Ne szépítsük: szimplán nácik vagytok.
Az jobboldal, amely szemrebbenés nélkül nevez bolseviknek bárkit, aki nincs vele, saját magát kedvesen nemzeti, konzervatív, keresztény demokrataként írja le. Pedig szimplán nácik.
Schmidt Mária legújabb alkotása sem tesz mást, mint egyenlőségjelet tesz a kommunizmus és a nácizmus közé. (Tudatosan nem megyünk bele ebbe a vitába, sem az ideológiák, sem a véralgebra szintjén.) Majd ezek után neveznek mindenkit/bárkit kommunistának/bolseviknak, aki egy akár egy hajszálnyival is elhajlik a NER vélt vagy valós elvárásaitól. Akkor viszont nem szűnik az ajvékolás (igen, szándékos a szóhasználat), ha valaki fasisztának, de adj’ isten, nácinak nevezi a haladó magyar jobboldal egy-egy tagját, vagy akár az egészet, egy kalap alá véve mindenkit, aki egyetért a Völkischer Beobachter, ó párdon, a Pravda, jaj bocsánat, a kormánysajtó egy-egy szerzőjével, annak egynémely sorával.
A legkevésbé sem meglepő módon, ezúttal is a habonyi 888-nál rukkoltak elő a tutival. Nagybecsű Pozsonyi Ádám horgadt fel, merthogy nem tetszik neki a frissiben kinevezett, svéd kulturális miniszter, Amanda Lind. Sokat nem tud ugyan róla, de minthogy megnézett három és fél fotót a hölgyről, véleménye már van. Mégpedig igen vaskos: ezennel a Nyugatnak végképp befellegzett. Mindezt – még egyszer – néhány fénykép alapján. Kádárék legalább úgy csináltak, mintha lenne ideológiájuk a Nyugat alkonyára – bár jegyezzük meg, a haldokló Nyugat csúnyán túlélte a szocializmust. (Hisz tudjuk: a létező szocializmus nem működik, a működő pedig nem létezik.) Erőst tartunk tőle, hogy a NER-rel is épp ez (lesz) a helyzet.
De alapvetően mellékszál, hogy a neves szerző miről jut és milyen következtetésre. Elvégre cikkautomataként működik ő is, mint annyian a NER-kompatibilis propagandánál: csak be kell dobni a közpénzt – bár az igaz, százmilliárdos nagyságrendben kell dobálni bele az ötforintosokat –, majd bármiről eszébe jut a joguralmon alapuló demokrácia vége, imitt-amott megspékelve soros/migráncs/buzi/libsi jelzőkkel.
Pozsonyi – még mindig – a fényképek alapján arra a következtetésre jut, hogy a svéd miniszter “az életellenes, a természeti törvényekkel szembemenő libsi ökörségekben hisz.” Merthogy úgy néz ki (!!!), mint “a miniszter hülye gyereke, aki megjött egy gimis buliból befüvezve, de szerencsére utána elverte a családfő, mint a répát”. (Tényleg? Ha valaki elveri a gyerekét, “mint a répát”, az szerencse? Vagy a gyerek szerencsés?)
És akkor lássuk az írás (?) tételmondatát:
“a hierarchia, a faji öntudat, és az egyenlőtlenség a létezés alaptörvénye.”
“… a hungarizmust eleveníti fel emlékezetünkben a magyar fajiság megmentésének mindennap felvetődő gondolata… Minden nemzetnek önmagával szemben való kötelessége, hogy a reánézve fajilag káros elemeket eliminálja.” – jaj, bocsánat, valahogy idekeveredett Prohászka Ottokár.
No meg a Betyársereg fő verőembere, Tyirityán Zsolt is:
“A kommunizmus, a kapitalizmus, a liberalizmus és a globalizmus a létrontás ereje. Ezek hozták létre a mai embert, akinek se faji, se nemzeti öntudata, és még a nemi identitásával sincs teljesen tisztában.”
Mondta ezt, amikor épp a Waffen SS-t és a magyar nyilasokat ünnepelte.
“Célunk olyan új magyar lelkitípus kitermelése, mely faji, népi talajban gyökerezik, a nemzettudatból a nemzetönérzet, öncélúság és a nemzeti hivatástudat magaslatára emelkedett olyan nemzedék felnevelése, mely testben, lélekben erős, szép, nemeslelkű, becsületes, önzetlen, önfeláldozó, vallásos, magaerejében bízó, fegyelmezett, engedelmeskedni, tűrni, szenvedni, dolgozni, tanulni, hinni, önállóan kezdeményezni tud, előretörő, önérzetes, bátor, kitartó, eszményekért lelkesül, a Hazáért, a fajért élni s ha kell, halni is kész. A szép, jó, igazi erényei lelki összhangban építik nemes jellemét, olcsó megalkuvás helyett szívesen választja a kemény harcot, mert tudja, hogy sem ő, sem faja nem alábbvaló egyetlen nemzetnél sem és joga van az elsők sorában helyet foglalni a saját tehetségéből, kiharcolt erejéből és nem mások érdekéből és érdeméből. “
Nézzenek oda, hát nem előbújt Szálasi is?
„A népi államok gondoskodjanak arról az ifjúság megfelelő nevelése révén, hogy egykor földünkön a végső és döntő küzdelem érett nemzedékre találjon. […] A népi állam kiképző és nevelő munkájának végcélja az legyen, hogy a faji öntudatot és érzést ösztönileg és értelmileg a reábízott ifjúság szívébe és agyába vésse. Egyetlen fiú vagy leány se hagyhassa el az iskolát addig, amíg tisztában nincs azzal, mi a vér tisztaságának lényege és szükségessége.”
– így a nagy tanító, Adolf Hitler.
Tényleg itt tartunk?
Pontosabban: tényleg itt tartanak a NER verbálpribékjei?
Faji öntudat? Egyenlőtlenség? Ezek lennének a létezés alaptörvényei? A természeti törvények?
(És ha már természeti törvények: ugye ezentúl nem lesz bűncselekmény, ha egy elvált, majd újra házasodó nő, első frigyből származó gyerekeit az új férj megöli. Ritkább esetben meg is eszi. Elvégre ez is természeti törvény. Számtalan példát találunk e viselkedésmintára a természetben.)
A NER gondolkodás nélkül süti rá a bolsevik, vagy a Kun Béla utód jelzőket olyanokra, akiket klasszikus baloldalisággal is alig alig lehet vádolni. Ezzel szemben saját nácizmusát igyekszik takargatni. Eddig sikerült.
Nincs mit szépíteni ezen: nácik vagytok.
(Fotó: a képen Amanda Lind, az új svéd kulturális miniszter látható.)