Tanulságos interjút adott az MTA elnöke az index.hu-nak. Arról, mit jelent a diktatúra és ő miként fogadja ezt el.
A világhírű tudós, Lovász László, elismervén azt, hogy ő nem politikus alkat, akarva-akaratlanul elmondja, hogyan fogja az Orbán-rezsim tönkretenni a magyar tudományos élet egyik legfontosabb központját, az Akadémiát. Lovász még mindig bízik a tárgyalásban, a meggyőzésben, az észérvekben. A maga szempontjából teljesen jogosan – amennyiben elhisszük, hogy egy olyan rendszerben élünk, ahol az érvek, az értelem számít. Ahol tulajdonképpen mindenki a nehezen megfogalmazható közjót akarja, legfeljebb máshogy képzeli el azt.
De mit lehet kezdeni a kéjgyilkossal, aki most egy úthengerrel akar keresztülgázolni rajtunk.
Kérlelni a sofőrt, hogy jaj ne tedd ezt? Miközben az már a szája szélét nyalogatja és hallja a szétzúzott csontok ropogását, ami valamilyen perverz okból zene füleinek?
Lovász az értelmét keresi a történteknek? Miért csinálják velük ezt?
(Forrás 444.hu)
Segítsünk neki. Független gondolkozókra nincs szükség. A független értelmiségi ellenség, akinek el kell vágni az egzisztenciális lehetőségeit. Egyelőre nem csukják le, nem végzik ki, de ha itt marad az országban, akkor nyomoroghat – munkához, pénzhez nem fog jutni és kit érdekel, hogy cserében ez vagy az majd nem lesz felfedezve, kitalálva.
A sajtónak nagyjából vége. A rövid pórázon tartott bércsahosok lehet, hogy G. Gergely szerint morális fölényben vannak, de hogy értelmes, önálló gondolatuk soha semmiről nem fog támadni, az nagyjából biztos.
A CEU elüldözve, az egyetemek lassan megrendszabályozva. A Közszolgálati Egyetembe tömött pénzek sem a tudományra mennek, hanem a szolgák eltartására.
Az iskolák függetlenségét szétzúzták, a tanár legyen csak parancsot teljesíti robot. Az egyházaknak sorra átadott iskoláknak egyre fontosabb az ideológiai átnevelés, mint a gondolkodásra nevelés.
A hülyék országában Orbánnak könnyű dolga lesz – hiszi. (Mert azért a világ szerencsére nem ilyen egyszerű.)
Szóval, az Akadémia nem kell, mert nem Orbáné, mert ott még megfogalmazódhatnak ellenvélemények. Mert, ha egy ország leggazdagabb emberévé válhat pár perc alatt egy Mészáros Lőrinc – akkor oda tényleg minek az ész.
Arról nem is beszélve, hogy egyetem, kutatóintézet, s mostantól Akadémia is, arra kell, hogy egyrészt a kis vezető nagy dicsőségét zengje, másrészt, hogy azon keresztül kifizessük azokat a szolgalelkűeket, akik a tudományos pályán ugyan nem vinnék normális viszonyok között semmire, de önbizalmuk határtalan, s most akkor ők akkor majd megmondják, hogy ez minden világok legjobbika. Továbbá, a szélsőjobb kedvenc dolgait is lehet nyomatni, ősmagyar pártus-Jézus elméleteket, a hátrafelé nyilazás fizikáját és egyebeket. Legyél a mi emberünk, minket szolgálj és dicsőíts és akkor kifizetünk rendesen.
Van Lovász interjújában egy sírnivalóin szomorú rész. Amiből az derül ki, hogy még egy ilyen kiváló koponya is lassan lassan természetesnek veszi azt, ami pedig elfogadhatatlan. Szerinte az az egyik fő vád ellenük, hogy:
„az Akadémia”politizál”, hogy a társadalomtudományi intézetekben a miniszter szerint ellenzéki irányú politizálás folyik.”
És ha ez a Palkovics ezt mondja, akkor mi van?
Normális országban erre az Akadémia elnöke erre csak annyit felelne: És mi a közöd hozzá?
És ha politizál?
Az „ellenzéki irányú politizálás” éppen olyan szerves és alapvető része a demokratikus életnek, mint a „kormánypárti irányú politizálás”. Még ha igaz is, hogy „ellenzéki” politizálás folyik, akkor sincs vele semmi baj. Ahol csak a kormány álláspontját lehet visszhangozni, azt nevezzük diktatúrának.
Vagyis ez a Palkovics nevű nyíltan kimondja, hogy vége a demokráciának. A diktatúra zavartalanul épül és nincs kibeszélés.
És az Akadémia tekintélyes elnöke erre magyarázkodni kezd, hogy
„Lényegi különbség van azonban a pártpolitika és a szakpolitikák között. Az, hogy szakpolitikai eredmények születnek, elkerülhetetlen. Egy társadalom- vagy oktatáskutató nem tudja elkerülni, hogy a kutatási eredményeinek ne legyen akár megerősítő, akár kritikai következménye.” Ez természetesen így van. Node nem ez a kérdés. Az, hogy a magyar oktatási rendszer átalakítása súlyos károkat okoz jól látható a mindennapokban. És ha egy tudományos ember is erre jut, akkor az normális dolog. Valóban, szakpolitikai eredmény. De lehet akár ellenzékinek is nevezni, mindegy. Semmi köze hozzá. Egy felelős miniszter inkább gondolkozzon el rajta, érveljen a saját álláspontja mellett. Próbáljon meggyőzni, hogy ugyan több a hülye, de azért az mégiscsak miért jó.
Az ellenzék csak a diktatúrában ellenség, akit el kell taposni. Különben is, ahol politikai váltógazdaság van (ezt nevezzük demokráciának), ott, ami ma „ellenzéki” az holnap könnyedén kormánypárti lehet és fordítva. És mégsem váltogathatja a tudomány embere négy évente a véleményét. Az Akadémiára, a tudományos műhelyekre éppen azért van szükség, hogy a napi politikai érdekek mögé lássunk –s a bölcs politikus – mert a mesékben azért ilyen is létezik – felhasználja ezeket az eredményeket.
Ahol csak a gyors rablás számít, persze mindegy az ilyesmi.
Ha igaz, amit Lovász idéz az Orbán-rezsim verőemberétől, és nyilván igaz, akkor ők már valódi diktatúraként látják a saját rendszerüket, ahol ki lehet mondani, hogy az „ellenzéki” gondolat üldözendő. Vagyis csak „hódolat illet, nem bírálat”. (Ezt egy NB II. focista mondta a kihagyott tizenegyes után. Csak hogy ne kelljen keresni a fiúknak a forrást.)
És Lovász védekezik. Már ő is úgy érzi, hogy az „ellenzéki gondolat” bűn, itt kérem olyan nincs is.
Fájdalom, de a demokráciákra méretezett kompromisszumkeresés itt már nem működik. Az Akadémiát be fogják szántani. Az átállókat megjutalmazzák, a tudományos eredmények elillanak. Aki teheti, külföldre menekül már megint.
Közben Orbán birodalma szépen hízik tovább.