- Orbán kénytelen volt szembenézni azzal a Parlamentben, hogy túltolta a biciklit.
- A közigazgatási bíróságok miatt aggódhatnak a cégek is, hiszen mostantól nem sok esélyük van, ha a hatalommal keverednek perbe.
- Schilling Árpád szerint sokan azért mennek el Magyarországról, mert szeretnék magukat szabadnak érezni és ezért még a rosszabb munkát sem tartják nagy árnak.
Orbán Viktor tovább erősítette hatalmát, miután a szélsőjobbos Fidesz jóváhagyta, hogy párhuzamos bírósági rendszer jöjjön létre, amely bebetonozza a kormány ellenőrzését az igazságszolgáltatás felett. A többi bíróság, amelyek munkájába eddig is lényegesen beleavatkozott a kabinet, tovább működik, de a jogköre kisebb lesz, és nem szólhat bele abba, mit csinálnak, az új, közigazgatási ítélőszékek. Civil szervezetek úgy értékelik, hogy ily módon Orbán alatt tovább porladnak a demokratikus intézmények. A miniszterelnök az utóbbi 8 évben megmutatta, miként kell visszalépni a liberális demokráciától. A példát követte Lengyelország, francia, olasz, holland és amerikai populisták pedig a politikus csodálói lettek.
A kormányfő csaknem 8 éve ássa alá az igazságszolgáltatás és más intézmények függetlenségét. Pár napja kiszekálta a CEU-t és az újonnan létrehozott jobboldali sajtóbirodalom érdekében átlépett a versenyszabályokon. A bírálók szerint a tegnap elfogadott jogszabály egyértelműen sérti a bíróságok függetlenségét. Cas Mudde, a populizmus, a szélsőjobb és a modernkori tekintélyelvűség szakértője azt mondja, az új rendszer a végső lépés, hogy Magyarországból liberális demokrácia helyett versengő autoriter rezsim legyen. Főként azért, mert az új bíróságok képesek lesznek befolyásolni a választási rendszert. Ez azt jelenti, hogy a hatalom kézben tartja a választásokat és idevágó döntéseit immár nem lehet független bíróságnál megtámadni. Ennélfogva már nem lehet úgy tenni, mintha a választások akárcsak megközelítőleg szabadok és tisztességesek lennének. Az elemző hangsúlyozza, hogy tekintélyelvű formáció jön létre, amelyben működhet az ellenzék, ám nem dacolhat meg a Fidesz uralmával, arról pedig szó sem lehet, hogy megbuktassa azt.
Ellenzéki képviselők ritka, de látványos ütést vittek be Orbánnak, amikor hosszú ideig akadályozták egy sor törvény elfogadását. Dühük főleg a „rabszolga törvény” ellen irányult, mert úgy ítélik meg, hogy az megingatja a munkavállalók alapvető jogait, ráadásul eljárásjogi okok miatt nem érvényes a tegnapi szavazás. Az Országgyűlésben kialakult helyzet szokatlan módon szembesítette a miniszterelnököt a széleskörű elégedetlenséggel. A politikus azonban csak némán bosszankodott, amikor Tordai Bence a facebook nyilvánosságát kihasználva igen kínos kérdéseket tett fel neki. A spontán kirobbant tüntetés azután viszonylag kicsi volt, főleg ahhoz képest, hogy a Fidesz csaknem 50%-ot szerzett a választásokon, amelyek a hivatalos megfigyelők szerint szabadok voltak, de nem tisztességesek.
Megszületett a jogszabály, így Magyarországon 2020-tól felállhatnak az igazságügyi miniszter közvetlen felügyelete alá tartozó bíróságok, ám az ellenzők szerint a lépés lehetővé teszi, hogy a politika beleavatkozzon az igazságszolgáltatásba és ez csak még inkább aláássa a jogállamot. Jogvédő szervezetek azt mondják, a szerkezet lejáratja a hatalmi ágak szétválasztását, egyben újabb építőkockát jelent az Orbán-féle tekintélyuralmi rendszer számára. A Helsinki Bizottság nyilatkozatban figyelmeztetett, hogy a törvény súlyosan fenyegeti a jogállamot és ellentétes a magyar belépéskor vállalt uniós értékekkel. Az igazságügyi tárca ehhez képest azt közölte, hogy értékelni fogják a Velence Bizottság állásfoglalását a kérdésben és ha szükséges, módosítanak a szabályozáson. Azzal is érvelt, hogy ilyen rendszer már működik több európai államban is. Kovács Zoltán pedig azt hangoztatta, hogy az új bíróságoknál is független bírák dolgoznak majd, akiket csak a törvény köt.
Orbán Viktor mostantól még inkább kézben tartja a bíróságokat, így új mérföldkőhöz érkezett hosszú menetelése az egyeduralom felé. A fideszes képviselők nem törődtek még a brüsszeli szankciók eshetőségével sem, amikor megszavazták az indítványt. Amúgy a kétharmad birtokában a jóváhagyás csupán formalitásnak számított. A jelentős többségre hivatkozva a miniszterelnök folytatja az illiberális állam megteremtését – á la Putyin -, egyben zavarja az EU egységtörekvéseit. Szabó Máté a TASZ-tól azt mondja, az ország már jó ideje túljutott azon a ponton, ahonnan immár nincs visszatérés, ha a jogállam megmentéséről van szó. Ezzel együtt riasztó ezeknek a bíróságoknak a létrehozatala, hiszen a feladatuk az, hogy szakmányban szentesítsék a hatalom döntéseit. Hozzátette, hogy az uniónak fogalma sincs, mitévő legyen. Az Alkotmánybíróságnak mostantól kezdve nem lesz beleszólása az ún. közigazgatási vitákba.
Hatalma megszilárdítására Orbán meglovagolta az egymást követő nemzetközi válságokat, így legutóbb a Brexitet, a franciaországi tiltakozásokat, valamint azt, hogy az új, populista olasz vezetés megkérdőjelezte a közösség költségvetési szabályait. Az EP által beindított jogállami eljárás a jelek szerint csak még inkább felbátorította a politikust. Kiűzte a CEU-t, ugyanakkor befogadta Gruevszkit. És lehetővé tette, hogy felálljon Európa legleplezetlenebbül kormánybarát médiaholdingja. Krekó Péter úgy ítéli meg, hogy Orbán mindenhatónak érzi magát. Vagyis hogy sem a határokon belül, sem nemzetközi keretekben nem korlátozhatja semmi, és ezt értésre is adja.
A magyar kormány még inkább ellenőrzése alá vonja a bíróságokat, ám emiatt várhatóan újabb vitába keveredik Brüsszellel és más tagállamokkal. Pardavi Márta a Helsinki Bizottságtól arra hívja fel a figyelmet, hogy az igazságügyi miniszter nevezheti ki a bírákat, ő dönthet az előléptetésükről, illetve szükség esetén a megbüntetésükről is, márpedig ez megnyitja az utat a politikai beavatkozáshoz. Azon kívül meg kellett volna várnia a Velencei Bizottság véleményt, amely azonban nem valószínű a tavasz előtt. Kovács Zoltán elítélte és szégyenletesnek nevezte az ellenzék tiltakozó akcióját az ülésteremben. A másik oldal ezzel szemben kiemeli, hogy 2010 óta Orbán a maga javára változtatja meg a jogszabályokat, mert minél több hatalmat akar. Krekó Péter szerint azonban a mostani húzás felülmúl minden eddigit, mert megszállja az igazságszolgáltatást, amely idáig viszonylag független volt. Egyben a jogi és intézményi rendszer utolsó önálló egysége.
Tumultuózus jelenetek közepette adta áldását a magyar parlament a túlórák szabályozásának vitatott rugalmassá tételéhez, egyben kimondta, hogy lesznek közigazgatási bíróságok, ami a bírálók szerint a jogállam további felmorzsolódását hozza magával. Az ellenzék pártok ritka egységben próbálták megakadályozni a kétes törvények elfogadását, ez váltotta ki a káoszt. A „rabszolga jogszabályról” a lap azt írja, hogy az a nagyfokú munkaerőhiánnyal függ össze. A közigazgatási bíróságokkal pedig az a baj, hogy azok nagymértékben a szakminisztertől függnek majd. Nem beszélve arról, hogy a jövőben meg lehet kerülni a hagyományos bíróságokat olyan kényes politikai ügyekben, mint a rendőrség bevetésének, vagy a tüntetéseknek az engedélyezése. Idáig a hatalom rendre vereséget szenvedett a hasonló ügyekben, ám a szokványos bíróságok mostantól vesztenek jelentőségükből.
A kormányszóvivő olvasói levélben igyekszik helyretenni a lap csaknem egy hete megjelent vezércikkét, amely sötét napnak minősítette a Közép-Európai Egyetem kiebrudalását. Kovács Zoltán szerint az írás figyelmen kívül hagyott egy sor kérdést, illetve részletet. Így azt, hogy ha valóban elűzték volna a CEU-t, akkor miként működhet továbbra is Budapesten annak magyar részlege. Állítása igazolására idézi az amerikai nagykövetet, aki a közvetítés kudarca láttán kijelentette, hogy az egész ügynek semmi köze a tanszabadsághoz.
Kovács kétségesnek nevezi, hogy az intézmény miként adhat amerikai diplomát, amikor a tengerentúlon nem végez akkreditált oktatást. Nincs ott campusa és egyesek véleményétől eltérően a Bard College-ban nem folytat mesterképzést. Ezen az alapon mondja azt a magyar kormány, hogy a CEU offshore egyetem. A levél további érvként hozza fel, hogy egy sor más külföldi egyetemnek semmi gondja nem volt a feltételek teljesítésével.
Az orbáni Magyarországnak is megvannak a maga számkivetettjei, menekültjei, már több százezren hagyták el az országot azóta, hogy a Fidesz hatalomra került. Közéjük tartozik Schilling Árpád is, a harcos és termékeny művész. Színpadra állított műveiben foglalkozik Magyarországgal, annak szorult helyzetével, valamint az európai állapotokkal. Azt mondja, őt az ember érdekli és a verbális színház műfaját gyakorolja, amely a szereplők felelősségére épít. A kivándorlásról úgy véli, hogy az fájdalmas és kemény kérdés. Az okok között megtalálni gazdasági tényezőket, de azt is, hogy sokan még kevésbé fizetett állást is készek elfogadni Nyugaton, ha cserében szabadnak érezhetik magukat. Hozzáteszi, hogy őt pontosan ez vezérelte, amikor családjával együtt elszánta magát, hogy távozik Magyarországról. Mert a rendszer elvileg még demokratikus, ám az embereknek semmiféle befolyásuk nincs arra, mi történik.
A legutóbbi választási győzelme óta Orbán Viktor még inkább bekeményített. Még jobban nekiment értelmiségi köröknek, illetve a szólásszabadságnak. Csapás csapást követett a részéről: betiltotta a gender szakot, egyetlen ernyőszervezet alá vonta össze a jobboldali magánsajtót, végül pedig távozásra kényszerítette a CEU-t. Az új offenzíva eltolja a határokat. A múlt héten lefújták Spiró György egyik darabjának bemutatóját a párizsi Magyar Intézetben, mert a rendezője a közösségi hálón elküldött üzenetében leszedte a keresztvizet az Orbán-rezsimről. Schilling úgy jellemzi a magyar viszonyokat, hogy nálunk minden intézményt Fidesz közeli emberkék ellenőriznek, beleértve a kultúrát is. Olyan rezsim ez, amely kiaknázza a demokrácia gyengeségeit és hézagjait. A lakosság hozzá van szokva ahhoz, hogy igazodjon a tekintélyelvű változásokhoz. Orbán maga a közönyösségre alapoz: a többség visszahúzódik a csigaházába, a kisebbség minden körülmények között a Fideszre voksol és ez elegendő, hogy szavatolja a rendszer folyamatos fennmaradását.
Schilling megpróbált harcolni, de azt vette észre, hogy egyre inkább elszigetelődik, miközben a hatalom céltáblája lesz. Ám mint mondja, a legrosszabb az volt, hogy a szakma kihátrált mögüle. De reméli, hogy nem végleg hagyta maga mögött az országát. Lélegzetvétel, amire minden eddiginél inkább szüksége van, mert ő nem csak magyar, hanem európai is.
Az EU-nak oda kell figyelnie arra az Európára, amely alternatív politikát követel, mert lehet, hogy a britek megőrültek az egész Brexittel, ám messze nincsenek egyedül. A két olasz kormánypárt pl. úgy beszél az unióról, mintha az valamiféle gyarmatosító hatalom volna. Vagy mit lehetne mondani a francia tiltakozókról, a lengyelekről, vagy éppen a magyarokról, akik önként és dalolva vetették magukat egy autokrata uralma alá, miközben Orbán úgy emlegeti Brüsszelt, mintha az egy elnyomó birodalom fővárosa lenne. Azaz itt valami nagyobb dologról van szó. Sok helyen zajlik lázadás az integráció ellen. Ennek láttán jól tenné az EU, ha nem csukná be a szemeit. A másfajta politika igényét nem lehet csak úgy lesöpörni az asztalról, mert az hatalmas felháborodás hullámot váltana ki. Macron éppen most tapasztalta meg. Alázatot kell tanúsítani.
A lázadásnak sokféle oka van, ám a populisták tudják, miként kell az elégedetlenséget az unió ellen fordítani. Mert pl. ha a magyarok veszélyeztetve látják a nemzeti identitást, azért csakis Brüsszel lehet felelős. Mintha az EU-t azért találták volna ki, hogy bűnbak legyen. Pedig nem mindenért a szervezet a felelős, a Brexitért meg pláne nem. A brit kilépés körül folyó küzdelem a közösség létharcának egyik szakasza és még messze nem dőlt el. Ezért hagyni kell, hogy London menjen isten hírével, ha másként nem lehetséges, megállapodás nélkül. Minden erőre szükség van, hogy a többi tagállamban lecsillapítsák a kedélyeket. Az elején csak Magyarországgal volt gond, azóta már hozzájöttek a lengyelek, olaszok, most pedig a franciák következhetnek.