- A német és a francia kormány engedni látszik Közép-Európának a kvóták ügyében, miközben Magyarország és Lengyelország fű alatt rombolja a közös értékeket;
- Orbán azt reméli, hogy politikájának ideológiai kisugárzása elvonja a figyelmet arról, hogy irányvonala tele van ellentmondással és súlyos károkat okoz;
- Amit a magyar miniszterelnök művel a hazai sajtóval, az példátlan egész Európában.
A világlap vezércikke a címben a CEU rektorát idézi, aki hétfőn úgy fogalmazott, hogy az egyetem kiszorítása sötét nap Magyarország számára. A szerkesztőségi állásfoglalás úgy értékeli, hogy az intézmény az új Vasfüggöny áldozata lett. A választó vonal ezúttal a demokratikus világon belül ereszkedett le. Orbán Viktor, a tekintélyelvű nacionalista ördögnek állítja be Soros Györgyöt, és hosszas kampányt folytatott az iskola ellen. A Közép-Európai Egyetem kényszerű távozása a tanszabadság arcátlan megsértésével egyenértékű, csapást mér azokra az elvekre, amelyek terjesztése érdekében a CEU-t létrehozták. De a fejlemény sötét nap az amerikai diplomácia és az általa támogatott értékek szempontjából is. Orbán visszaverte az új nagykövet minden próbálkozását, ráadásul a diplomata utóbb Sorost tette felelőssé a történtekért. Szóval az egész rendezési próbálkozás teljesen félresikeredett. Az egyetem elűzése elvi kérdés, nagy vereség a demokrácia számára, éppen akkor, amikor az Orbán-féle autokraták nyomulnak, elfojtják a szabadságjogokat, a CEU-t, vagyis az olyan intézményeket, amelyek pedig létfontosságúak, hogy ébren tartsák a lángot a mostani és jövendő nemzedékek számára.
Az európai vezetőket, illetve stratégákat a Brexitnél sokkal jobban aggasztja az orbáni illiberalizmus, vagyis az a vezető, akit a Trump-kormányzat boldogan felkarolt. Ezzel a tapasztalattal tért haza Brüsszelből a Bizottság házi elemző intézetének konferenciájáról a lap munkatársa. Azt is tapasztalta, hogy az európaiak pontosan tudják, milyen nehéz időszakot élnek át. A harmadik fő benyomás, hogy a világpolitika legfőbb irányzatairól rendezett tanácskozáson az előadók a veszélyeket tekintve nem tettek különbséget az USA, illetve Kína között. Márpedig ez esetben Washingtonnak rá kellene jönnie, hogy immár semminek sem a vezetője az euroatlanti integrációban. A fórummal szinte egy időben fejtette ki véleményét a nemzetközi rendszerről – ugyancsak Brüsszelben – az amerikai diplomácia vezetője, csak éppen a beszéd nem vette figyelembe azokat a kényelmetlen tényeket, amelyekkel az Egyesült Államok következetlen külpolitikája sűrűn szembesülni kénytelen.
A Nyílt Társadalom Alapítvány elnöke levélben kérte az egyik republikánus szenátort, hogy az kérjen bocsánatot, amiért azt állította, hogy Magyarország náci megszállásának idején Soros György segített eltulajdonítani sorstársai vagyonát. A levél hangsúlyozza, hogy Gohmert megalapozatlan, hamis antiszemita mocskot terjeszt. A vád egy tévéinterjúban hangzott le, később mind a társaság, mint a riporter elhatárolódott tőle. A törvényhozó maga azzal igyekezett elvenni a kijelentés erejét, hogy az nem anti-szemita, hanem inkább zsidóbarát. Az emberbarát befektető jó pár hónapja a Washington Postnak arról beszélt, hogy annak idején, 14 éves fiúként a saját túlélése érdekében csupán szemlélője volt Budapesten az eseményeknek, de senkinek sem ártott.
Egy volt amerikai nagykövet úgy reagált a lap minap megjelent vezércikkére a CEU ügyében, hogy a demokratikus világ részéről eljött a válaszadás ideje, mert látnivaló, hogy Magyarország hadat üzent a szabadságnak. William J. vanden Heuvel, aki egyben az amerikai Roosevelt Társaság alapítója és tiszteletbeli elnöke, az olvasói levélben rámutat, hogy az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában megfogalmazott elvek alapján minden egyetemnek el kell ítélnie, amit Orbán Viktor tett. Ahogyan azt az USA csinálta Horthyval, Rákosival és Kádárral. Szankciókat kell hozni, el kell szigetelni a magyar kormányt a Nato-ban és az EU-ban. Vissza kell hívni a nagykövetet. Az 56-os forradalom azok emlékét idézi, akik szembeszálltak a zsarnoksággal. Az olyan diktátorok, mint Orbán és a hasonszőrűek nem zsebelhetik be bűneik hasznát.
New York Times/Washington Post/Reuters
Bírálók azt mondják, hogy Orbán Viktor vezényli a független média fokozatos felszámolását. Az utóbbi években tucatjával cseréltek gazdát a kormányfővel szembenálló orgánumok, a következmény az lett, hogy a nyilvánosságból mind inkább kiszorult a hatalommal szembeni elégedetlenség. A legújabb fejlemény pedig az, hogy egyetlen alapítványba vonják össze a jobboldali szerkesztőségeket, ám az ernyőszervezetnek a miniszterelnök döntése értelmében nem kell átesnie a verseny, illetve a médiahatóság ellenőrzésén.
Polyák Gábor, a Mérték Média Elemző vezetője azt mondja, hogy a cégóriás torzítja a versenyt. Az pedig, hogy a kormány ilyen megoldást választott, nyílt beismerése annak, hogy a konglomerátum nem felel meg sem a sajtó-, sem a versenytörvény előírásainak. Viszont olyan mértékű médiakoncentráció megy végbe, ami elképzelhetetlen Nyugaton. Liszkay Gábor ezzel szemben azt állítja, hogy a csoport egyáltalán nem részrehajló. A hozzátartozó cégek tavaly 60 milliárd forintos bevételre tettek szert, főleg állami hirdetésekből. Jövedelmük elérte a 8 milliárdot.
Der Standard
1. A szélsőséges osztrák alkancellár is azzal vádolja Soros Györgyöt, hogy az támogatja az illegális migráció- és Strache megkérdőjelezi a CEU bécsi létjogosultságát is. Strache ugyanakkor tagadta, hogy antiszemitizmus vezérelte az emberbarát milliárdos ellen, amikor vándoregyetemnek minősítette a Bécsbe készülő iskolát. (A németben ez esetben a jelző ugyanaz, mint amikor bolygó zsidóról beszélnek – a szerk. megj.) A politikus szerint azonban minden ez irányú vád a hajánál fogva előrángatott rágalom, ő még csak nem is hallott soha a mítoszról. Ám mint mondta, az intézmény Amerikában csupán egy postaládát jelent és erre rá kell kérdezni. Annál is inkább, mert az már eddig is vándorolt, Prágából Budapestre, most pedig Ausztriába. Azzal érvelt, hogy Soros tevékenységét az izraeli kormányfő is sok tekintetben kifogásolja. Strachénak az a terve Európában az, hogy az általa képviselt erők a jövő évi választás után akár a 2. legerősebb frakciót alkotják majd, és akkor legyűrhetik a Merkel-Macron vonalat a nemzetállamok összefogása alapján.
2. A kozmopolita Európáért, az új barbárok ellen emelt szót Paul Lendvai, amikor Brüsszelben, az Európai Parlamentben az Orbán Viktorról írott művéért átvette az Európai Könyvdíjat. A köszönő beszédben legelőször is azt hangsúlyozta, hogy a földrész veszélyben van a nacionalizmus, a rasszizmus és az antiszemitizmus miatt. Ami a magyar kormányfőt illeti, Lendvai kiemelte, hogy neki szerencséje van, mert az EU korunk első olyan intézménye, amely közvetve az ellene és értékei ellen irányuló kampányt finanszírozza. A fórumon az elemző külön is elítélte, hogy elűzték Magyarországról a CEU-t. Egyben emlékeztetett arra, hogy az értelmiségnek fel kell vennie a harcot az új, idegenellenes, nemzeti-populista barbárokkal szemben, Moszkvától Milánóig, Budapesttől Varsóig.
Az Európába küldött amerikai diplomaták rendkívül nehéz helyzetbe kerültek a feltörekvő populizmus miatt. Az elhibázott tengerentúli külpolitika legújabb áldozata a CEU, távozása győzelem a populista Orbán Viktor számára. De egyben kudarc az USA budapesti nagykövete szemszögéből, aki Trump személyes jóbarátjaként meghirdette, hogy meg akarja védeni az egyetemet. Amikor Cornstein megérkezett Magyarországra, azt az üzenetet hozta magával, hogy a washingtoni adminisztráció teljes mértékben támogatja a szélsőjobbos, populista magyar vezetést, függetlenül a korrupcióval, a jogállammal és a sajtószabadsággal kapcsolatos aggályoktól. Még a megosztó retorika sem számított a migráció kapcsán. Ő az egyik legelső az újonnan kinevezett diplomáciai képviselők sorában, aki hajlandó beállni nacionalista és populista pártok, illetve politikusok mögé. Olyanokról van szó, akikben nem egy hasonlóságot lehet találni az amerikai elnökkel.
Ez a megközelítés idáig nem sok eredményt hozott, annál több kárt okozott viszont a hagyományos szövetségeseknél, de az amerikai Külügyminisztériumban is. És nem tudta megvédeni még a Közép-Európai Egyetemet sem. Fontos tényező, hogy Trump nyilvános megszólalásai sokszor a közép-európai nacionalista, populista rezsimeket idézik. Ily módon az amerikai diplomatáknak nehéz volna számon kérni Orbánon a menekültekkel szemben alkalmazott lenéző beszédmódot, vagy a Soros elleni kirohanásokat, a sajtó elleni támadásokat, hiszen a Fehér Házból szinte nap mint nap jönnek hasonló üzenetek. A hivatásos amerikai diplomaták közül sokan azt a megoldást választják, hogy úgy tesznek, mintha az elnök nem létezne.
Európa közepén Wes Mitchell szabja meg az USA vonalát, de a CEU ügyében ő is felsült. Cornstein abból indult ki, hogy ha nyilvánosan dicséri Orbánt, akkor nyomást tud gyakorolni rá az Egyesült Államok számára fontos ügyekben. Ám a kormányfő simán bezsebelte a kedvező szavakat, ellenben figyelmen kívül hagyta, amit a diplomata az egyetemről mondott neki. Krekó Péter szerint a politikus módszeresen tett az amerikai érdekekre. És mivel ő az illiberalizmus zászlósfigurája, mások éberen figyelik, hogy viselkedésének lesz-e bármiféle következménye.
Ha egy olyan kisállam, mint Magyarország világpolitikát csinál, akkor mindig ellentmondásokba bonyolódik – hangsúlyozza a konzervatív újság kommentárja. Majd úgy folytatja, hogy Orbán Viktor a saját szabályai alapján játszik. Keleten növeli országa politikai súlyát, ám közben a szövetségesek orrára koppint és kétes új barátokkal veszi körül magát. Ám ha az illegális migráció elleni küzdelem élharcosából egy szökött miniszterelnök támogatója lesz, továbbá ha egy Nato-tag Ukrajna kérdésében az orosz álláspontot szajkózza, akkor ott valami alaposan félrement. Itt jelentkeznek az ellentmondások, csakhogy a budapesti erős ember világos tervet követ, hogy megszerezze országa számára a maximális figyelmet. Épít a külföldön élő magyarokra, a lojális sajtóra és az orosz segítségre, de a következmények igencsak kétesek.
Hogy Budapest a viszály elmélyítésére törekszik Kijevvel szemben, az az európai politika szempontjából nemigen érthető, viszont a belpolitikában kifizetődik, hiszen a kormány a magyar kisebbség védelmezőjének szerepében tündökölhet. Azon kívül a kérdést össze lehet kötni a nemzeti szuverenitással, aminek Orbán minden mást alárendel. A blokád azonban teljesen kedvezőtlen az ukrán nyugati csatlakozás szempontjából, miközben Szíjjártó tökéletesen átveszi az orosz propaganda nyelvezetét. A magyarok ugyan azt hajtogatják, hogy nem Moszkva trójai falovát jelentik az EU-ban, ám az ukrán vita mutatja, miként egyensúlyoz a miniszterelnök a kontinens két fele között. Az egyre éleződő geopolitikai feszültségek idején fokozódik az eshetősége, hogy összeomlik a magyar politika. Mind inkább próbára teszi a Nyugathoz fűződő kötelékeket. Bizalmatlanságot kelt, hogy Orbán ilyen szoros viszonyt alakított ki Putyinnal. Helyzete még saját pártcsaládján belül is vitatott.
Az USA, amelynek elnöke rokonszenvez a magyar nacionalizmussal, az eddiginél kevésbé szigeteli el Magyarországot, de ezzel együtt nincs közeledés Washingtonhoz, nem utolsó sorban a CEU kipaterolása és a két fegyverkereskedő kiadatásának megtagadása folytán. Ennel ellenére úgy tűnik, hogy a küldetéstudattal megáldott kisállam meg van győződve: ideológiai kisugárzása elfedi külpolitikájának kacskaringóit. Alighanem ebből a megfontolásból kapott menedéket a korrupt és hitelét vesztett Gruevszki. Ily módon azonban a magyar fél szabotálja az EU bővítési törekvéseit a Balkánon. Ám Budapest regionális politikája a saját logikáját követi. Orbán terjeszkedni kíván a térség sajtójában. Mert pl. ha Macedóniában a névvita miatt visszatérnek a hatalomba a nacionalisták, nem utolsósorban a magyar érdekeltségű orgánumok hatására, az hálára kötelezi őket.
Magyarország belekalkulálja, hogy hatalmi politikája jelentős károkkal járhat. Gyengíti az uniót a keleti szomszédságban, és gerjeszti a vitákat. De a nemzetek Európájának követelése, a szövetségesekkel szembeni megosztás és elhatárolódás a történelmileg determinált túláradó nacionalizmus belpolitikai reflexeit szolgálja. Továbbá gátolja a szorosabb együttműködés kialakítását. Azon kívül biztosíték, ha összeomlik, vagy erősen meggyengül az EU. Ám hogy egy magára maradt szövetség a kicsinyke magyar állam érdekeinek jobban megfelelne, nos, az már más lapra tartozik.
Franciaország és Németország hajlandó enyhíteni álláspontján a kötelező kvóták ügyében. A hírügynökség által megszerzett előterjesztésben a két állam felveti, hogy pénzzel válthatják meg kötelezettségüket azok a kormányok, amelyek nem hajlandóak menedékkérőket átvenni. A lépés azt tükrözi, hogy Berlinnek és Párizsnak elege van az eddigi totojázásból és azt szeretné, ha csökkenne az ellentét Közép-Európával. A Belügyminiszterek Tanácsában köröztetett indítvány úgy fogalmaz, hogy volna lehetőség a szolidaritás más módjaira is. Ez azt jelentené, hogy a kvóta-ellenes országok pl. afrikai fejlesztési programokat finanszírozhatnának, uniós alapokon keresztül.
Magyarország és Lengyelország diszkréten az európai értékek aláásásán dolgozik. Az újság annak kapcsán írja ezt, hogy a szociális miniszterek tanácskozásán Budapest és Varsó ellenállása miatt nem sikerült egyetértésre jutni az ügyben: az LGBTIQ-közösség tagjait is megilleti a diszkrimináció-mentesség. Pedig a szövegben nem volt semmi, ami gondot okozott volna. Mégis az incidens jól mutatja, mi megy végbe az utóbbi években az EU-ban az értékek frontján. A holland szakminiszter úgy értékelte a fejleményt, hogy az elfogadhatatlan visszalépést jelent, miközben az összes többi tagállam támogatta az előterjesztést. Az ellenkezés a két állam részéről nem olyan látványos, mint mondjuk, a lengyel igazságügyi reform, vagy a CEU lehetetlenné tétele, de jól mutatja, hogy a magyar és a lengyel kormány igyekszik bedönteni a közös értékeket.
Le Monde 2.
Magyarországon óriás médiabirodalom alakult Orbán Viktor szolgálatában. A miniszterelnök egyáltalán nem törekszik párbeszédre Európával. Egyre többször provokálja az uniót, amióta csaknem három hónapja az Európai Parlament a jogállami eljárás megindítását kezdeményezte a magyar kormány ellen. A kihívások között a legutóbbi az említett, csaknem 500 szerkesztőséget magában foglaló alapítvány létrehozása, amihez hasonló még sosem volt Keleten.
Urbán Ágnes a Mérték Médiaelemzőtől azt mondja, az új szerkezettel tökéletesen kézben tartott és központosított rendszert kívánnak létrehozni. Az egész vállalkozás egyértelműen Orbántól függ, és így ez olyasmi, ami példátlan az EU-ban. A politikust a jelek szerint hidegen hagyja, hogy a lépés milyen kedvezőtlen reakciókat válthat ki Brüsszelben. A Riporterek Határok Nélkül illetékese azt mondja, a kormányfő láthatólag úgy gondolja, már a média sokszínűségének látszatára sem kell adnia.