Alakul Orbán rémálom-forgatókönyve.

Az egyik, az első a közelebbi: jövő szerdán tárgyalja az Európai Parlament az európai uniós támogatásoknak a jogállamiság helyzetéhez kötött felfüggesztését. Azaz Brüsszel 2012-től megszünteti a klientúrát és magát a rezsimet is fenntartó pénzek áramlását, ha Orbán tovább folytatja az autokrácia ki-, a jogállamiság leépítését.

A javaslat parlamenti elfogadásához – látva az azt megalapozó Sargentini-jelentés néppárti támogatását szeptemberben – nem fér kétség, így a kormánypropaganda máris elkezdte annak értelmezését. Ifjabb Lomnici a félhivatalos agitpropkának máris

• “önkényes forrásmegvonásról”,
• a “jogállamiság szubjektív értelmezéséről”,
• “költségvetési terroról”
• és “Sorosék bosszúpolitikájáról”

beszélt, ami alapot ad arra a következtetésre, hogy a Fideszben és a NER-ben jól tudják,

véget érnek számukra a jó idők, amikor az Unió maga finanszírozta saját ellenségét.

A javaslatot Orbán a Tanácsban sem tudja megvétózni, még a másik érintett kormánnyal, a lengyelekkel közösen sem, mert annak elfogadásához elég a minősített többség: 15 tagország és az Unió lakossága 65 százalékának képviselete.

A javaslat elfogadását és a pénzmegvonást Orbán alighanem már be is árazta. Minden bizonnyal ennek következménye az utóbbi fél év drasztikus kormányzati restrikciója, beleértve például a fideszes propagandamédia centralizálását és nonprofittá tételét is. A NER-t uraló klikk 2 év múlva 2 dolog közül választhat:

• Elveszíti az általa felhizlalt oligarchák támogatását. Ezért kellett elvenni tőlük a médiát: ha szembe fordulnak vele, ha maradjon ott propagandasajtó nélkül, mint 2014-ben a Simicskával való szakításkor.
• Vagy pedig a magyar költségvetésből kell táplálni a klientúra éhes szájait. Ekkor pedig érzékeny választó csoportoktól (nyugdíjasoktól, orvosoktól, tanároktól, etc.) kell elvonni forrásokat, ami nyilván tömegeket hajtana át a rendszerellenes táborba.

Ez utóbbi még mindig nem lenne akkora probléma, ha az ellenzék továbbra is megosztott maradna. Hiába szavaztak ugyanis a Fidesz, Orbán és a NER ellen Magyarországon 200 ezerrel többen áprilisban, mint mellette, ez kényelmes parlamenti többséget jelentett számára a Fideszre szabott választási rendszer és az ellenzék fragmentáltsága miatt.

Azonban egyre több jel utal arra, hogy ennek vége: ha az összefogás még nem is, az ellenzéki együttműködés megkezdődött.

• Először is közösen léptek fel a túlóratörvény és a Fidesz parlamenti önkénye elleni tiltakozásokon.
• Valamint már felmerült a teljes ellenzéket magában foglaló közös EP-listás indulás gondolata is.
• Noha a közös listát a Momentum és a Jobbik is elutasította, hétfői egyeztetésükön, amit a szocialista Ujhelyi István szervezett, minden ellenzéki párt képviselője támogatta, hogy közösen kampányoljanak a szavazók mozgósítására a május 26-ai EP-választásra.

Ez egy újabb lépés az ellenzéki együttműködés, a majdani közös fellépés felé. Orbán hatalmának alapja ugyanis – a világgazdasági konjunktúra, az uniós finanszírozás, a párt és állam összefonódása, az egybentartott Fidesz-tábor mellett – leginkább

a divide et impera politikája, az ellenzéki megosztottság fenntartása.

Ennek felszámolása nem is az uniós, hanem a következő magyarországi választás tekintetében bírhat majd jelentőséggel.

Ha mindkét vázolt dolog megvalósul, akkor 2022-re Orbán úgy fordulhat rá, hogy elveszítette mind a saját gazdasági holdudvarának támogatását, mind az ellenzék széttagoltságának számára nyilvánvaló előnyeit. Két lépéssel közelebb leszünk tehát a NER bukásához.