Önálló akarattal és gondolatokkal eddig sem vádolta senki a propagandatermékeket, így könnyű dekódolni a Völkischer Beobachter friss, szerkesztőségi vezércikkét, amely az Európai Néppárt haladéktalan elhagyására szólítja fel (!) Orbánt.

1849. szeptember 12-én látott napvilágot Kossuth Lajos elhíresült, vidini levele. Ebben írta le először, hogy a magyar szabadság ügyét elárulták: „…Szegény szerencsétlen hazánk elesett. Elesett nem ellenségeink ereje, hanem árulás s alávalóság által. … Görgeit felemeltem a porból, hogy magának örök dicsőséget, hazájának szabadságot szerezzen. És ő a hazának gyáván hóhérjává lőn.” Tudjuk, Kossuth hazudott, de akkorát, amely évszázados távolból is hat, mind a mai napig. De azt is tudjuk: úgy gondolta, nem tehet mást. Segítséget akart a kor nagyhatalmaitól a szabadságharc folytatásához. És ha a valósággal, az osztrák és orosz seregek által legyőzött, gyenge magyar katonai erővel kezd házalni, biztos visszautasítják. Így arról kezdett fantáziálni, hogy nem a túlerő, hanem a belső ellenség ármánykodása vezetett a – reményei szerinti – ideiglenes fegyverletételhez. Azt is tudjuk: az idő nem őt, hanem Deák Ferencet igazolta.

Ma Orbán Viktor diktálja saját, vidini levelét az oligarcháinak kijátszott, majd egyesített propagandagépezet nyaloncainak. E verbális verőlegények pontosan tudják: adóforintokból származó bérükért cserébe szolgai pontossággal kell visszaadniuk a Vezér gondolatait, azokat véletlenül sem vegyítve sajátjaikkal – már ha lennének egyáltalán.

Így hát elképzelhetetlen, hogy ne a pártközpont utasítására – pontosabban diktálása nyomán – jelentette volna meg a csütörtöki Magyar Nemzet vezércikkét(!). Az Új szövetséget! címet viselő dekrétum szerint: „Elérkezett az idő egy új szövetség megkötésére. Új szövetséget pedig csak úgy lehet kötni, ha a régit felbontjuk. Elérkezett az idő, hogy a Fidesz befejezze a megalázó egyezkedést az Európai Néppárttal.” Egyenes beszéd, tiszta sor.

Ezt követi a kossuthi vonal:

• A mai néppárt nem különböztethető meg sem a szocialistáktól, sem a liberálisoktól.
• A néppárt mára a beteg liberalizmus kiszolgálója lett. 
• A néppárt mára megtagadta Helmut Kohl örökségét, helyette Soros György lázálmát kívánja megvalósítani a „nyitott társadalomról”.
• Ma Európa első embere egy mentálisan és morálisan is válságban lévő báb, aki Soros kitartottja. 
• a néppárt vezetője, Joseph Daul és Manfred Weber is világossá tette, hogy kizárólag ezt az irányvonalat támogatja. 
• A néppárt a szocialistákat és a liberálisokat választotta, nekik akar megfelelni. 

Mindezek után pedig senki számára nem lehet kérdéses a végső konklúzió: „Nincs mire várni tovább – pontosabban fogalmazva: tilos tovább várni! Így, és csak így lehet élére állni a bevándorlás elleni harcnak, megvédeni a nemzetek Európáját és benne Magyarországot. A magyar miniszterelnöknek muszáj lesz e harc élére állnia.”

„Tilos tovább várni!” – utasítja (!!!!!!!) Orbánt a Magyar Nemzet. Bár ha kétszer annyi végtelen párhuzamos valóság létezne, mint amennyit fantáziálunk, akkor sem képzelhető el egyikben sem, hogy a lakájmédia utasítja valamire a miniszterelnököt – már ha nem kapott erre egyértelmű utasítást.

Ahogy az is elképzelhetetlen, hogy Orbán bármiben is tévedni méltóztasson. Tehát aki nem ért egyet vele, az hülye/áruló/sorosista/migráncs – akkor is, ha tegnap még a legnagyobb puszipajtás volt. Könnyű ám kiesni a pixisből. Kérdezzék csak meg Simicskát, Spédert, Habonyt.

Nem kell sokat várni arra, hogy Manfred Weber és a Néppárt az antiszemitizmus melegágya legyen, szemben a befogadó, nyílt és toleráns osztrák FPÖ-vel, német AfD-vel, vagy a francia Marie le Pennel szemben.

Minden reális számítás arra mutat, hogy a Fidesznek, és személyesen Orbán Viktornak nem éri meg szakítani a Néppárttal, amely az EU legnagyobb és legerősebb politikai formációja, az EP-választások biztos nyertese volt és marad. Azonban itt helye nincs a racionalitásnak. Orbán ugyanis épp azt nyerné a kilépéssel/kizárással, mit itthon elvesztett harmadik, kétharmados győzelmével: az ellenzékiséget, a permanens harcot.

Orbán a NER tizedik évében is úgy kormányoz, csatlósai úgy kommunikálnak, mintha ellenzékben volnának, mintha akadna bárki, akit még ne győztek volna le ezerszer. A permanens fülkeforradalom fenntartásához ezért fiktív ellenségeket kell kerálni – NGO-k, Soros, az állítólagos ballib médiafölény és a kulturkampf.

Most végre valóban ellenzékbe kerülhetnek. Mégpedig egy olyan térfélen, amely cseppet sem befolyásolja belföldi szabadrablásukat.