• Orbán 5. hadoszlop az EU-ban és a NATO-ban
• Karas: A Fideszt pedig ki kell zárni a Néppártból!
• A történelmi tények Schmidt Mária német szakértőjét sem érdeklik túlságosan
Nemzetközi sajtószemle, 2018. január 4.
Washington Post
A vendégkommentár azt latolgatja, vajon Magyarország olyan állam lesz-e Európa közepén, amely a békét fenyegeti? A szerző, James Kirchik, a több mint 100 éve működő Brookings Elemző Intézet külső munkatársa, emlékeztet arra, hogy az Orbán-kormánnyal kapcsolatos nemzetközi bírálatok elsősorban a hazai állapotokat teszik szóvá, lásd a jogállamot, a hatalmi ágak szétválasztását, vagy a sajtószabadságot. Ám a miniszterelnök ténykedése nem csupán a demokrácia iránti elkötelezettségét kérdőjelezi meg, hanem azt is, hogy mennyire tekinthető az USA, illetve nyugati világ megbízható szövetségesének. Tessék csak megnézni, mit művelt csak az utóbbi pár hétben, hiszen a NATO külügyminiszteri ülésén, a nyelvtörvény körüli vitára hivatkozva megpróbálta megtorpedózni a kapcsolatok javítását Ukrajnával, amivel Moszkva parancsának megfelelően jár el. Méghozzá nem is először, emlékezzünk csak arra, amikor Amerika helyett Putyinnak adott ki két orosz fegyverkereskedőt.
Habár a magyar vezetés formálisan támogatja az Oroszország elleni szankciókat, Orbán az intézkedések leghangosabb belső bírálója. Az Ukrajna elleni agresszió miatt Európa nemigen akar találkozni az orosz államfővel, a magyar politikus azonban többször is barátként látta vendégül az elnököt. Egyes hírszerzési források szerint napjainkban Magyarország a legfőbb csatorna, amelyen keresztül a Kreml igyekszik befolyásolni a nyugati szövetséget. Orbán Viktort is ugyanaz hajtja, ami Putyint: a revansizmus. A magyar jobboldal 100 évvel Trianon után is nacionalista érzelmeket gerjeszt a határon túli magyarok soraiban.
Orbán mára a század egyik legkövetkezetesebb politikai szereplője lett, mindenkit megelőzött a nemzeti populizmusban, szélsebesen alakítja át az országot egypártrendszerré és távolodik el a demokratikus szervezetektől. A tekintélyelvű Kelet felé közeledik, arra a világra készül, amely szerinte a NATO és az EU után várható, miután úgy gondolja, hogy Európát lerohanják majd a muzulmánok. Amikor az amerikai külügyminiszter a múlt hónapban Brüsszelben az oroszoknak és a kínaiaknak üzent, mármint hogy ne próbálják illiberális alapokon átalakítani a világot, voltaképpen azt írta le, amit Orbán csinál az észak-atlanti rendszeren belül. Napjaink Európájában a fő küzdelem a demokrácia és a tekintélyelvűség között zajlik. Csak éppen egyre nehezebb megmondani, hogy a magyar kormányfő melyik oldalon is áll.
Die Presse
Az osztrák konzervatívok strasbourgi frakcióvezetője azt gondolja, hogy az Európai Néppártnak meg kell szabadulnia a Fidesztől és sajnálatosnak tartja, hogy az EPP nem következetesebben vitte végig a Fidesz tagságának felfüggesztést. Karas egyúttal kifogásolja, hogy az Európai Tanácsban egy szemernyit sem jutott előbbre a jogállami eljárás ügye a magyar kormánnyal szemben. A politikus a tavaly év egyik nagy mulasztásának tekinti, hogy ez így történt. Arra reagált, hogy Roszik Gábor lelkész, aki Orbán hívéből annak ellenfele lett, nehezményezte, hogy az ÖVP nem lép fel a magyar miniszterelnök demokrácia-ellenes, kereszténydemokrata-ellenes és konzervatív-ellenes politikájával szemben. Pedig, mint mondta, sokan üdvözölnék Magyarországon, ha a párt egyértelműen kiállna a magyar vezetővel szemben.
New York Times
Lipták Béla szerint mindennek Trianon az oka. Az Amerikában élő környezetvédelmi professzor, az 56-os események egyik szereplője, a lap jó egy hete megjelent cikkével kapcsolatban fejti ki véleményét, miután az elemzés azt boncolgatja, hogy a magyar politikai rendszer látszólag demokratikus, ám ha a felszín mögé hatolunk, akkor már nehéz eldönteni, hogy voltaképpen mivel is állunk szemben. Nos, az olvasói levél szerint a magyarok elidegenednek Nyugat-Európától és az EU-tól, sőt, mindkettőre dühösek, mivel az unió nem tett semmit, hogy orvosolja az 1. világháború után történt hatalmas igazságtalanságot. Lipták azt hangsúlyozza, hogy a történelmi előzmények alapján Brüsszelnek kötelessége legalább helyi autonómiát követelni az anyaországtól elszakított millióknak. A közvéleménynek pedig meg kell értenie, hogy a demagógok milyen érzelmeket lovagolnak meg. Nyugaton ugyanis a legtöbben nem is tudják, hogy létezik ez a nemzeti kisebbség, noha az az egyik legnagyobb a földrészen.
https://www.nytimes.com/2019/01/03/opinion/letters/hungary-history-world-war-i.html
Daily Telegraph
Erdély a szinte már teljesen elfeledett 1. világháború eredményeként, éppen 100 éve került Romániához – idézi fel hosszú elemzésében a konzervatív újság. A román állam csak a 19. század végén szilárdult meg, bár bizonyos részek, így Moldávia, Havasalföld, valamint maga Erdély is a Középkor óta léteztek. Az ország a megtévesztés és a tagadás keveréke révén vészelte át az első világégést. Az első két évben semleges maradt, majd titokban szövetkezett az Antanttal. A megállapodás azt ígérte, hogy több olyan magyar területet is odaadnak neki, ahol román többség volt, ha megtámadja a tengelyhatalmak kevéssé védett keleti szárnyát. Ez így történt, csakhogy az ellenfél visszavágott, így 1916 végére Bukarest ellenséges kézre került.
Ám amikor két évvel később már minden eldőlni látszott, éppen egy nappal a nyugati tűzszünet előtt, Románia ismét hadat üzent a Központi Hatalmaknak és két nappal később megkezdte a benyomulást a magyar területre. Erdélyt akarta megkaparintani, ami sikerült is, sőt, pár hónappal később a magyar fővárost is elfoglalta. És Trianonban javarészt meg is kapta azokat a területeket, amelyeket megszállt.
FAZ
Német-magyar történészvita bontakozik ki a lapban, miután az újság december 24-én azt írta, hogy a Sorsok házának koncepcióját nem csupán a Mazsihisz utasítja el, hanem Izraelben is aggodalommal figyelik, ám most a kormány Köves Slomó személyében talált egy olyan ultraortodox zsidó vezetőt, aki hajlandó a nevét adni a tervhez. Erre reagált Michael Wolffsohn müncheni szakértő, aki szerint Horthynak nem volt köze a több mint 400 ezer magyar zsidó elhurcolásához, hiszen mint írja, a német megszállás után a hatalmat a nyilasok gyakorolták. A Sorsok Háza kuratóriumi tagjaként pedig azt állítja, hogy nem tapasztalni erőteljes ellenállást a Schmidt Mária által kidolgozott elképzeléssel szemben. Sem a Yad Vashem, sem Heisler András részéről. Szerinte a fejleményekbe sajnálatos módon belejátszik a napi politika.
Minderre válaszul Ungváry Krisztián emlékeztet arra, hogy az egykori kormányzó annak idején nagyon is felelős volt a deportálásokért, hiszen a német megszállás után október közepéig a helyén maradt, a zsidók java részét pedig május és július között vitték lágerbe. Azon kívül a nyilaskeresztesek akkor még ellenzékben politizáltak, Szálasi pedig ellenezte, hogy a zsidókat elvigyék az országból, mert ő magyar földön akart koncentrációs táborokat. A szakember emlékeztet arra, hogy tények tagadása sosem jelentett problémát a Fidesz számára. Schmidt Mária pedig a többi közt arról nevezetes, hogy notórius hazudozókat történelmi forrásnak tekint, és az sem zavarja, hogy ezeknek a valótlan állításoknak egy részét magyar bírósági ítélet cáfolja. Azt viszont nem érti Ungváry, hogy egy német professzornak miért kell beszállnia a történelemhamisítási versenybe?
Die Zeit
Románia erős embere ma ugyanúgy beszél az EU-ról, mint Orbán vagy Kaczynski, azoktól eltérően azonban Dragnea nem képvisel semmiféle ideológiát. Mint emlékezetes, a magyar kormányfő az illiberális demokráciát tűzte zászlajára, nemzeti-konzervatív lengyel szövetségese pedig a történelem tévedésének tekinti az uniót. A román vezető semmi ilyet nem tud felmutatni. Nincs programja, nincs összefüggő nézetrendszere. Még az is kérdéses, hogy egyáltalán szociáldemokratának lehet-e nevezni. Viszont pontosan tudja, hogy ha az EU bármilyen értelemben meggyengül, az megkönnyíti a helyzetét, mármint hogy kivonja magát az igazságügyi eljárás alól. Vagyis teljes mértékben opportunista alapokon áll szemben Brüsszellel.
https://www.zeit.de/2019/02/rumaenien-eu-ratspraesidentschaft-korruption/komplettansicht