Élőben közvetíti a média, ahogy elpusztítjuk a saját élőhelyünket. De nem lenne egyszerűbb változtatni, mint az egész bolygó kihalását (beleértve az emberiséget is) kockáztatjuk?
Mindennapos dolog, hogy valaki beszáll a harminc éves dízelébe és végigpöfög vele a dugóban, Budapesten. Mindennapos, hogy szemetet, műanyagot, avart, leveleket égetnek vidéken. Ezzel a mindennapos kis rutinnal hatalmas mennyiségű szén-dioxidot, szén-monoxidot és egyéb mérgező gázokat lökünk abba a levegőbe, amit aztán belélegzünk. De nem csak az a baj, hogy a mérgező gázokat belélegezzük: a BBC legutóbbi híre szerint (nem jelent meg a magyar médiában)
mára annyi CO2 és más üvegházhatású gáz van a légkörben, amennyi 3-5 millió évvel ezelőtt volt. Ekkor volt az utolsó nagy kipusztulási hullám a Földön.
Az emberiségnek egyetlen élőhelye van, ez a Föld. A Földön korlátozott mennyiségben áll rendelkezésre nyersanyag, amit a gazdaság felhasznál arra, hogy termékeket gyártson, az emberek pedig felhasználják, elfogyasszák ezeket a termékeket. A gyártási folyamat során, illetve a végtermék felhasználása után rengeteg szemét keletkezik és energia megy veszendőbe. (Minden évben új telefont kell gyártani és újat kell venni, de miért? Hogy pörgessük a gazdaságot. Teljesen felesleges lenne még egy huszonhat kamerás mobilt venni, egyszerűen nincs rá szükség. De megvesszük, mert az előző tönkrement, vagy mert úgy érezzük, hogy kell. De tényleg kell?) A szemét mennyisége már akkora, hogy kontinensnyi méretekben úszik az óceánon. A legutóbb Indonéziában egy partra sodródott bálna hasában hat kiló műanyagot találtak (itt a BBC híre, magyarul alig jelent meg).
Mindez csak egy része az ember környezetpuszító tevékenységének. Az egész modern kapitalista rendszer, amit felépítettünk mi emberek, azon alapul, hogy minél többet fogyasszunk – azaz használjuk fel a saját bolygónk erőforrásait. Nem lehet eleget hangsúlyozni:
ez a mi bolygónk, ez a mi élőhelyünk. Nincsen másik.
Olyan, mintha a madarak a saját fészküket megennék és a saját fiókáikat hagynák kipotyogni a fészekből.
Ha figyelünk, az egészet nyomon követhetjük a médián keresztül:
- a kaliforniai tűzvészek,
- a szélsőséges időjárás (20 fok október végén),
- a kipusztuló állatfajok, vagyis a környezeti katasztrófák és
- az egyre több ember,
- az egyre többet nyilatkozó riadt tudósok és mindennapossá váltak a címlapokon.
Élőben közvetítik az emberiség kipusztulását. Vagyis: élőben nézzük végig, ahogy kihalunk.
Ugyanis – bár ez igen ritkán jelenik meg a magyar médiában – mostanra nem pár állatfaj van veszélyben, hanem az egész bolygó. Egyes környezetvédő civilek, illetve ezzel foglalkozó tudósok között már nyilvánvaló, hogy pár évünk maradt hátra, hogy változtassunk a kapitalista rendszeren, ami önmagát pusztítja el. A Föld, amit tönkreteszünk, a mi élőhelyünk. Nem csak a szomszéd ország fog elpusztulni, hanem a mienk is; nem csak a másik földrészen omlik össze a természet, hanem a mienken is. Azaz, mindenhol. Ott is, ahol éppen ez a cikk megszületett és ott is, ahol ön ezt elolvassa.
Az ember pedig ennek a természeti rendszernek a része. Nem áll felette semennyivel sem. Ha olyan okosak lennénk, mint azt gondoljuk magunkról, akkor képesek lennénk nem csak ész nélkül elfogyasztani, kirabolni, elpusztítani a saját élőhelyünket, hanem képesek lennénk megvédeni, ápolni, visszaadni neki azt, amit elvettünk tőle. A jelek szerint erre nem vagyunk képesek, hanem egyre nagyobbakat harapunk ki belőle. De előbb-utóbb véget ér.
Mindaz, amit az emberiség most művel, afelé mutat, hogy 100 éven belül elpusztítjuk a saját élőhelyünket és ezzel saját magunkat.
Az Inforádiónak nyialtkozó geológus, Juhász Árpád szerint
A változás reménye e témában szintén nagyon csekély, gyakorlatilag a tudományos fantasztikum világába tartozik.
Kerek perec megírja az újság, meghallgathatjuk a rádióban, megnézhetjük a tévében: ki fogunk pusztulni.
A klímaváltozással nem csak a kávé, a tequila, vagy éppen a sör gyártása kerül veszélybe, hanem annak a 7 milliárd embernek az élete is, akik itt élnek. Az enyém is. Az öné is. Sőt, a családjáé is. A gyerekeié és az unokáké is.
Sokan rádöbbentek már erre a szomorú igazságra. És ahelyett, hogy globális válaszokat adnának erre a globális problémára, elkezdtek konzervet felhalmozni, fegyvereket felhalmozni, bunkert építeni. (Preppers a Youtube-on.) Elkezdték túlélésre kiképezni a családjukat. Még egy mozgalom is indult erre az Egyesült Államokban. A szupergazdagok pedig azon gondolkodnak, hogy hogyan biztosítsák az őket védő emberek hűségét, ha bekövetkezik a globális környezeti összeomlás.
Nekünk Magyarországon még szavunk sincs arra, ami a gyerekeink életében bekövetkezhet. Nemhogy felkészülnénk arra, mi történik majd, ha szaharai meleg lesz nyáron és hónapokig nem esik majd az eső. Az emberek, országok pedig erőszakkal veszik majd el egymástól, ami még megmaradt – az iható vizet és a maradék élelmet.
Az emberiség előtt két út áll: a kipusztulás, ha így folytatjuk, vagy a túlélés nagy nehezen, ha most változtatunk. Az első változtatás talán az lehetne, hogy átállítjuk a gondolkodásunkat:
A környezetvédelem = embervédelem.
Ha ezt az egyszerű összefüggést belátjuk, beadhatjuk a bontóba a harminc éves dízelt és nem égetünk avart, hanem komposztáljuk. Ha nem veszünk meg minden hülyeséget, minden évben új mobilt, tévét, vagy mosógépet. Ha magunkkal visszük a zacskót a boltba és többször felhasználjuk. Ha nem kérünk szívószálat és nem eszünk műanyag evőeszközzel. És közben nyomást gyakorlunk az ország vezetésére, hogy ne csak a rablással és uszítással foglalkozzon, hanem azzal is, hogy mi lesz a saját gyerekeinkkel – vajon tudnak-e majd tiszta vizet inni? Mert ahogy most működik a világ, annak alapján nem.