- A német kormány jövőre határozottabban ki akar állni a világban a saját értékeiért és szorosabb nemzetközi együttműködést szorgalmaz.
- Orbán annyira önhitt, hogy el sem tudta képzelni, lehet még érdemi tiltakozás a politikája ellen, pedig a demokrácia felszámolásában lefőzte Trumpot.
- A populizmus nem fizetődik ki – Németországban.
A nemzetközi együttműködés fontosságára figyelmeztet újévi beszédében a német kancellár. Berlinben már előre nyilvánosságra hozták a szöveget, amely rámutat, hogy a világ nagy gondjait csak akkor lehet megoldani, ha összefognak az államok. Merkel emlékeztet arra, hogy e tekintetben Németországra egyre nagyobb felelősség hárul, továbbá, hogy az országot az olyan értékek tették erőssé, mint a nyíltság, a türelem és a tisztelet, ezekhez továbbra is ragaszkodni kell. A legnagyobb feladatként a klímaváltozást, a migrációt és a terror elleni harcot említi. Kiemeli ugyanakkor, hogy mindhárom területen csak akkor lehet előrelépni, ha figyelembe veszik mások érdekeit is, ez tanúsítják a két világháború tanulságai is. Ám mint megjegyzi, ezt a felfogást manapság nem mindenki osztja, ezért a nemzetközi együttműködés alaptételei nyomás alá kerültek. Ily módon Németországnak ismét határozottabban harcolnia kell a véleményéért.
A lap főszerkesztője azt jósolja, hogy jövőre vizsgázik a demokrácia, és majd meglátjuk, hogy a jogállammal egyetemben mennyire bizonyul erősnek. De az látnivaló, hogy a demokrácia egyáltalán nem tökéletes, keményen dolgozni kell érte, gyakran kompromisszumot kell kötni, hogy ne osztódjon meg a társadalom. Viszont csak a tekintélyelvű rendszerek kínálnak olyan vezéreket, akik állítólag mindent tudnak. 2019 elsősorban az USA számára lesz kemény év, mert Trump idáig játszott az érzelmekkel, de most már reagálnia kell az ellene folyó vizsgálatra és komolyan kell vennie a Képviselőházat, amelyben a demokratáknak lesz többségük.
A tekintélyelvű politikusok feltett szándéka, hogy kézbe kaparintsák a független intézményeket, e tekintetben Orbán sokkal messzebbre jutott, mint az amerikai elnök. Ám még az illiberális demokrácia nagy barátja is kénytelen észrevenni, hogy minden ellenállást azért ő sem tudott felszámolni. A túlórák megemelése akkora tiltakozást váltott ki, amekkorát önhittségében a kormányfő nem várt volna. És bár a Fidesz igencsak megnehezíti a civilek életét, azért még sokan vannak, akik megszervezik magukat.
Az európai választás jó alkalom lesz, hogy a pártok megmutassák, miként viszonyulnak a demokráciához és a jogállamhoz. Aki tiltakozik az uniós felügyelet ellen, annak rossz a lelkiismerete. Annál inkább megpróbálják majd a szélsőjobbos pártok az etnikai hovatartozás kihangsúlyozásával leplezni, hogy megvetik a demokratikus normákat. A többieknek ezzel szemben ki kell nyilvánítaniuk, hogy az emberi jogok egyetemesek és mindenkire vonatkoznak.
A szerkesztőségi véleménycikk úgy látja, hogy tényleg bőven van ok félni a nacionalizmustól, ám a liberálisoknak megfelelő módon kell kezelniük a gondot. Mert az biztos, hogy a nacionalizmus vezetett el a fasizmushoz, a háborúhoz, a kisebbségek üldöztetéséhez és lemészárlásához, továbbá napjainkban utat nyithat a könyörtelen, cinikus autokraták számára. Ám akik megvédenék a liberális demokráciát, azoknak érdemes kevésbé arrogánsnak lenniük mindazokkal, akik vonzónak találják a nacionalizmust. Az egész világban mély választóvonal jött létre a tehetős nagyvárosok és a kisebb települések, vidéki körzetek között. Utóbbiak lakossága húzta a rövidebbet a globalizáció során, csak ezt éppen az elitek sokáig nem vették észre. Nem kellett volna hozzá megvárni a Brexitet, Trump megválasztását, a magyar, lengyel, francia, német és skandináv nacionalisták felemelkedését.
Mert látni kell, hogy a globalizáció vesztesei tehetetlenségükben gyakran fordulnak a nacionalizmus felé. Ugyanez vezeti őket, amikor nem kérnek a bevándorlásból. Ettől persze még szembe kell szállni erkölcsi alapokon az idegengyűlölettel és a rasszizmussal, ami Trumpot vezérli a menekültekkel szemben. De abban nincs semmi új, ha az emberek azt mondják, hogy az országoknak jogukban áll ellenőrizni a határaikat és megszabni, hány migránst engednek be. A baloldal és az emberséges bevándorlás híveinek két dolgot kell szem előtt tartaniuk: nem szabad automatikusan reakciósnak minősíteniük azokat, akik aggódnak a nemzeti szuverenitás miatt, illetve továbbra is ragaszkodniuk kell ahhoz, hogy a(z amerikai) hazafiság és az alkotmányos demokrácia védelem egy és ugyanaz. Ez nagyon sürgős feladat lesz az újévben.
Spiegel
A Német Szakszervezeti Szövetség az óév nagy tanulságának tartja, hogy kár próbálkozni a populizmussal, mert az nem éri meg. Reiner Hoffmann arra szólította fel a pártokat és a politikusokat, hogy jövőre ne próbálkozzanak populista szólamokkal. Hiszen pl. a CSU elnöke az idén bevándorlás-ellenes kijelentéseket tett, ám ez visszaütött a bajor választásokon. A párt több évtized után elvesztette az abszolút többséget. Az érdekképviseleti vezető azt is felhozta álláspontja alátámasztására, hogy a CDU-ban az elnökségért vívott harc során leszerepelt az a jelölt, Spahn, akik időnként populista utalásokat tett. Mint ahogy a baloldalon sem lehetett észlelni, hogy a menekültellenes irányvonal nagy támogatást élvezne. A nagy többségnél ugyanis nem jön be a populizmus és az uszítás, az emberek inkább az egyértelmű állásfoglalásokat és a realizmust díjazzák.
Az interjú úgy folytatódik, hogy a populizmus semmiféle megoldást nem kínál a nagy feladatokra, sőt éppen ellenkezőleg. A német munkaerő hiányt pedig csak úgy lehet enyhíteni, ha máshonnan hoznak be dolgozókat. Csakhogy ez nem könnyű, mert sokan egyáltalán nem akarnak jönni, tekintve a jobboldali-nemzeti aknamunkát. Az AfD egyáltalán nem népszerű a 33 millió foglalkoztatott körében. A legfőbb német szakszervezeti vezető arra figyelmeztette a jobb felé kacsintgató politikusokat, hogy a lakosság többsége továbbra is kész segíteni a bajban lévő menekülteknek. Csak a kisebbség képvisel elutasító, nacionalista hozzáállást.
FAZ
Hogy Juncker kételkedik abban, Románia mennyire lesz képes ellátni az EU soros elnöki funkcióját, az több mint pofon, valójában tiszta erőből kivitelezett horogütés – állapítja meg a kommentár. Ám teljes mértékben jogos a bírálat, sőt nyugodtan lehetne azt is mondani, hogy a mostani bukaresti kormány nem alkalmas, de nem is méltó, hogy fél éven át betöltse ezt a szerepkört, hacsak nem változtat politikáján. A hatalmon lévő két párt egyfolytában azt bizonyítja, hogy leginkább a saját, korrupt vezetőit akarja megóvni a börtöntől. Ezért nagy erőkkel dolgozik a jogállam lebontásán.
Ha bárki csupán egyetlen pillantást vet az országra, azonnal látja, mennyire megalapozatlan a román vád, miszerint a brüsszeli bírálatok azt tanúsítják: az unió másodrendű tagnak tekinti Romániát. Hiszen a civil társadalom, a bírák és az ügyészek közössége, az ellenzék és a köztársasági elnök egyfolytában tiltakozik. A román vezetés az elmúlt két évben – Magyarországtól és Lengyelországtól eltérően – elkerülte a zajos összecsapást a Bizottsággal. Ám erre a következő hat hónapban már nem lesz mód, de az elnökség igencsak rosszkor jön a közösség számára. Johannis és a kormány ugyanis egyfajta hadiállapotban van egymással, ami megkérdőjelezi a román diplomácia cselekvőképességét, miközben lehet, hogy a Brexit teljesen rendezetlen lesz, az összes kockázatával együtt.