Vessünk össze néhány véletlenül egymás mellé sodródott hírt.
Egy barátom arról számol be, hogy másfél éves unokája súlyos és egyre rosszabbodó tüdőgyulladással fekszik a Heim Pál Kórházban, ahol nincs kezelőorvosa, mert annyira kevés már a szakember, hogy „rotációban” jönnek be a doktorok. Azaz, aki ráér és éppen arra jár, ránéz a gyerekre.
Másik ismerősöm, akinek légzési panaszai vannak, mellkasi fájdalmai, áprilisra kapott időpontot a vizsgálatra. S valaki arról számolt be a minap, hogy amikor férjét stroke gyanúval kórházba vitték, vagy nyolc órát várakoztatták – most mondjuk valahogy túlélte, de legközelebb ez már nem biztos.
Közben 500 millióért médiakutató intézet alakul, Mészáros Lőrinc megint kapott pár milliárdot, hogy hozzájuthasson Orbán ezúttal egy szigetelőanyag gyárhoz. És hogy az egészségügyért felelős Kásler Miklóst se hagyjuk ki, ő pedig alapíthatott egy magyarságkutató intézetet nyolcszázmillió forintból, amelynek legfőbb célja, hogy a szélsőjobb legidültebb marháinak a kedvébe járjon, akik bármit megadnának azért, hogy egy kicsit a pogány misztikumhoz közel kerüljenek. Amúgy az intézet szakmai színvonalára komoly biztosítékot jelent, hogy vezetője állítólag egy olyan fickó lesz, aki eddig a KSH karbantartási részlegén dolgozott. (Gázszerelő?)
Mondjuk, ezt értem, nyilván egy picit is komoly ember igyekszik távolmaradni az efféle blamától, még ha valami aprópénz jár is érte.
A héten új stadion nem épült, talán csak kettőnek ment éppen fel annyival az ára, hogy abból öt professzor állhatná körül barátom mind soványabb unokáját, két perc múlva CT-n néznék meg a stroke gyanúst és már aznap megvizsgálnák a mellkasi fájdalmakról panaszkodót. .
Egy népszerű megállapítás szerint azért nem költ többet az Orbán kurzus az egészségügyre, mert onnan nem tudna eleget lopni. Inkább maradnak tehát a könnyű és egyszerű dolgok, a mindenféle kutatóintézetek, stadionok és a többi ahonnét számolatlanul lehet gyarapítani a távoli trezorokban és számlákon álló vagyont.
Pedig szerintem, biztosan az egészségügyben is lehet lopni. És ma már a szemöldökünket sem vonnánk össze, ha Mészáros Lőrinc kapna pár kórházat, s a többi retyerutya főorvosi, professzori címhez jutna. Ha ez az ára annak, hogy csak egy picit normálisabb viszonyok alakuljanak ki, simán megéri.
De több okból sem érdemes ezzel vacakliniuk. Az elitnek van pénze és lehetősége megfelelő ellátáshoz jutni. (Ahogy oktatáshoz, helikopterhez, focicsapathoz, EU-s támogatáshoz, divatintézethez, távoli bankszámlához is.) Akinek meg nincs semmije – az annyit is ér. Amíg azért rohangászik nap mint nap, hogy túlélje valahogy gyereke, anyja, apja, nagyanyja a magyar egészségügyi ellátást, addig sem ér rá lázongani a legfőbb jó ellen, aki most pár milliáérdért már a királyi várból intézi népe ügyes-bajos dolgait.
Különben is. Vége ennek az elpuhult, nyugati vircsaftnak. Keleten bizony kemény az élet. Tessék megszokni a kórházban a földön fekvést, a gyógyszer- és orvoshiányt a mérföldes várlólistákat.
Az egészségügyi rendszerbe belenyúlni kockázatos, ki tudja, mi jön ki abból. Nem beszélve arról, hogy a nyugdíjkasszára is előnyösen hat, hogy így mennek a dolgok.
Azt, hogy a nép egy részének a száját miért lehet betömni szélsőjobbber baromságokkal, talán el tudom képzelni. (Kevéssel beérik.)
De attól majd, amikor sikerül bebizonyítani, hogy Jézus, mint pártus királyfi valójában ősmagyar hátrafelé nyilazó török volt – még az is szépen meghal a sürgősségi osztályon a várakozás tizedik órájában, akinek egyébként jól esik efféle dolgokat hallani.
Más kérdés, boldogan veszi majd fel az utolsó kenetet a paptól – ha már orvos nem nagyon maradt az intézményben – arra gondolván, mégiscsak neki volt igaza és nem a sorosista libsibolsi migráncsoknak, a világ valóban négy nagy elefánt hátán áll, akik teknősökön kapaszkodnak. És ez minden pénzt megér.