- A populista brancs várhatóan az eddiginél jobban bele tud majd a szólni az európai politikába, függetlenül saját, belső ellentéteiktől;
- Webernek betehet, hogy kesztyűs kézzel bánik Orbán Viktorral;
- Orbán mint viccfigura – hogy a néphumor a szájára vette, az gyilkos, ha egy tekintélyelvű figura ennyire komolyan veszi magát.
Wall Street Journal
1. Az idén az EU szinte kivételes módon nem úgy kezdi az évet, hogy létveszélyben van, de így is jócskán néz szembe gondokkal. Nehezen tud kilábalni a gazdasági visszaesésből, a társadalmi megosztottság gerjeszti a populista és nacionalista lázadást, töredezik a politikai terep. Egyes országok még mindig küszködnek a pénzügyi és migrációs válság utóhatásaival, mások eltávolodnak a liberális demokrácia modelljétől. A jó hír az, hogy mindennek ellenére a jelek szerint a szervezet túléli a megpróbáltatásokat, mert az európaiak többsége kitart a tagság mellett. A rossz hír az, hogy az uniónak még sokat kell tennie a bizalom helyreállítására, mármint hogy valóban képes betartani fő ígéretét: a jólét és a demokrácia terjesztését, továbbá megoldja a közös gondokat.
A bevándorlási bajok csillapodtak, jóval kevesebben érkeznek, de még így is állandó a feszültség amiatt, hogy ki fogadja be őket. A rendszerellenes pártok, akiknek szárnyat adott a válság, várhatóan előretörnek a májusi választáson. A szélsőjobbos és nacionalista mozgalmak általában már nem beszélnek a kilépésről, mert az nem népszerű. Ellenben azt ígérik, hogy belülről alakítják át az EU-t. Brüsszel számára az a legújabb rémkép, hogy összefog Salvini, Kaczynski és Orbán. Ám ezt a tábort megosztja a kvóta, az Oroszországhoz fűződő kapcsolat, az USA európai szerepe, valamint az, hogy mire költsék az európai pénzeket.
Cas Mudde, a Georgia-i Egyetem politológusa úgy véli, hogy a szélsőjobbos belső törésvonalaktól függetlenül ezeknek a köröknek a jó szereplése eltolhatja a hangsúlyokat az unió politikájában. Merkel együtt akar működni egy pár szélsőséges kihívójával – abban a reményben, hogy megszelídíti őket. Ám ez azt vonja magával, hogy bizonyos jogkörök visszakerülnek nemzetállami kézbe, nem lesz mélyebb integráció, leszámítva a bevándorlást és a terrorelhárítást. Strasbourgban pedig sokkal nehezebb lesz többséget kialakítani az egyes kérdésekben. Orbán Viktor a demokrácia és a tekintélyelvűség keverékévé alakította át Magyarországot. Hogy szembeszállt az európai normákkal, az utánzásra bátorította a lengyeleket és most már hasonló, demokráciaellenes veszély áll fenn Romániában, Máltán és Görögországban is. Kelemen R. Dániel, az amerikai Rutgers Egyetem tanára úgy látja, hogy a jogállami válság a legsúlyosabbak közé tartozik e pillanatban.
2. Az EU egyre komolyabb bajba kerül a kelet-nyugati politikai harc miatt. Brüsszel ugyan pontokat gyűjtött az euroszkeptikus magyar, lengyel és román vezetéssel szemben, ám hivatalos uniós források elismerik, hogy a három kormány csak akkor kényszerül irányváltásra, ha megváltozik a saját közvéleményük hozzáállása a dolgokhoz. Pedig Budapestet és Varsót az fenyegeti, hogy alaposan megvágják a nekik járó támogatásokat. A szervezet minden lehetséges eszközt bevetett a két állam ellen, ám azok pontosan tudják, hogy súlyos szankcióktól nem kell tartaniuk, mert ahhoz nincs meg az összes tag hozzájárulása.
A csata még inkább a nyilvánosság előtt zajlik majd az EP-választás közeledtével. A CEU egyik professzora azonban arra figyelmeztet, hogy nem úgy néz ki, mintha a PiS veszítene, sőt inkább olyan precedens rajzolódik ki, miszerint a puha tekintélyelvűség igenis összefér a tagsággal. Több nyugati ország is jelezte viszont, hogy egy ilyen fejlemény vörös vonalat jelentene a demokratikus klubban. Timmermans alelnök ezt úgy fogalmazta meg, hogy a küzdelem tétje Európa szíve és lelke.
A portál azt jósolja, hogy nem lesz könnyű Manfred Weber dolga, ha tényleg ő akar lenni a Bizottság következő elnöke. A májusi választás ugyanis nem csupán az uniós vezetés és az euroszkeptikusok ütközetét hozza, hanem polgárháború bontakozik ki az EU-barát táboron belül is. A bajor politikus változásokat helyezett kilátásba az uniós intézményrendszerben, egyben pedig támadja az új, liberális koalíciót, amely össze akarja hozni Macront és a holland kormányfőt.
A konzervatívok jelenlegi strasbourgi frakcióvezetőjének azzal is szembe kell néznie, hogy még saját párttársai kételkednek benne, mivel a CSU-t szoros viszony fűzi Orbán Viktorhoz. Ráadásul Juncker nem hajlandó nyíltan kiállni amellett, hogy ő legyen az utód. Bennfentesek szerint ennek az az oka, hogy a Bizottság távozó feje gesztust kíván tenni helyettesének, Timmermansnak, aki a szociáldemokraták színeiben akarja elhódítani az EU végrehajtó testületének elnöki posztját , miközben Orbán egyik legnyíltabb bírálója. Mellesleg Juncker is egyre kevésbé leplezi, mennyire zavarja a magyar politika.
Sokak szerint az EPP és Weber túlságosan barátságos a Fidesszel. Emellett az Európai Tanácsnak elege van egész Spitzenkandidat-rendszerből. A néppárti jelölt esélyeit az is rontja, hogy nincs kormányzati tapasztalata. Viszont a váratlanul erős jobboldali rivalizálás miatt félő, hogy megnyílik a kapu a populisták és nacionalisták előtt, főként, ha megalakul a Róma-Varsó tengely. Maga Weber azt tartja a legfontosabbnak, hogy a nagy pártok minél több embert mozgósítsanak a választásra.
Az újság azt jósolja, hogy a májusi választás megmutatja majd: mindennél erősebb az olasz szélsőjobb és ennek a migránsok isszák meg a levét. Salvini és Di Maio már megindította a hadjáratot az európai vezetés és főként Macron ellen. A Liga igen szoros együttműködést alakított ki Le Pennel, Wilders-szel, az AfD-vel, ezen felül Orbánnal és a PiS-szel. Vezére már a Ligák Ligáját tervezi Európában. Ugyan Bannon ötlete megfenekleni látszik a populizmus felfuttatására, de az Öt Csillag és Salvini igen jó eredményre számíthat odahaza. Utóbbi a bevándorlásra összpontosít, noha ezzel szemben ellenállás jelentkezik, pl. a nagyvárosok polgármesterei részéről. De ettől még a politikus az egész kérdést eszközként használja a civilek ellen, jóllehet alaposan megcsappant a menedékkérők száma. Propaganda gépezetét azonban nem zavarja, hogy hazugságokat terjeszt.
A migránsellenes retorika erősödik olasz földön, ami a szélsőjobboldali és újfasiszta köröket segíti. A kérdés az, a választás nem vezet-e összecsapáshoz a két koalíciós partner között. Di Maio esetében nem egyértelmű, hogy számára is mindennél fontosabb a bevándorlás elutasítása. De a két párt véleménye több más ügyben is eltér, csak éppen az Öt Csillag nem tudja olyan vehemenciával képviselni álláspontját, mint szövetségese. Utóbbi ennek megfelelően viszont egyre népszerűbb. Ugyanakkor Di Maio pontosan érzékeli, hogy a kormány nem bukhat meg. Mindezzel együtt bizonyos, hogy a szélsőjobbos befolyás határozza meg az európai választást, és hogy a migránsok elleni kiállás egyre inkább bekerül a közbeszédbe.
A magyar tüntetők leszámolnak Orbán Viktorral, pedig a szombati tiltakozások részvevői nemigen lehetnének ennél sokfélébbek. Azt írták a tábláikra az Erzsébet- és a Lánchíd között, látótávolságra a miniszterelnök új főhadiszállásától, hogy „Elég volt!” Mindenekelőtt a rabszolga törvény ellen tiltakoztak, de sokan szóvá tették, hogy gyakorlatilag nincs szabad sajtó, és hogy a korrupció, valamint a hatalom közeli oligarchák befolyása most már az egész gazdaságot sújtja, nem beszélve a kormány által szított antiszemitizmusról és a menekültek elleni uszításról.
Újdonság, hogy egyidejűleg 60 városban zajlottak demonstrációk, Ritka egységet tanúsítottak az egyébként hírhedetten megosztott ellenzéki pártok, valamint a szakszervezetek is. Utóbbiak azért vonultak az utcára, mert a sztrájkjogot a hatalom teljesen kiüresítette. Szekszárdnál 200-an működtek közre a félpályás útlezárásban. Hegedűs István, a Fidesz volt parlamenti képviselője, az Európa Társaság elnöke nem gondolja, hogy az ellenállás már a közeljövőben Orbán bukásához vezetne, de már sokan látják, hogy a politikus egyáltalán nem annyira zseniális, mint amilyennek hitték. Brutális viccek vannak forgalomban róla, ami veszélyes, ha valaki ennyire autoriter módon akar fellépni, mint éppen ő. De mind többen vélik úgy, hogy az ország nem jó irányba tart. Ezért az ellenzéknek jobbak a választási esélyei, mint az utóbbi években bármikor.
Bod Péter Ákos kijózanodást, illetve csalódást tapasztal a lakosság körében. Mert a makrogazdasági számok ránézésre jók, csak éppen a kórházakban nincs WC-papír. Nem mindig jön jól az uniós támogatás sem, hiszen hatalmas korrupció jár a nyomában. A miniszterelnök közvetlen közelében jó néhányan degeszre tömték a zsebeiket, a nagy többségnek ugyanakkor felkopik az álla. Magyarország a Transparency International korrupciós rangsorában a 66. helyet foglalja el, még Sao Tomé és Princip is megelőzi.
FAZ
A lap egyáltalán nem tartja jó ötletnek, hogy az EU nagy pénzekkel olyan, újfajta digitális megfigyelő rendszer kifejlesztését támogatja, mint amilyet a többi közt Magyarországon próbáltak ki. Mert az rendben van, hogy a biztonság érdekében hatékonyabb ellenőrzést honosítanak meg a határokon, valamint a repülőtereken, ám ezt úgy kell csinálni, hogy az ne menjen az emberek idegeire. Az egyik luxemburgi cég által megalkotott iBorderCtrl olyan intelligens, hordozható berendezés, amelynek teszteléséhez önkénteseket toboroztak. Beolvasták a személyi adataikat, majd okos telefon segítségével kikérdezték őket. A kamera közben az arcvonásokat továbbította az agyközponthoz, amely a biometriai jellemzők alapján kiértékelte, hogy az érintettek mennyire mondanak igazat.
A hazugságvizsgáló következő próbája a határokon esedékes, amikor ezek az emberek valóban felbukkannak ott. Akiknél a gép arra következtetett, hogy esetükben kicsi a kockázat, azok gyorsan továbbmehetnek. Ám ellenkező esetben jön a feketeleves. Csakhogy nem tudni, milyen alapon, hiszen a kísérletekbe mindössze 34 személyt vontak be. A luxemburgi vállalkozás ugyan azt állítja, hogy az alkalmazott mesterséges intelligencia már most is képes kiszűrni a valótlan állítások 76 %-át, ám ez nemigen hihető. Ahhoz sokkal nagyobb merítésre lett volna szükség. Viszont a tapasztalatok arra utalnak, hogy több adat esetén jócskán romlik a hatékonyság. Az egész ügy alátámasztja azt a nyugtalanító fejleményt, hogy Európában nem több emberrel akarják megoldani a hatékony határvédelmet, hanem kétes technológiával aláaknázzák az emberek magánszféráját. Ily módon azonban itt az ideje, hogy alapos próbának vessék alá ezeket az ún. hazugságvizsgálókat, nehogy rendszer legyen abból, hogy a „Nagy testvér figyel”. Azt pedig nem az ilyen berendezések eladóinak, fejlesztőinek és a bürokratáknak kell megmondaniuk, hogy milyen társadalomban is éljünk.