- Orbánnak még bajt okozhat, ha az ellenzék össze tud fogni a helyhatósági választásokra, Európában viszont továbbra is fedezi a Néppárt, amely a magyar tüntetőket is elárulja ily módon.
- Lassanként beleütköznek saját korlátaikba a világ erős emberei, de az európai választások után a populisták még jócskán okozhatnak fejfájást az EU-nak, főleg ha Bizottságban nem egy árva Navracsics Tibor próbál akadékoskodni egy marginális terület gazdájaként.
- Igazából a pártsovinizmus akadályozza meg, hogy a nagy európai pártok érdemben fellépjenek a demokráciatipró keleti rezsimek ellen.
Ellenszélbe került Orbán Viktor, miután széles szövetség mozgósít a rabszolga törvény ellen. A kormány ellenfelei az újévben folytatják a tiltakozásokat. A hideg időben a szombati tüntetésen a részvétel elmaradt a várttól, de a pártok ismét csak egységesen léptek fel. Az éveken át megosztott ellenzék a túlórák megemelését arra használja fel, hogy az embereket kivigye az utcára. Ilyen kitartó tiltakozás még nem volt Orbán ellen az elmúlt 8 évben, de vannak demonstrációk vidéken is. A felháborodás szól a korrupciónak, valamint annak is, hogy a hatalom kényszerzubbonyt húz a sajtóra. A logó: O1G. A kabinet továbbra is azt mutatja, hogy nem érdeklik a fejlemények és azokért ismét csak Sorost teszi felelőssé.
Általános sztrájkkal fenyegetnek Orbán ellenfelei és azt fontolgatják, hogy közösen indulnak az őszi önkormányzati választáson. Szombaton több mint 10 ezren gyűltek össze az Országház előtt, pedig nedves, kutya idő volt. Azaz többen voltak, mint a korábbi demonstrációkon, Karácsony előtt. Feltűnő, hogy teljesen zavartalan az ellenzéki pártok együttműködése. Ha sikerül összeállniuk az őszi helyi választásokra, akkor bizonytalanná tehetik a Fidesz sikerét Budapesten, illetve a legtöbb nagyvárosban. A legutóbbi közvélemény kutatások azonban még nem ezt igazolják. Az derül ki belőlük, hogy a kormánypárt népszerűsége változatlanul 50 % körül ingadozik.
Magyarországon sem a hideg, sem a szél, sem a hó nem tudja elriasztani a tiltakozókat, az év eleje óta sok ezren mennek ki az utcára, hogy megmutassák: elegük van a nacionalista Orbán Viktorból. A mozgalom lassan elnyeri a többség támogatását. Debrecenben szombaton több százan vonultak a Városháza elé, követve a szakszervezetek, a civilek és az ellenzéki pártok felhívását. A nagy autógyárak igencsak kedvelik Magyarországot, vonzzák őket az alacsony bérek. Az egyik felvonuló azt mondta, a hatalom a rabszolga törvénnyel a többi közt a BMW érdekében az emberek egészségét kockáztatja. Mások arról beszéltek, hogy a magyarok a csekély keresetek miatt vándorolnak Nyugatra, de ha nem növelik a kereseteket, akkor még többen húznak el. Kedvezőtlen visszhangot váltott ki az is, milyen luxusirodát alakítottak ki Orbánnak a Várban. A hivatal könnyen jelképpé válhat, mármint hogy a hatalom mennyire elszakadt a valóságtól.
Sok hasonlóságot lát a magyar és szerb utcai tiltakozások között a kommentár, így legfőbbképpen azt, hogy aki tüntet, az nemes cél érdekében teszi. Belgrádban és Budapesten mostanság tízezrek vonulnak fel és az embereket ugyanaz háborítja fel: a két kormány mind tekintélyelvűbb irányvonala. Ez jó hír, mert a demonstrálók a szabadság és a demokrácia európai értékeit sürgetik. Vucsics és Orbán sok mindenben lelki társak. Arra használják ki a hatalmukat, hogy ellenőrzésük alá vonják a sajtót, a fékeket és ellensúlyokat kiforgassák a sarkaikból és kegyencrendszert honosítsanak meg. Ezen kívül az is közös bennük, hogy támadás esetén az Európai Néppárt védelme alatt állnak. A magyar politikusra azért van szükség, hogy az EPP-nek meglegyen a többsége Strasbourgban, szerb kollégájának pedig be kell vezetnie országát az unióba. Ám ha közben a cél szentesít szinte minden eszközt, akkor földrész kereszténydemokratái nem csupán a saját eszméiket árulják el, hanem azokat is, akik Budapesten és Belgrádban az utcákon tüntetnek.
A lap a szociáldemokraták mini-Orbánjának nevezi Dragneát, a vezető román kormánypárt erős emberét. Románia most vette át az unió soros elnökségét, ám az autokrata jelenségek miatt máris bírálatok érik, és ez még visszaüthet az európai párttársak számára a májusi választás előtt. Az írás felidézi, hogy közvetlenül a karácsonyi ünnepek előtt a strasbourgi szociáldemokrata frakció elnöke, Geier nyílt levélben kérdezte meg konzervatív kollégájától, Webertől, hogy a Néppárt mikor szabadul meg végre a Fidesztől, amely aláásta a demokráciát és a jogállamot. A jelzés egyértelmű: Magyarország téma lesz az európai választások kampánya során, a magyar kérdés megosztja az EPP-t. Szeptemberben, amikor az Európai Parlament az Orbán-kormány elleni eljárásról szavazott, még a CSU-s társak is cserben hagyták Werbert.
Ám a stratégia rosszul sülhet el a szociáldemokraták számára, mert Szlovákiában és Romániában olyan baloldali pártok vannak hatalmon, amelyeknek az üzelmei nagyon is emlékeztetnek Orbán módszereire. A két ország idáig ügyesen elkerülte, hogy magára vonja Brüsszel haragját, de úgy tűnik, hogy Bukarest esetében ennek immár vége. Elmar Brok, a CDU EP-képviselője azt mondja, hogy a soros elnökként különösen szigorúan a románok körmére kell nézni. Azt várja, hogy most a szociáldemokraták is ugyanolyan határozottan lépnek fel, mint Magyarország esetében a Néppárt, amelynek képviselői közül kétharmad megszavazta a jogállami vizsgálatot.
Geier azonban úgy reagál erre, hogy ami Magyarországon történik, az sokkal súlyosabb, mint ami a románoknál zajlik. Azt azonban ő sem tagadja, hogy aggódnak a bukaresti fejlemények miatt. Ezt el is mondta a minap Dragneának, illetve Dancila miniszterelnöknek is. Hozzátette, hogy figyelik a továbbiakat, ám ez pontosan megfelel annak, amit Weber csinál a Fidesszel. Közben Verhofstadt, az európai liberálisok strasbourgi csoportjának elnöke azzal fenyegette meg a román koalíció kisebbik pártját, hogy távozniuk kell a pártcsaládból, ha Románia nem tartja magát a jogállami normákhoz. Ilyen fenyegetést már az EPP is küldött Orbánnak, mégsem történt utána semmi.
A lap elképzelhetőnek tartja, hogy lassan kezd leáldozni a világ erős embereinek csillaga. Mindenesetre a szaúdi újságíró gyilkosainak pere azt mutatja, hogy még egy olyan autokrata, befelé forduló, nem-demokratikus ország is, mint Szaúd-Arábia, kénytelen odafigyelni a nemzetközi véleményekre és szélsőséges esetben még az emberi jogok tiszteletben tartására is rákényszeríthető. Szóval a szaúdi koronaherceg esetéből jobb, ha tanulnak a tekintélyelvű vezérek, hiszen immár látszik, hogy nem törvényszerű az ilyen figurák felemelkedése a világban a nacionalizmus, valamint az intoleráns, jobboldali-populista érzelmek hullámain.
A jelek másutt is arra utalnak, hogy ez a mérgező keverék közeleg a zenithez. Olyan kritikus fordulópont felé tart a világ, amely után lassan normalizálódhat a világ ügyeinek intézése, de az is lehet, hogy még veszélyesebbé és kaotikusabbá válik. Orbán Viktort sokáig a migráns- és EU-ellenes nacionalista revansizmus zászlóvivőjének tekintették Európában. Bár Magyarországon továbbra is szilárdan kézben tartja a hatalmat, de keményen jobbos politikája, azon belül is a rabszolga törvény egyre inkább támadások kereszttüzébe kerül.
Orbán és a hasonló német, olasz és francia jobbos populisták tartós vonzereje kemény próbakő elé kerül májusban. A felmérések azt mutatják, hogy javítanak majd az eredményükön. Csakhogy egyrészt a szavazók elidegenedésében nincsen semmi új, másrészt viszont azt is látni, hogy csökken annak a szintje, mert a Brexit óvatosságra inti az embereket. Ugyanakkor a nagy pártok hívei már megtapasztalhatják az olasz példán, hogy a szélsőjobbos erőknek nincsenek jobb válaszaik a bajokra, ha hatalomra kerülnek, sőt csak még jobban összekutyulhatják a dolgokat. Trump szívesen lenne tekintélyelvű vezető, de ha ő is megpróbálja minden erővel keresztülvinni az akaratát, akárcsak hasonszőrű kollégái másutt a világban, akkor súlyos felfordulásra kell felkészülni, mind odahaza, mind külföldön.
Több európai ország jobboldali erői közösen igyekeznek megtámadni az uniót és úgy néz ki, hogy jócskán tudnak is majd javítani eredményükön a májusi választáson, utána pedig szabotálhatják a közösség munkáját. Az olaszoknál, osztrákoknál, lengyeleknél, magyaroknál, szlovákoknál, dánoknál, és finneknél hatalmon vannak, illetve támogatják a kormányt. Már nem üzemi balesetnek számítanak a demokráciában, hanem olyan mozgalomnak, amely tovább erősödhet, és meg is tesz mindent azért, hogy ilyennek mutatkozzon a földrészen. Egyesíti őket a közös ellenségkép: a kozmopolita elit, a sajtó liberális véleményformálói és az EU-bürokraták. De leginkább Merkel és Macron, akik egyfolytában korteskednek az integráció mellett.
A közhangulat a populisták kezére játszik, a közvélemény kutatók jelenleg 20 %-ot mérnek nekik. Azaz, ha ez lesz az eredmény, gátolhatják a kezdeményezéseket, évekkel visszavethetik az EU-t. Hegedűs Dániel a German Marshall Alapítványtól úgy fogalmaz, hogy májusban sorsdöntő választás következik. Ezt Le Pen is így ítéli meg. Ám a jobboldalnak van egy igen-igen gyenge pontja: nemigen megy az egymás közti együttműködés, még Brüsszelben és Strasbourgban sem. Ahhoz nem elég szélesek a közös alapok. Sőt, egyes kérdésekben hatalmasak a nézetkülönbségek, lásd a migrációt. Salvini el akarja osztani a menedékkérőket, amit a keményen populista Orbán határozottan elutasít, a PiS-szel egyetemben. Továbbá eltérő annak a megítélése is, milyen kapcsolatot alakítsanak ki Oroszországgal. A lengyelek nem akarnak közösködni Putyinnal, Orbán és Le Pen ezzel szemben előnyös orosz hiteleket vesz igénybe.
Arról is vita van, hogy ki legyen a zászlós figura: Salvini vagy mégiscsak Orbán? Utóbbi már 8 éve irányítja országát és úgy viselkedik, mint aki feltörte az utat az új, populista jobboldal számára. Ő jött rá arra, hogy a menekültválságot miként lehet politikai célokra felhasználni. A környezete találta ki Sorosról az aljas, ám széles körben elterjedt propaganda hazugságot. Azon kívül a politikus szívesen állítja be úgy magát, mint a keresztény Nyugat megmentője. A terve az, hogy egy párt közeli oktatási intézmény képviseleteket hoz létre a legfontosabb fővárosokban, azok népszerűsítik majd a gondolatait.
A kormányfő nagy előnye, hogy beépült az európai jobboldalba. A Fidesz a Néppárt tagja. Hegedűs Dániel erről azt mondja, hogy Orbán a politikai középről tudja célba juttatni üzeneteit. Ez felértékeli őt, mert ily módon új választói csoportokhoz képes eljutni. Közben azonban Magyarország az EU-ból él, a nagy brüsszeli támogatások nélkül igencsak szegény volna. A belépés óta eltelt 13 évben 40 milliárd euró érkezett az uniótól. Ezzel együtt a magyar kormány – Lengyelországgal együtt – leginkább azzal vetette észre magát, hogy kelti a feszültséget.
Elképzelhető, hogy a jobboldal újraszervezi magát Strasbourgban. Akár 150 hellyel is számolhat. Az Európai Tanácsban pedig már most sem lehet semmit sem elintézni a menekültpolitika reformja ügyében, mert Salvini keresztbe fekszik. A populisták a Bizottságban is sokat árthatnak. Kérdés, hogy mennyire korlátozza a testület cselekvőképességét, ha több tagállam is euroszkeptikus biztosokat delegál. Idáig csupán Navracsics Tiborral voltak ilyen gondok, de ő nem sokat akadékoskodhat, mert a rábízott terület eléggé másodrangú. Ám ez változhat, ami baj lenne, mert idáig a Bizottság szorgalmazta leginkább az európai megoldásokat. És minél inkább megtorpedózzák az EU ellenfelei a közös munkát, annál inkább igazolná a szervezet a vádjaikat, mármint hogy bürokratikus, körülményes és jelentéktelen.