- A populista szélsőjobb akár a képviselői helyek egyharmadát is elviheti Strasbourgban, így megbéníthatja az EP munkáját;
- A kekeckedő illiberálisokat elsősorban pénzzel tudja megállítani az EU, így a támogatások megvonásával, illetve azzal, hogy megtorolja az uniós alapok módszeres elsikkasztását;
- Weber ráfizethet, hogy Orbánt ajnározza, még a Bizottság elnöki tisztébe is kerülhet neki.
A vezércikk azt sürgeti, hogy az unió erősítse meg a demokratikus biztosítékokat, mert a román EU-elnökség azt bizonyítja, hogy meg kell reformálni a jogállamiságot. Mint rámutat, amikor valamelyik keleti új tag veszi át fél évre a közös ügyek irányítását, az elvileg arra is jó alkalom, hogy bizonyítsa: teljes mértékben piaci alapon működő demokráciák lett. Sajnos, Románia éppen az ellenkező irányban halad, és ez nem is az első alkalom, hogy a közösség ilyen szorult helyzetben találja magát. Ez pedig alátámasztja, hogy sokkal szigorúbban érvényt kell szereznie az alapvető értékeknek. Ilyen helyzet első ízben 8 éve fordult elő, amikor magyarok látták el a soros elnöki teendőket, pár nappal azután, hogy a nacionalista-populista Orbán Viktor a szabad sajtót fenyegető törvényt fogadtatott el. Azóta a politikus egyfolytában hatalmon van, hogy a szövetségesek nagyon sok félelme beigazolódott a média sokszínűségét, a fékeket és ellensúlyokat, valamint a jogállamot illetően.
Hasonló gondok vannak Lengyelországgal, és némileg más formában Romániával is. Pedig sokáig úgy látszott, hogy Bukarestben jó felé mennek a dolgok, ám a szociáldemokraták meggyengítették a korrupció-ellenes intézményeket. És most pont ennek az országnak kellene napirendre tűznie olyan közösségi feladatokat, mint a Budapest és Varsó elleni szerződésszegési eljárás. A politikai tét nagy, ezért a román kormány nemigen fektetheti el az ügyet, de az aligha jut el odáig, hogy felfüggesszék a magyarok és a lengyelek szavazati jogát.
Ezért halaszthatatlan, hogy az EU új módon kezelje a jogállami vitákat. Ennek egyik eleme, hogy évente vizsgálja felül a tagoknál az igazságszolgáltatás függetlenségét, a demokrácia és az emberi jogok betartását. Ily módon kihúzza talajt az új tagok érvelése alól, azok nem tudnak majd kettős mércére panaszkodni. Egyben segít hamarabb feltárni a jogsértéseket. Ugyanakkor rugalmasabbá kell tenni a jogsértések megtorlását. Leginkább az volna a célravezető, ha a felzárkózási alapokat a jogállami normák betartásához kötnék. Ez a közelgő választások miatt nem ígérkezik könnyűnek, viszont annál sürgetőbb.
A szerkesztőség állásfoglalás szerint a román politikában aggasztó Európa-ellenes eltolódás megy végbe, és az ország éppen akkor tölti be az EU elnöki posztját, amikor Bukarest részéről erősödik a kihívás az unióval szemben és megszaporodnak a jogállam elleni támadások. A vezércikk idézi Junckert, aki a minap arról beszélt, hogy a román kormány mintha nem fogná fel, mit is jelent vezetni a közösséget. A bajok a politikával vannak, miután a Szociáldemokrata Párt két éve erőteljesen nekiment az igazságszolgáltatásnak, mert el akarja érni, hogy vezérének, Dragneának ne kelljen börtönbe mennie. Az állam erős embere azon dolgozik, hogy Románia térjen rá a nacionalista magyar és lengyel útra, beleértve a jogállam megrendítését. Miközben az országnak el kell döntenie, hogy az unió napirendre tűzze-e Budapest és Varsó elleni szankciós eljárást az igazságszolgáltatás függetlenségének aláásása miatt.
A román vezetés sikerrel kampányol az EU ellen. A külföldi befolyásról zajló vita főként a legszegényebbeknél talál visszhangra, míg a középosztályok egyre inkább belefáradnak a tüntetésekbe. A Bizottság sürgeti a jogsértő román változások érvénytelenítését, de attól óvakodik, hogy beindítsa-e az eljárást a 7-es paragrafus alapján. Nem akarja, hogy egy 3. állam esetében is felsüljön vele, hiszen a magyarok és a lengyelek ügyében sincs meg hozzá a szükséges többség. De ettől még vannak eszközök a kezében. Pl. Lengyelországot a minap meghátrálásra kényszerítette az Európai Bíróság ítéletével a bírák idő előtti nyugdíjazása kapcsán. A másik fegyvert a pénz jelenti, miután a román nacionalisták is az uniós forrásokból gazdagodnak meg, miközben nem győzik célba venni az EU-t. Dragnea ellen az egyik vád, hogy elsikkasztott 21 millió eurót brüsszeli alapokból. A bíróságok ügyében veszélyes volna, ha az integráció kivárna, nem lehet naiv a román belső fenyegetés láttán.
FAZ
A kommentár jelenségnek nevezi azt, ami manapság Romániában zajlik. Az unió nem teljesítette sok román reményét, vagyis nem teremtett jólétet és nem vetett véget a korrupciónak. Ugyanakkor a bukaresti kormány visszautasítja a brüsszeli bírálatokat és azt állítja, hogy az EU lenézi a keleti tagokat. Ez persze csupán üres szólam, a román vezetés rászolgált a kemény szavakra, hiszen két éve azon ügyködik, hogy menlevelet adjon több magas rangú politikusának, így azok ne végezzék a rács mögött vesztegetés miatt. Ha sikerül keresztülvinni ezeket a terveket, csupán romhalom maradna a jogállamból. Mindenesetre a bukaresti vádaskodás ráállt arra a vonalra, mit Budapest és Varsó évek óta visz „Kelet-Európa egyenjogúsítása” címén. Azaz az állandó ütközést Brüsszellel, mondván, hogy az másodrendű polgárokként kezeli az új tagokat.
A populizmus és a nacionalizmus nem korlátozódik a földrész keleti felére, de a volt szocialista táborban bizonyos körülmények nagyban elősegítik. Idetartozik, hogy a régi és az új tagok között sokáig tanár-diák-viszony állt fent, és ennek hatásait még ma is érezni, noha ma már hivatalosan egyenjogú a kapcsolat. Ám ezt az érzést könnyen ki lehet használni politikai célokra. A románok jelentős része tiltakozik a jogállam lebontása és az egyre vadabb retorika miatt, de a kormányt, amely a magyar és a lengyel példát másolja, demokratikus úton választották meg. Közben pedig az ország évtizedek óta vizsgázik abból, hogy mennyi változást visel el tartósan egy társadalom.
Ráadásul Románia erősen megosztott. Az országban is ugyanazt tapasztalni, mint másutt is az EU-ban: gyengül a közösség összekötőereje, lazulnak az értékek. És ezalatt a posztkommunisták megpróbálják rátenni a kezüket az államra. A brüsszeli figyelmeztetések nem sokat segítenek, a magyar és a lengyel példa igazolja, hogy azokkal sokra nem lehet jutni. De azért románok még mindig többre becsülik az uniós intézményeket, mint a hazai demokratikus biztosítékokat. Ez is tipikus kelet-európai jelenség.
Az előrejelzés arra figyelmeztet, hogy a politikai cirkusz lekötheti Európát az idén, miközben bőven vannak riasztó irányzatok. Így pl. véget érhet Strasbourgban a konzervatívok és a szociáldemokraták dominanciája. Az eszmék csatájára kell felkészülni, az egyik oldalon a van keresztény nemzetállamok defenzív közössége, a másik oldalon pedig a posztmodern és egyre inkább összefonódó földrész hívei sorakoznak fel, akik nyitottak a bevándorlásra és a globalizációra. A képet olyan színpadias figurák tarkítják, mint Orbán Viktor és Salvini, akik hepciáskodnak és keményen ütik a másik felet, főleg Macront. Olyan kérdésekben fognak csörtézni, mint az iszlám szerepe Európában, valamint a migráció, a jogállam és az EU jövője.
A helyzethez hozzátartozik, hogy a Néppárt frakcióvezetője évek óta elnéző a magyar autokrata iránt. Salvini inkább ugat, mint harap. Arról nem is beszélve, hogy a nacionalista-populista front megosztott olyan alapkérdésekben, mint a menedékkérők elosztása. Ily módon a retorika mindkét részről jelképes és inkább csak a hazai célokat szolgálja. Ennélfogva az európai politika továbbra is ellesz, valamelyest feljönnek a populisták, de az erő a nagy pártoknál marad. Eközben olyan dolgok zajlanak a világban, mint India gazdasági megerősödése, az amerikai-kínai kereskedelmi vita, de az uniónak várhatóan szembe kell néznie az Azovi-tengeren kialakult viszállyal is. Az is kiderül majd, hogy az unió mennyire kívánja betölteni az USA kivonulásával keletkezett űrt a Balkánon.
A kontinens középső részén megy tovább a hisztéria a migránsok miatt, pedig a keresztény nemzetállamok számára sokkal nagyobb fenyegetés a lassú nemzethalál, amit a kivándorlás és az alacsony születési ráta gerjeszt. Európa nemigen foglalkozik ezekkel a kérdésekkel, pedig a keleti perifériáján gyülekeznek a viharfelhők. A népességszám csökken, az ipar teljesítménye törékeny. Az unió nagy árat fizethet, ha nem ügyel az igazán fontos témákra.
A hírügynökség Orbán Viktornak a múlt szeptemberi EP-vitában készült fényképével illusztrálja jóslatát, miszerint az unió lázadói az idén megostromolják Brüsszelt. Biztosra veszi, hogy a nacionalista pártok az eddiginél nagyobb szerephez jutnak az Európai Parlamentben, sőt képviselői beszivárognak majd a Bizottságba is. Ily módon ez lesz az utóbbi 40 év legfontosabb választása a szervezeten belül. Alapvető változások ígérkeznek, miután a szélsőjobbos pártok, mint az AfD, sikeresen lovagolták meg a bevándorlás-ellenes érzelmeket, így odahaza előretörtek. A felmérések igen jó esélyeket jeleznek az olasz koalíció két pártja számára is.
Az unióellenes erők, mint pl. az idegengyűlölő Jobbik, együttvéve a mandátumok nagyjából 25 %-át szerezhetik meg. Hozzávéve a Fideszt és más tömörüléseket, az euroszkeptikus képviselők csaknem egyharmadig juthatnak, így blokkoló kisebbséget alkothatnak. Az Európa-ellenes hangok szóhoz juthatnak a Bizottságban is, mert pl. Magyarország és Lengyelország olyan megbízottat küldhet, aki a két kormány nacionalista meggyőződését hangoztatja. De lehet, hogy a zendülők soraiban marad a mostani megosztottság. A Bizottságban azután két-három eltérő vélemény nem befolyásolja érdemben a dolgok folyását, bár felvizezheti a javaslatokat. Az európai intézmények valószínűleg dacolhatnak a felkeléssel, de mindenesetre a választás a közbizalom újabb próbáköve lesz a 70 éves uniós tervben.
A lap azok közé sorolja a Bizottság versenyügyi biztosát, aki igencsak nagy szerepet játszhat ez évben az európai politikában, ideértve, hogy akár még Juncker utódja is lehet. Westager az elmúlt években keményen szembeszállt a világ leghatalmasabb technológiai konszernjeivel. Támogatja az európai értékeket és olyan EU-t akar, amely védi a polgárokat és a vállalatokat. Marcon amellett van, hogy a liberális dán politikus legyen az unió végrehajtó testületének vezetője. Minden az EP-választás kimenetelétől függ. Előreláthatólag a Néppárt marad a legerősebb frakció, ám ha Webernek nem sikerült többséget összehoznia a maga számára, akkor a francia elnök a liberálisokkal, a zöldekkel és a szociáldemokratákkal összefogva megtorpedózhatja, hogy a bajor politikus legyen a befutó, amikor őt Orbán Viktor támogatja.