- A magyar kormányfő nyilvánosan is megfogalmazta a vágyát: a szélsőséges, bevándorlás elleni erők vegyék kezükbe a gyeplőt az egész unióban, amit bizonyosan önbeteljesítő jóslatnak szánt. Ugyanakkor burkoltan Merkel menesztésére buzdította a CDU új vezetőjét.
- Orbán nem tagadta, hogy emberei útján tárgyalt Le Pennel, ugyanakkor alighanem még ő is elámult azon, milyen égető kérdés a sajtó számára a korrupció, viszont önfényezésből ezúttal is jelesre vizsgázott.
- Verhofstadt: a Néppárt ezek után ne papoljon arról, hogy nem akarja elvadítani magától a magyar miniszterelnököt, hiszen az ország-világ előtt közölte, hogy szélsőséges frakciót igyekszik tető alá hozni.
A magyar kormányfő migránsellenes szövetséget kovácsol Németország és Franciaország ellen. A politikus dicsérte a bevándorlással szembeforduló európai hatalmakat, teljes mértékben támogatásáról biztosította a szélsőjobbos összefogást előirányzó olasz-lengyel kezdeményezést. Ugyanakkor nyíltan bírálta Berlint és Párizst, kiemelve, hogy harcolnia kell Macron ellen. A migráció már négy éve a siker záloga számára. Úgy fogalmazott, hogy Macronnal személy szerint semmi baja, de szerinte itt a jövő a tét, mert ha az valósul meg, amit a francia politikus akar, akkor az rossz volna Magyarország számára. Ezért a maga részéről szembe kell szállnia azzal. Kompromisszumra nem lát lehetőséget Németországgal sem, mert mint ottani hivatalos személyiségek, mint sajtóorgánumok időnként brutálisan támadják. Azt szeretnék ugyanis, hogy engedjen be migránsokat.
Jóllehet a hatalom eredményeket tud felmutatni a gazdaság stabilizálásában, a bírálók azt mondják, hogy közben Orbán lebontotta a demokratikus intézményeket, saját szócsövévé tette a sajtó túlnyomó többségét és az uniós alapokból baráti üzletemberek zsebét tömi tele. Mindenesetre most kifejtett véleménye nyomán egy déli-keleti tengely képe rajzolódik ki a francia-német tandemmel szemben a májusi választások előtt.
A magyar kormányfő arra szólított fel, hogy a bevándorlás-ellenes erők vegyék át az uniós intézmények ellenőrzését, vagyis a nacionalista politikus súlyos szakadást kockáztat saját szövetségeseivel, a konzervatívokkal. Ezzel együtt kinyilvánította teljes támogatását az új, jobboldali, euroszkeptikus olasz-lengyel szövetség iránt. Az általa hirdetett illiberális demokrácia, aminek része a migráció kemény elutasítása, valamint Brüsszel ostorozása, szembemegy a Néppárt fő irányvonalával. Ám jelezte, hogy nem kíván kilépni az EPP-ből. Viszont amit taglalt, az széleskörű támadás volt Merkel centrista politikájával szemben. A tudósítás hozzáteszi, hogy Orbán már akkor kezdte gerjeszteni a menedékkérők elleni érzelmeket, amikor azok első csoportjai három éve megérkeztek. Azóta viaskodik Brüsszellel, elveti a kvótát, amivel kivívja a szélsőjobbos vezérek elismerését a földrészen.
A szélsőjobbos Orbán Viktor azon van, hogy a májusi EP-választás után a migrációellenes politikusok irányítsák majd az uniós testületeket. Szerinte ilyen többséget kell elérni Strasbourgban, valamint a Bizottságban, és később a tagállamokban tartandó választásokon is, ami megváltoztatja majd a kontinens politikai térképét, vagyis az Európai Tanács összetételét. Gyönyörű fejleménynek minősítette a Róma-Varsó-tengelyt. A tudósítás kitér arra, hogy a bevándorlás-ellenes álláspontja védelmében a kormányfő gyakran használ szélsőséges retorikát, civilizációs összecsapásról beszélt, és azt állítja, hogy Európát invázió fenyegeti. 4 éve még kivételesnek számított, hogy keményen reagált az emberáradatra. Azóta a nagy pártok már közelebb kerültek a véleményéhez, bár a Néppártban sokan neheztelnek rá a korrupció, a jogállami aggályok, valamint a bevándorlásra tett populista megjegyzései miatt.
A Fidesz tavaly főleg a migrációellenes kampánnyal nyerte meg a választást, meg azzal, hogy ördögnek állította be Soros Györgyöt. Az EPP vezetői nyomás alá kerültek, hogy távolítsák el a szélsőséges Orbánt. Erre gyakran válaszolták azt, hogy ezt tennék, akkor a politikus csak még veszedelmesebb lenne, hiszen az újonnan alakuló szélsőjobbos csoport élére állna. Nos, erről ő maga a ritka sajtótájékoztatón azt nyilatkozta, hogy továbbra is fontosnak tartja a szövetséget más nacionalista vezetőkkel, bár a konzervatív táborból nem kíván kilépni. Az európai liberálisok strasbourgi frakciófőnöke, Verhofstadt úgy reagált, hogy a kereszténydemokraták mindig arra hivatkoztak: saját soraikban ellenőrzésük alatt tudják tartani a miniszterelnököt. Ám már látszik, hogy ez nem igaz, hiszen egy új, szélsőséges csoportot szorgalmaz.
Szélsőjobbos európai kormányok azt tervezik, hogy átveszik az európai intézmények irányítását, Orbán Viktor üdvözölte a bevándorlás-ellenes tengelyt. Ennek érdekében kész összefogni Olaszországgal és Lengyelországgal. A szélsőséges politikus úgy fogalmazott, hogy a migráció ügyében nem lehetséges a kompromisszum, és hogy harcolni kíván, az olyanok ellen, mint a francia elnök, mert mindenkinek tiszteletben kell tartania a magyarok döntését, mármint hogy nem szeretnének bevándorló nemzet lenni. Arról is beszélt, hogy szerinte az EU-ban kétfajta civilizáció lesz: az egyik Nyugaton kevert, muzulmán-keresztény közösség formájában, a másik, a hagyományos, a földrész középső részén. A lap megemlíti, hogy Orbán idehaza nagy nyomás alá kerül a rabszolga törvény miatt, bár ovábbra is a Fidesz a legnépszerűbb párt, noha valamelyest vesztett támogatottságából.
A szélsőjobb várhatóan jelentősen javít helyzetén az EP-választáson. Az előrejelzések szerint a 2. legnagyobb frakciót alkotja majd Strasbourgban, noha a belső ellentétek meggátolhatják, hogy pártjai egyetlen lobogó alatt egyesüljenek. Lehetséges szövetségükről a Bizottság szóvivője azt mondta, hogy a tagállamok a saját akaratukból csatlakoztak az EU-hoz, ám ily módon elfogadták annak értékeit, lásd a jogállamot, az egyenlőséget és a demokráciát. Brüsszel a jövőben is ügyelni fog ezeknek a normáknak a betartására. Egyébiránt a választók döntik el, hogy ki kerüljön hatalomra és milyen politikát folytasson.
A lap szerint Orbán Viktor sajtótájékoztatást egyetlen téma hatotta át: az európai politikában mutatkozó törésvonal, az egyik oldalon a migráció ellenfeleivel, a mások oldalon annak támogatóival. Merthogy a politikus ezt így látja. Az ő szemében a választóvonal immár nem a bal- és jobboldal, Kelet és Nyugat, fent és lent között húzódik, hanem a bevándorlás ügyében. És meghatározó marad a következő, hozzávetőleg 15 évben. A „Lengyel-magyar-olasz-tengely” cím alatt megjelent cikk azt írja, hogy a politikus jókedvűnek tűnt, amikor jó két órán át a hazai és a nemzetközi sajtó elé állt. Meg felkészültnek. Azt hangoztatta, hogy a migrációt elutasító államok együttműködése törvényes, szükséges és logikus. Számára bizonyítékul szolgál az állításhoz a Brüsszelben tartott tüntetés, amelyen Sargentini is felszólalt.
Hogy Salvinit dicsérte, abban van némi önfényezés, hiszen ha az olasz belügyminiszter hős, miután megállította az illegális bevándorlást a tengeren, akkor micsoda Orbán, aki azt állítja, hogy ugyanezt már előzőleg elérte a szárazföldön? Más kérdés, hogy mindez mit jelent az európai pártszövetségek szempontjából, hiszen a Liga, a Fidesz és a PiS más és más frakció tagja Strasbourgban. Ám vannak törekvések, hogy egyesüljenek a májusi választás után.
Amikor a Le Monde tudósítója rákérdezett, hogy a magyar vezető megbízottai találkoztak-e Le Pennel, a házigazda nem cáfolt. Ám egyúttal hűségéről biztosította a Néppártot. Számára úgy hangzik az alaptétel, hogy ami korlátozza a migrációt, az jó, ami elősegíti azt, az rossz. Ebből az következik, hogy minden mást ennek a fényében ítél meg. Így azután félresöpörte a Tiborcz, Mészáros és a többiek csodálatos meggazdagodását feszegető kérdéseket. Ugyanilyen nagyvonalúan lépett túl a rabszolga törvény miatt elhangzott bírálatokon.
Orbán nekitámadt a francia elnöknek és harcolni kíván annak nézetei ellen a migráció kapcsán, Németországról pedig úgy érzi, hogy az nyomást gyakorol rá, főleg a sajtó. A politikus élesen bírálta mind Berlin, mind Párizs bevándorlás politikáját. Olyannyira, hogy kötelességének tekinti felvenni a küzdelmet Macronnal. Hozzáfűzte, hogy a német kormány nem tiszteli a magyarok álláspontját, mármint hogy nem szeretnének bevándorlókat beengedni. Ennél a pontnál kizárta a kompromisszum lehetőségét. Ugyanakkor jelen pillanatban nem tartja időszerűnek az ország csatlakozását az euróövezethez.
A magyar kormányfő célja, hogy az európai választás legyen kiállás mindenféle migráció ellen. Láthatóan arra törekedett, hogy az egész uniós politikát erre a kérdéskörre szűkítse le. Orbán Magyarországon a bezárkózást és az elrettentést gyakorolja a menekültekkel szemben. A Fidesz, a Liga, valamint az AfD az orbáni álláspontot képviseli a bevándorlás elutasítása kapcsán, ám ez a megállapítás sokkal kevésbé érvényes a Néppárt tagjainak többségére. A miniszterelnök a Bolsonaro-féle Brazíliát nevezte meg a korszerű, kereszténydemokrata Európa modelljeként. Ugyanakkor kikerülte, illetve válasz nélkül hagyta a kényes kérdéseket, pl. amikor ellenzéki újságírók a korrupcióról faggatták.
Orbán Viktor kiosztotta Európát, Németországot, a francia államfőt és a migrációt. A politikus az április győzelem óta először állt a széles sajtó elé. Jókedvűen válaszolt a kérdésekre, még azokra is, amelyek bírálták. Szemrebbenés nélkül azt fejtegette, hogy a magyarok illiberálisak, és hogy ez szabja meg az ő politikáját. Ezt megtoldotta azzal, hogy vége felé tart Európában a liberális uralom, még akkor is, ha ez a média embereinek nem tetszik. Amikor a korrupció elutasításáról beszélt, abból figyelmeztetést lehetett kihallani az oligarchák címére: senki se gondolja azt, hogy beleavatkozhat a politikába.
Rejtélyes üzenetet küldött a CDU újdonsült elnök asszonyának, amikor azt taglalta, hogy még Kohltól tanulta meg: Németországot senki sem kormányozhatja stabilan, ha nem szerzi meg a kancellári poszt mellé a párt irányítását is. Ám mivel a két tisztség most jó időre elvált egymástól, érdeklődéssel figyeli, hogy időközben mennyit változtak a dolgok Berlinben. Ez úgy hangzott, mintha azt tanácsolná, hogy Kramp-Karrenbauer ne várja meg a választásokat, hanem már előtte piszkálja ki hivatalából Merkelt. Egyébiránt a német kormányt vádolta, amiért hűvösek az államközi kapcsolatok. Hogy határozottan kiállt Trócsányi László mellett, az arra utalt, hogy az EU csak nehezen utasíthatja el a biztosjelöltet.
Orbán Viktor hozzászokott az alákérdezős interjúkhoz, ám ezúttal ostromolták az olyan kérdésekkel, hogy hozzá közeli emberkék miként gazdagodtak meg uniós forrásokból. Afelé terelték a meglehetősen ritka eseménynek számító sajtóértekezleten, hogy válaszoljon a korrupcióval kapcsolatos kérdésekre. Hogy miért állt ki az újságírók elé, azt csak találgatni lehet, mindenesetre szabad volt kérdezni tőle. A válaszokból az derült ki, hogy a bevándorlás minden formája elleni harcra kíván összpontosítani az európai választások előtt. Jól előkészítette, hogy mit mond, de valószínűleg még így sem számított ilyen kérdésözönre a korrupcióval kapcsolatban. Pergőtűz zúdult rá, hogy tisztázza a dolgokat, pl. hogy miként lett Mészáros Lőrincből az ország leggazdagabb embere. Többször szóba került a veje is.
Martin József Péter, a Transparency International igazgatója szerint Orbán jelenleg nem fél attól, hogy a vádak politikailag veszélyessé válhatnak rá nézve. A lakosság nem veti el olyan mértékben a korrupciót, ahogyan az kívánatos volna. Az emberek azt mondogatják, hogy az ilyesmi mindig is létezett. Amúgy a felmérések azt tanúsítják, hogy a magyarok 70 százaléka főleg olyan rádiókból és tévékből tájékozódik, amelyek nem szabadok, leszámítva az RTL-t és az ATV-t. A gazdasági helyzet stabil, még ha az eredmények inkább csak rövid távra szólnak.
A lap talán legtekintélyesebb elemző rovata arra figyelmeztet, hogy túlságosan is leegyszerűsíti a képet, továbbá defetista az, aki a kelet-nyugati ellentétet tartja a bajok fő forrásának az EU-ban, mert a helyzet ennél sokkal árnyaltabb. Budapesten a csikorgó hideg ellen pár napja nagy tüntetés volt Orbán Viktor ellen. Brüsszelben, Berlinben vagy Párizsban pedig nincs olyan politikai fogadás, ahol ne hangzana el, hogy az illiberalizmus felhője borul Közép-Európára. A miniszterelnök kezébe kaparintotta a tömegtájékoztatást, a bíróságokat és az egyetemeket, most pedig a rabszolga törvényen ügyködik. A korrupció, a demokratikus visszalépés, a sajtó elleni támadássorozat azonban más tagállamokat is kísért a térségben.
Az ilyen hírek régi előítéleteket keltenek életre a keleti tagok kapcsán. A Nyugat Nagy Károly óta gyakran lenézéssel tekintett a lengyelekre, magyarokra, csehekre, hát, még az ukránokra vagy az észtekre, feltételezett elmaradottságuk és idegenszerűségük miatt. Napjainkban újraéled ez a hagyomány, csakhogy ez cseppen sem helyénvaló. Először is durva általánosítás van mögötte. A magyar és a lengyel kormány valóban visszaél a hatalommal, de ez azért nem jellemző az egész térségre. Nem beszélve arról, hogy Le Pen 34 százalékot szerzett a francia választásokon, és hogy az Osztrák Szabadságpárt támadja az ország demokratikus intézményeit. Az olasz helyzet szintén cáfolja a mítoszt. A kelet-nyugati dichotómia elhalványítja az eltérő véleményeket a régióban, hiszen az emberek felvonulnak Varsóban, Prágában, Bukarestben, vagy Budapesten a független igazságszolgáltatásért, a szabad médiáért és azért, hogy az adott ország javítson viszonyán Brüsszellel.
Az igaz, hogy Keleten nem olyan erősek a demokrácia gyökerei, mint Nyugaton. Továbbá az uniónak helyesen cselekszik, amikor felelősségre kívánja a vonni a visszaélésekért a magyar és a lengyel kormányt. Ám kishitűség, ha az EU nem tesz lépéseket az olyan államok megnyerésére, mint Lengyelország. Ugyanezt lehet tetten érni, amikor a Néppárt nem zárja ki a Fideszt. Amikor a Weber-félék simogatják a magyar autokrata buksiját, úgy tesznek, mintha Magyarországon nem léteznének liberális erők, bár az is tény, hogy utóbbiak helyzete cseppet sem könnyű. Az európai vezetők előtt az a választási lehetőség áll, hogy vagy egységesen kezelik a földrészt, ahol mindenki egyenlő és ugyanazokat a normákat alkalmazza, vagy elfogadják a kelet-nyugati választóvonalat, és megpróbálnak ingatag hidakat építeni a kettő között. A jobb utat az előbbi kínálja, az utóbbi az összeomlás irányába mutat.
Európa attól tart, hogy a meggyengült német kancellár tehertétel lesz az egész közösség számára, hiszen Merkel nehézsúlyúnak számít az EU-ban. Ha hinni lehet a brüsszeli folyosói beszélgetéseknek , a kulcsszó jelenleg a „cselekvőképesség”. Vagyis nem merülhet fel semmiféle kétség a német kormány stabilitását illetően. Leginkább a Bizottság gondolja így, hozzátéve, hogy a közösségi politika nem húzhatja a rövidebbet a német belső bajok miatt. Vagyis a jelszó az, hogy minden megy tovább, mint eddig. Ám hogy a miniszterelnök asszony lemondott a pártelnökségről, azt sokan úgy tekintik: önként beismerte, hogy elvesztette a hatalom egy részét. Azóta sok a kérdőjel az integráció központjában.
Leginkább az izgatja a kedélyeket, hogy mit jelent Európa számára Merkel hazai erejének csökkenése. Nem kell sok képzelőerő, hogy bárki belegondoljon, mekkorát lanyhulhat az amúgy is töredező fegyelem, és milyen nehéz lesz kompromisszumra jutni az uniós csúcsértekezleteken, ha Berlin már nem közvetít. Magyarország és Lengyelország zavartalanul folytatja a jogállam leépítését, ha már nem lesz erős német miniszterelnök, aki idáig odafigyelt a kármentésre a Néppárton belül.
Nem alszik jól mostanában az a kanadai diák, akit éppen egy hónapja vettek őrizetbe Budapesten a CEU hallgatójaként. Azzal vádolják, hogy egy tüntetésen rátámadt a rendőrökre és ezért akár két évet is kaphat. Azt meséli, először jóformán fel sem tudta fogni, hogy mit hoznak fel ellene, hogy ezért mekkora büntetés jár. Ráadásul a hatalom közeli sajtó Soros-ügynökként bélyegzi meg. Mármint hogy a milliárdos emberbarát tüzelte fel a tiltakozásra. Az egész nem nagy ügy, mégis sokat elmond a magyarországi helyzetről. Összekapcsolódik benne az ellenállás, a hivatalos propaganda és a Közép-Európai Egyetem ügye.
Maga az érintett úgy meséli el a történteket, hogy december 12-én sok ezren vonultak a Kossuth térre, tiltakozásul a rabszolga törvény miatt. Egyesek megpróbálták felgyújtani a karácsonyfa alól ellopott szánkókat, a rendőrség közbeavatkozott, ő a tumultusban megpróbálta megőrizni az egyensúlyát, mert nem akart rálépni a földre zuhant emberekre. Ekkor azonban négy másik társával együtt lekapcsolták, ami teljesen váratlanul érte. A demonstráció ugyanis legális volt, ő pedig semmit sem csinált. A többiek esetében is ugyanaz a vád, mint ellene. Mármint hogy bal kézzel egy rendőrt ütöttek, azon felül megpróbálták megrugdosni. Az ügyészség gyorsított eljárást akart, ám ahhoz nem volt elegendő bizonyíték.
A diákot a TASZ képviseli a hatóságok előtt, Nehéz-Posony Kata azt mondja, a vád két rendőr vallomására épül. Azt nem lehet tudni, mikor lesz a tárgyalás, de a gyanúsított tart attól, hogy a magyar bíróságok nem mindig függetlenek. Sok múlik azon pl., ki lesz a bíró. Viszont a közeli sajtóorgánumok propaganda célokra aknázzák ki a történteket, és ő a CEU hallgatójaként a másik oldal szemében a fő ellenségek közé tartozik. Szerencsére vannak videofelvételek, amelyek látni, hogy semmi rosszat nem csinált. Pardavi Márta a Helsinki Bizottságtól megerősíti, hogy a magyar médiában rettenetes viszonyok uralkodnak. A lakosság többsége azt hallja a jelentések túlnyomó többségéből, hogy a megmozdulások erőszakosak, és hogy azokat a Soros által pénzelt bevándorláspárti erők vezetik. Ilyesmiről azonban szó sincs. Úgy fogalmaz, hogy a legfőbb követelés a működő demokrácia megteremtése.