, gyűlöletbe. És a politikai csábítók ezt ki tudják aknázni. Ennek megfelelően veszélyezteti ma a jobboldali populizmus az unió vívmányait, ahogy Trump az egész háború utáni rendet. És nem látni semmiféle megoldást a következő 100 évben sem, mármint hogy a nemzetállamot valami más váltsa fel, vagy az ne csússzon át agresszív nacionalizmusba.
2. Az unió fokozza a nyomást Romániára, amely a következő félévben átveszi az EU soros elnöki teendőit, ám Magyarországhoz és Lengyelországhoz hasonlóan szintén meggyengítette az igazságszolgáltatást, valamint a korrupcióellenes harcot. A Bizottság kedden terjeszti elő idei jelentését a román jogállam hiányosságairól és diplomaták szerint a dokumentum sokkal súlyosabb bajokat tár fel, mint a korábbiak. A hét végén az Európa Tanács felszólította a bukaresti kormányt, hogy az vessen véget a jogrendszer átalakításának. A CDU tekintélyes EP-képviselője, Elmar Brok azt sürgeti, hogy Budapest és Varsó mintájára, a 7-es paragrafus alapján induljon szankciós eljárás a szociáldemokrata román vezetés ellen is. Közben lemondott a román Európa-ügyi miniszter, állítólag azért, mert a kabinet ülésén bírálatok érték az uniós elnökség előkészítését. Negrescut azonban sokra tartják a szociáldemokraták az EP-ben, miközben ő már a 3. tárcavezető, aki az utóbbi hetekben veszi a kalapját. De hogy tényleg megy-e, az a következő napokra beharangozott nagy kormányátalakítás során derül ki.