- A nagy német lapok megsemmisítő ítéletet mondanak az orbáni politikáról és ezt az uniópártok sem hagyhatják figyelmen kívül.
- Az új-zélandi merénylők pont azt az ideológiát képviselik, mint amit Orbán Viktor is hirdet.
- Iványi Gábor: Orbán Viktor a fasizmus jelképe, fasiszta pártot vezet.
A hetilap úgy tudja, Daul, a Néppárt elnöke a három napja tartott frakcióülésen bejelentette: a pártvezetés a jövő szerdán titkos szavazással kíván dönteni a magyar kormánypárt kizárásáról. Hogy azután meglesz-e hozzá a többség, az egyelőre bizonytalan, de nem lehetetlen. Manfred Weber megerősítette, hogy hiába visszakozik némileg Orbán Viktor, egyáltalán nem került le a napirendről, hogy kitegyék a Fidesz szűrét az EPP-ből. Mint a lapnak elmondta, ha a magyar vezető a következő napokban nem tud bizalmat ébreszteni maga iránt a tagpártoknál, illetve a bírálóknál, akkor nehéz dolga lesz.
A luxembourgi konzervatívok elnöke közben csalódását fejezte ki, amiért a német uniópártok ennyire visszafogottak a magyar kormánnyal szemben. Engel szerint sajnálatos, hogy a CDU-CSU nem jön rá, önmagának árt, ha kitart egy ilyen korrupt politikus mellett, aki lábbal tiporja a jogállami elveket. Az osztrák konzervatívok strasbourgi frakcióvezetője, aki korábban felfüggesztést kezdeményezett, kifejtette, hogy Orbánnak a következő hónapokban bizonyítania kell: tényleg abbahagyja antiszemita beütésű kampányokat és követi az Európai Bíróság ítéleteit. Az ígéretek már nem elegendőek.
Szemtanúk szerint Orbán és Weber konkrét ígéreteket tett egymásnak, amikor kedden Budapesten egyeztettek, csak éppen ezt eltérően akarták kifelé kommunikálni, és igazából nem értek el semmiféle áttörést. Azaz téves volt a Die Welt ez irányú értesülése, noha valóban úgy nézett ki, hogy kedélyes megállapodás lesz a találkozó vége. Ily módon egyáltalán változatlanul napirenden van, hogy kipaterolják a Fideszt. Pedig Orbán Viktor közölte, hogy elfogadja a javaslatot, miszerint maradhasson a CEU. Továbbá, hogy leszedik a kifogásolt hirdetéseket, ő maga pedig bocsánatkérő levelet ír. Weber cserében megígérte, hogy jövő szerdán a kizárás ellen fog érvelni.
Orbán olyasmit is felajánlott, amit a másik nem is kért, hogy ti. az európai választásig nem él tagsági jogaival. Az egyezséget telefonon támogatásáról biztosította a CDU új elnöke, viszont Daul elutasította azt. Hírek szerint a pártcsalád első embere azt hangoztatta, hogy mondhat Weber a frakciótanácskozáson, amit csak akar, neki fel kell tennie a szavazásra a kérdést, miután elég támogatás gyűlt össze hozzá. Hogy mi lesz az ügy végkifejlete, az teljesen bizonytalan.
A kommentár szerint jól teszi az Európai Néppárt, hogy határozottan állást foglal Orbán Viktor ellen. A magyar politikus ugyanis túlfeszítette a húrt, de emiatt most számára fura helyzetbe került: elnézést kell kérnie a Juncker elleni kampány miatt. Hogy ezt megtette, az azt igazolja, hogy a politikus reagál, ha nyomás nehezedik rá. Ezzel együtt harapófogóban van, és ez szokatlan neki. Idehaza nem kell tekintettel lennie kellemetlenkedő ellenzékre és általában újságírók sem zaklatják, erről gondoskodott a sajtó átalakításával és hatalomközeli oligarchák ez irányú szerepvállalásával. Ám most nyilvánosan mentegetőznie kell a plakátok miatt, de a lépés megkésett és nem is saját elhatározásból jön, emellett csak az egyik kisiklásra vonatkozik a sok közül.
Ha a CDU elnökasszonya és más európai kereszténydemokraták komolyan gondolják, hogy megvédik az európai életmódot és az olyan értékeket, mint a jogállam és szólásszabadság, akkor azt a saját pártcsaládjukon belül kell elkezdeniük. Ugyanis már sokszor megvonták a vörös vonalat, amit azután Orbán simán átlépett. A Fidesz még sosem volt ennyire közel ahhoz, hogy távoznia kelljen az EPP-frakcióból. Hogy elkerülje, az csakis a magyar vezetőn múlik. A Néppárnak ugyanakkor nem szabadna egykönnyen engednie a szorításból. Nem mondhatja, hogy a kelet-európaiak maradi álláspontot képviselnek a migráció kérdésében. Sokkal inkább szembe kell néznie az érvekkel és félelmekkel, és lehetőleg el kell ismernie, hogy az EU követett el hibákat a bevándorlás kapcsán. Ez esetben Orbán és a hasonfélék sokkal nehezebben állíthatnák, hogy az unió tudálékos, kettős erkölcsöt hirdető klub.
FAZ
Orbán Viktor úgynevezett bocsánatkérése magyarázza, hogy miért kell a Fideszt kizárni a Néppártból, már ha egyáltalán szüksége van bármiféle további indokra. A levél gyalázatos és nyilvánvalóan az a célja, hogy a másik félre hárítsa a felelősséget a szakításért. Kabaréba illik a szőrszálhasogatás, mármint hogy a miniszterelnök nem bizonyos politikusokra, hanem egyfajta politikára gondolt, amikor hasznos idiótáknak minősítette mindazokat, akik a saját pártcsaládján belül bírálják. És a kitétel hallatán, hogy ti. elnézést kér, ha bárki személyesen sértve érzi magát az „idézet” miatt, nos, itt előjön a kísértés, hogy egyszer ki kellene próbálni, mi az, ami miatt ő maga személyében sértve érzi magát. Az orbáni modortalanság és tabuszegések láttán az EPP-nek nem kellene tovább kéretnie magát. Azzal, amit kihagyott az üzenetből, a politikus elárulja, hogy nem hajlandó változni. A vita tényleges okáról ugyanis egyetlen szót sem ejtett.
Hamisnak tartja Orbán bűnbánatát a legnagyobb példányszámú német újság. Mert mézesmázaskodás sem tudja elkendőzni, hogy az általa vezetett Fidesz az EU-n belül a legrombolóbb erők közé tartozik. Épp ezért végre ki kellene tenni a szűrét. Hogy szinte az utolsó pillanatban tényleg jobb belátásra tért, azt csak az hiszi el, aki nem akar sem látni, sem hallani, sem mondani semmit sem. Hiszen Orbán kérhet bocsánatot, ám változtatni egyáltalán nem szeretne. Nem fog sikerülnie Webernek, hogy az EPP-ben megzabolázza a dacos politikust. Még akkor sem, ha a magyar fél szerdáig teljesíti mind a három feltételt.
A kisstílű számításból előterjesztett ultimátumban igazából az tükröződik, hogy a frakcióvezető semmit sem tud tenni. Az csak arra jó, hogy leplezze: sokkal fontosabb dolgokról, a demokráciáról, a jogállamról, az igazságszolgáltatás függetlenségéről, a sajtó és a tudomány szabadságáról van szó. Orbán évek óta módszeresen átalakítja országát és a Néppárt szégyenletes módon végig asszisztált hozzá, mert nem akarta elveszíteni a magyar szavazatokat Strasbourgban. A párttársak úgy tekintettek a teltkarcsú puszta-populistára, mint olyan bohócra, aki elvégzi a durva munkát, noha a magyar helyzet jó ideje véresen komoly. Nyilvánvalóan bocsánatos bűnnek tartották részéről a hatalmas korrupciót, az uniós pénzek eltulajdonítását is. Szintén átsiklottak afölött, hogy kódolt antiszemita és rasszista üzenetekkel játszadozott. Ha most olyan megoldás születik, amelyik mindkét oldal számára elfogadható, az nem volna más, mint a néppárti, sőt uniós értékek folytatólagos elárulása.
Ez a viszály ugyanis messze több mint a pártcsalád belső ellentéte. Az EU fontos útelágazáshoz érkezett, és ily módon nem a pártszínek a fontosak. A lényeg, hogy ki akarja továbbvinni az európai egység tervét, illetve ki igyekszik azt aláásni, vagy netán megtorpedózni. Orbán Viktor a rombolás erőihez tartozik, ezért legfőbb ideje, hogy a Néppárt túladjon rajta. Akár annak az árán, hogy a politikus mártírnak állítja be magát, vagy összeáll más populistákkal. Akkor legalább lehetségessé válik a világos tartalmi elhatárolódás. Mert az sokkal jobb, mint a lopakodó belső mérgezés.
Orbán Viktor azt kóstolgatja, hol vannak az európai középjobb pártcsalád határai. Mindent elkövet, hogy a tekintélyelvűség és a muzulmán bevándorlás kérdésében vallott kérlelhetetlen nézete ellenére továbbra is úgy tekintsenek rá, mint aki a konzervatívok közé tartozik. Mivel kénytelen a kizárással szembenézni, bocsánatot kért, ami nem sűrűn fordul elő nála, csak éppen nem azért próbálta kiengesztelni a többieket, ami valójában veszélyessé teszi. Valószínűleg a mostaninál karakteresebb formában meg kell ismételnie, hogy megköveti az EPP érintett pártjait, de hogy elfogadják-e a gesztust, az jelzés értékű lesz a Néppárt és Weber részéről. A Fidesz támogatása jól jönne a konzervatívoknak, csak ne lennének Orbán tettei és nézetei!
De csupán a költségvetés dolgában konzervatív, minden másban bevallottan illiberális, lásd az igazságszolgáltatást, a sajtót, a civil szervezeteket, valamint a Soros elleni vérbosszút. Az egyik demagóg beszédet tartja a másik után, és olyan hangon emlegeti az EU-t, ahogyan azt csak szélsőjobbos politikusok merik. Főleg a CSU és Weber azonban sokáig védő ernyőt tartott fölé, ám mivel nekitámadt Junckernek, megszegte a pártfegyelmet, úgy hogy a múlt hónapban ellene fordult a hangulat. Amit bűnbánatképpen az érintett pártoknak üzent, a bántóan gyenge kifogás. Az első reakciók nem ígéretesek Orbán, illetve azon néppárti vezetők számára, akiknek szükségük van a Fidesz voksaira, továbbá azoknak a saját híveknek támogatására, akik egyetértenek a magyar vezető nézeteivel.
Ám ha nem enged a weberi ultimátumnak, akkor már semmivel sem lehet igazolni a magyar párt tagságát. A frontvonalak sokkal világosabbak lesznek Strasbourgban, illetve a közép- és a szélsőjobb között általában véve is. De valószínű, hogy mindkét fél kompromisszumra törekszik, hiszen az európai politika a szövetségkeresésről szól. Orbán azt puhatolja, meddig mérgezhet következmények nélkül. Hasznos és sokat eláruló gyakorlat, bármi is lesz a kimenetele.
New York Times/Washington Post/AP
Orbán ugyan szenvedélyes beszédet mondott a nemzeti ünnepen, de a korábbiakhoz képest visszafogta magát. Hiszen egykor a szovjet csapatokhoz hasonlította az uniós vezetőket, idén viszont nem nevezte néven kedvenc célpontjait, így sem Junckert, sem Sorost. Azt viszont hangsúlyozta, hogy a magyar új vezetőket akarnak Európa számára, továbbá új kezdetet tartanak szükségesnek, hogy megálljon a földrész hanyatlása a muzulmán bevándorlás közepette. Elutasította a szövetségi állam gondolatát a földrészen és arról beszélt, hogy Európát vissza kell adni az európaiaknak. Büszkén említette, hogy a kerítéssel a magyarok milyen fontos szerepet töltöttek be a migránsinvázió leállításában. Valamint hogy a keresztény kultúra nélkül nem lesz errefelé szabad élet. A tudósítás hozzáteszi, hogy az EPP több tagpártja azt mondja: a bevándorlás elvetésével, az EU-ellenes retorikával és a tekintélyelvű stílussal Orbán modellé vált a szélsőjobb számára és messzire eltávolodott a kereszténydemokrata értékektől.
Változatlanul fennáll a viszály a magyar miniszterelnök és az Európai Néppárt között, nem egészen egy héttel azelőtt, hogy elképzelhető: az EPP kirakja a Fideszt. Orbán Viktor kitart az összeesküvés elméletre épülő unióellenes irányvonala mellett. Tegnap is a liberális európai birodalom ellen hadakozott a Múzeumkertben elhangzott beszédében. Bár alighanem a konzervatívok nyomására ezúttal eltekintett attól, hogy pontosan megnevezze, kikkel is van baja. Korábban új Moszkvának titulálta az EU-t, miközben igencsak szoros kapcsolatot ápol Putyinnal, az egykori szovjet titkosszolgálat németországi rezidensével. Nem szólt ezúttal Sorosról sem, pedig neki azt szokta a szemére hányni, hogy alattomos módon szét akarja verni a nemzeteket és a kereszténységet, továbbá bujtogatja a migránsinváziót.
Ez alkalommal megmaradt a dagályos kijelentéseknél, miszerint erős nemzetállamok kellenek, és erős vezetőknek kell irányítaniuk Európát. Megismételte a szent fogadalmat, hogy feltartóztatja Európa bukását. Jelezte azt is, hogy ragaszkodik vitatott politikájához. Csak éppen ily módon sokkal inkább az euroszkeptikusok, a jobboldali populisták és radikálisok táborában volna a helye, semmint a mérsékelten konzervatív Néppártban.
Orbán Viktor azt reméli, hogy a májusi választás erős vezetőket és nemzetállamokat eredményez Európában. A nacionalista kormányfőt, aki erősen bevándorlás-ellenes, a kizárás fenyegeti a Néppártban, ám ha ez bekövetkezik, az veszélyezteti a konzervatívok strasbourgi többségét. Weber e heti budapesti tárgyalásai nem hoztak eredményt, a szavazás a jövő szerdán lesz a Fidesz sorsáról, miután a párt nem tartja tiszteletben a polgári szabadságjogokat és a jogállamot. Ha pártcsalád megválik a magyar képviselőktől, akkor onnantól kezdve nem biztos, hogy ő állíthatja a Bizottság következő elnökét. Orbán hazai sikere és az, hogy szembeszállt Brüsszellel a migráció, valamint a kormányzás jó pár kérdésében, felbátorított más nacionalista, illetve szélsőjobbos csoportokat is a kontinensen.
A miniszterelnök a Nemzeti Múzeumnál tegnap kiemelte, hogy a liberális európai birodalomban mindenki elveszti a szabadságát. A jelenlévők közül többen aggódnak, hogy a magyar vezetés még messzebb kerül a földrész politikai fő áramlatától, mások viszont a végsőkig támogatták Orbánt.
A magyar kormányfő kikelt az „Európai Egyesült Államok ellen, elutasította az EU „liberális birodalmát és szorosabb szövetséget ígért Varsóval. A nacionalista vezető így reagált az egyre erősödő bírálatokra az uniós elit részéről. A politikus a nemzeti ünnepet használta fel arra, hogy utaljon több vitás kérdésre is Budapest és Brüsszel között. A mélyebb európai együttműködést liberális birodalomnak minősítette. Ezúttal azonban még csak nem is említette Junckert. A lengyel kapcsolat azért fontos számára, mert a két ország kölcsönösen megakadályozhatja, hogy előbbre jusson az ellenük indított jogállami eljárás az unióban.
A magyar kormányfő nem hagyott kétséget afelől, hogy negatívan ítéli meg az Európai Uniót. A közösség helyett erősebb vezetőket tart kívánatosnak, és azt követeli, hogy Európa legyen ismét az európaiaké – alig pár nappal azelőtt, hogy esetleg kiteszik a Néppártból. Közben Litvániában a konzervatív Haza Unió Párt csatlakozott azokhoz, akik számára az orbáni bocsánatkéréssel nem intéződött el a vita. A pártelnök kijelentette, hogy az EPP-nek döntenie kell a Fideszről, mert más tagpártokat is sújt, ha a kereszténydemokraták folyamatosan szemet hunynak a populisták machinációi láttán. Landsbergis továbbra is szükségesnek tekinti, hogy váljanak meg a magyar kormánypárttól, vagy legalább egy időre függesszék fel annak tagságát.
Orbán Viktor ismét csak nekiment az EU-nak, néhány nappal a döntőnek ígérkező néppárti erőpróba előtt, amelytől az függ, hogy a magyar kormánypárt az EPP tagja maradhat-e. Ezúttal a lengyel miniszterelnök oldalán osztotta ki az uniós intézményeket, amelyek mindkét országot azzal vádolják, hogy aláássák a jogállamot. Azt üzente a „birodalomépítőknek”, hogy mindig vessenek számot Budapest és Varsó erős szövetségével. A pártcsaládon belül a bírálók azt hangsúlyozzák, hogy Orbánnak abba kell hagynia a Brüsszel-ellenes kinyilatkoztatásokat, hacsak nem szeretne kipenderülni a közösségből. A politikus éppen ezt kockázatta a mostani beszéddel. Így azzal, hogy a szoros kapcsolatokat emelte ki Lengyelországgal, noha az európai kereszténydemokrata elnökség egyértelművé tette, hogy nem kíván közösködni a PiS-szel.
Ha Orbán netán átlépne abba a frakcióba, amelyben a lengyel párt is van, akkor egy olyan csoportba kerül, amely sokkal kisebb, euroszkeptikus, és éppen a PiS uralja. Márpedig a migráció ügyében ugyan egyetértenek, de Oroszország erősen megosztja őket.
A Velencei Bizottság szerint a vonatkozó törvény túl nagy felhatalmazást ad vezető személyiségek kezébe a kialakulóban lévő közigazgatási bíróság kapcsán, ráadásul úgy, hogy nincs semmiféle fék és ellensúly a rendszerben. Az Európa Tanács tanácsadó testülete azután hozta nyilvánosságra véleményét, hogy Budapesten találkozott Trócsányi Lászlóval. A testület elvárja, hogy a magyar kormány vezesse át a jogszabályba az ajánlásait. Az állásfoglalás különösen problematikusnak tartja, hogy az igazságügyi miniszter hozhatja meg a döntést arról, ki lehet közigazgatási bíró. A Helsinki Bizottság úgy látja, hogy nem szavatolják a bíróságok függetlenségét azok a módosítások, amelyeket a Fidesz a héten jelentett be.
A vezércikk arra figyelmeztet, hogy a világ túlságosan is sokáig figyelmen kívül hagyta a szélsőjobbot, ám a populista vezetők felbátorították a szélsőségeseket, akik ráadásul igencsak járatosak a műszaki dolgokban. Az új-zélandi merényletet olyanok követték el, akik a fehér felsőbbrendűséget hirdetik és az összeesküvés elmélet hívei. A gyalázatos eset mutatja, hogy feljövőben van a radikális jobboldal. Ezeknek az erőknek lökést adnak azok a nyugati politikusok, akik eltolták az elfogadható politikai közbeszéd határait. A radikális nacionalisták emellett fegyverré változtatták a médiát. Immár nem lehet lebecsülni romboló ideológiájukat, annak terjedését. A siker érdekében elhagyták a múlt nyílt jelképeit, de érintetlen maradt a gyűlölet mögött meghúzódó eszmerendszer. És kapóra jönnek nekik a populisták, akik túllépnek az eddigi normákon. Orbán Viktor ki szokott rohanni a „keresztény identitást” fenyegető állítólagos veszély ellen, amit szerinte a muzulmánok beözönlése okoz.
A radikális jobboldal azért is eredményes, mert tudja, miként lovagolja meg a közösségi, illetve hagyományos sajtót. A világhálón nem könnyű kiszűrni a veszedelmes tartalmakat. De a fellépés csak akkor lehet sikeres az ilyen erők ellen, ha sokan összefognak. Azoknak a politikusoknak, akik az iszlámellenséggel és a bigottsággal kereskednek, túl kell lépniük azon, hogy cinkosként falaznak a szélsőjobbnak. Ezzel párhuzamosan meg kell rendszabályozni a nagy technológiai cégeket. A hagyományos sajtó pedig a látogatottság igézetében sem adhat nyilvánosságot terroristáknak. Itt az idő, szembe kell szállni a nyílt társadalom elleni halálos fenyegetéssel.
A kommentár kiemeli, hogy ha nem akarunk még egy olyan tragédiát, mint a csaknem 50 áldozatot követelő új-zélandi terrorakció, akkor fel kell lépni a gyűlölet jobboldali hirdetőivel szemben. Merthogy a támadást olyan populisták ihlették, akik szerint az iszlám a Nyugatot fenyegeti. A tettesek pedig nem magányos, fura figurák, esetleg pszichopaták, bár lehetnek azok is. Átfogó, habár szétaprózott mozgalmat képviselnek, határozott ideológiával. Erőt és támaszt merítenek akár a legfelső szintű politikai vezetőkből. Ami az új-zélandi főkolompos ún. nyilatkozatát illeti, az arra épül, hogy a keresztény népesség veszélyben van az erőltetett mohamedán bevándorlás miatt. Ugyanezt mondják a neonácik, valamint a Charlottesville-i mészárlást végrehajtó Ku Klux Klanosok is.
A gyűlöletet azok a jobboldali populista politikusok terjesztik, akik egyre jobban nyomulnak a demokratikus világban. Sokan közülük jelentősen előre akarnak törni a májusi EP-választáson. Tessék csak megnézni, mit üzent Orbán Viktor, aki visszatérően a keresztény európai civilizáció védelmezőjeként lép fel, mert szerinte a földrészt halálos veszedelem fenyegeti a muzulmán bevándorlás miatt. Ugyanebben a cipőben jár Salvini is. Ha ők legitimálják a tézist, miszerint népességcsere zajlik Európában, akkor nézetüknek a legfőbb felhatalmazást Trump adja meg. Az amerikai elnök, valamint Orbán és Salvini is természetesen rituálisan el fogja ítélni a christchurchi mészárlást és elutasít minden erőszakot. De ha egyesek azt prédikálják, hogy az iszlám nem fér össze a Nyugattal, és hogy veszélynek van kitéve a nyugati életmód, akkor előbb-utóbb lesznek emberek, hogy úgy vélik, hogy itt lépni kell. A „gyűlölet ökoszisztémájának” részese a világ több, legbefolyásosabb személyisége is. Hatalmas és sürgető feladat, hogy leküzdjük ezt a rendszert.
Az új-zélandi tömeggyilkosság mögött is ugyanaz rejlik, mint a közelmúlt annyi más terrortámadása mögött: álhír, összeesküvés elmélet, és ami még sokkal alattomosabb: egy-két olyan politikus, aki állítólag a politikai fő áramlathoz tartozik – állapítja meg a vezércikk. Úgy folytatja: most már biztos, hogy a christchurchi barbár cselekedetet a szimpla gyűlölet vezérelte. Az egész civilizált világ támadás alatt áll, de még a legtragikusabb körülmények közepette is meg kell erősítenie ígéretét, hogy megőrzi a toleranciát és a szabadságot. Legelőször is a muzulmánoknak kell védelmet nyújtani, meg kell nyugtatni őket. Ami a világ túlsó sarkában most történt, az emlékeztet arra, hogy globalizálódik mind az iszlamista, mind a szélsőjobbos terror. Senki sem bújhat el a fenyegetés elől, egyetlen társadalom sem gondolhatja, hogy biztonságban van.
Nem véletlen, hogy Trump neve felbukkan az elsőszámú tettes fejtegetéseiben. De magukba kell nézniük azoknak az újságíróknak, is, akik ördögnek állítják be a menekülteket, akik a titokzatos és gonosz „globális elitről” szövegelnek. A belőlük áradó rosszindulat, ami megfigyelhető egyes politikusok megnyilvánulásaiban is, éles ellentétben áll azzal, hogy a felszínen demokráciát, jogállamot, biztonságot akarnak. Mert honnan veszik elméletüket a sárga mellényesek. Honnan erednek az Orbánt és Salvinit támogató voksok? Nyugaton egyre inkább jobbos, tekintélyelvű és populista légkör szabja meg a közvélekedést. Cinikus vezetők, véleményformálók és sajtóorgánumok kiaknázzák a jogos aggodalmakat. Ezt azután felerősíti a közösségi média, és az eredmény egy zavaros, ám annál mérgezőbb elegy lesz.
A terrorizmust kétféleképpen lehet legyűrni: egyfelől a hírszerzésre épülő akciókkal, hogy megelőzzenek bármiféle támadást. Másfelől hosszú távú és fáradságos feladat, hogy ki kell ütni a nyeregből a gyűlöletet és a rasszizmust. Még akkor is, ha az a mostanihoz hasonló helyzetben reménytelennek tűnik. A fasiszta erőszak a 2. világháború óta nem látott szintet ért el és ez lehangoló. De meg lehet futamítani a rasszizmust, az antiszemitizmust és az iszlámellenességet, ha tisztességes eljárásban vonják felelősségre a bűnösöket. Új-Zélandon erős a közösségi érzés, erőteljes a demokrácia. Példát nyújt a világ számára.
Orbán Viktor célkeresztjébe került az MTA. A kormány véget akar vetni a legtekintélyesebb tudományos intézet önállóságának. A Bizottság lassan már másfél éve az Európai Bíróság elé vitte a CEU ügyét, a hatalom mégis folytatja a kulturkampfot. Ezúttal a Tudományos Akadémiát pécézte ki, noha az a nemzeti megújulást jelképezi. Pénzügyi eszközökkel igyekszik megfosztani az intézményt és annak 5 ezer alkalmazottját az autonómiától. Tekintélyes összeg: 40 milliárd forint sorsa forog kockán. Az ellentábor azt gondolja, hogy az illiberalizmus bajnoka saját hűséges elitjét kívánja megjutalmazni ily módon. Szűcs Zoltán Gábor politológus úgy látja, hogy a hatalom nem tudja elviselni még a legkisebb szellemi önállóságot sem és ellenséges a tudással szemben. A Velencei Bizottság már 2017 végén kimondta, hogy tanszabadság elleni támadás súlyos gond a jogállamiság szempontjából.
Iványi Gábor egykor szövetségesének tartotta Orbán Viktor, ma azonban a fasizmus jelképének nevezi. A lap ezzel vezeti fel a lelkészről megjelentetett hosszú portrét. Fontos, hogy az Evangélikus Testvérközösség vezetője szerint, aki kimagasló erkölcsi iránymutató a rendszerváltás óta, a kormánynak semmi köze a kereszténységhez. Iványi az eltelt 30 évben csaknem mitikus tekintélyre tett szert más vallások vezetői körében. Ezt megerősíti Frölich Róbert, a Zsinagóga főrabbija is. De a pap életútja sokat elárul a világ egyik első számú populistájának, Orbánnak a pályafutásáról is. A bírálók szerint ahogyan a miniszterelnök viszonyul az egyházi vezetőhöz, az mintaszerűen illusztrálja, miként ásta alá a demokráciát és használta ki a vallást a saját céljaira.
Iványi azt mondja, az ellentétek forrása az, hogy Orbán immár egy szélsőjobbos, fasiszta párt vezére. Azon kívül, mivel ő maga egy multietnikus család sarja, nem ért egyet azzal sem, hogy Magyarország kizárólag magyar volna. Úgy fogalmaz, olyan nincs, hogy magyar faj, vagy etnicitás. Egyébiránt, amikor a politikus felfedezte magának Istent, a lelkipásztort kérte meg, hogy templomban is eskesse össze a feleségével. Találhatott volna e célra egy befolyásosabb egyházat is, így Iványi szerint ez volt valószínűleg Orbán utolsó őszinte gesztusa a vallással szemben. A viszony akkor romlott meg közöttük végletesen, amikor a miniszterelnök – még első kormányzása idején – hiába kért nyilvános támogatást Iványitól. Majd a lelkipásztor nyílt levélben utasította el, amikor 2010-ben, az immár jobboldali nacionalistaként meghívta egy megemlékezésre.
A bosszú egy évvel később következett el, hiszen a metodista egyház (is) elveszítette az állami elismerést. Pedig 18 ezer követője van és Beer Miklós váci püspök szerint azt csinálja, ami a Bibliában áll: segíti a hajléktalanokat, a szegényeket, a menekülteket. Ezért a főpap úgy látja, hogy politikai döntésről van szó, amelynek semmi köze a keresztény valláshoz. Ugyanakkor arra is kitért, hogy a bejegyzett egyházak óvakodnak a kényes kérdésektől, mint amilyen a migránsok segítése is. Iványi ezzel szemben nem fogta be a száját. Szóval és tettel is szembement Orbán politikájával, mert meg van győződve arról, hogy amit a miniszterelnök csinál az ellentétes Krisztus tanításával.
Schilling Árpád úgy gondolja, Orbán Viktor politikája azért sikeres idehaza, mert azt mondja az embereknek, hogy már nem kell igazodniuk a Nyugathoz. A rendező, akiről a konzervatív lap azt írja, hogy a kormány két éve az állam ellenségévé nyilvánította, abból az alkalomból nyilatkozott, hogy a Berliner Ensemble-ban tegnap volt „Az utolsó vendég” németországi bemutatója. Mint ismeretes, a darab azzal foglalkozik, milyen is idegennek lenni egy társadalomban. Az alkotó, aki családjával együtt Franciaországba költözött, miután összerúgta a patkót a hatalommal, felhívja azonban a figyelmet, hogy a miniszterelnök hamis szabadságot kínál, mert nem lehet bezárkózni. Az említett színmű egyik mondandója az, hogy a jobboldali pártok azért tudnak felemelkedni, mert az elején látják a sok szerencsétlen embert, ám amikor hatalomra jutnak, már nem törődnek velük. Ehelyett arra bíztatják őket, hogy ne foglalkozzanak a valósággal, ne gondolkodjanak. Boldogságot hazudnak nekik.
Schilling szerint a magyar színházak megnyugtatják a lelkiismeret, amit tanúsít, hogy egyáltalán nem vittek színre olyan kérdéseket, mint pl. a migráció. Pedig állást kellene foglalniuk a legfontosabb társadalmi-politikai ügyekben. De esetükben a függetlenség azt jelenti, hogy nem tartoznak sem ide, sem oda, vagyis nem autonómok. És egyáltalán nem álltak a rendező mellé, amikor annak viszálya támadt a kormánnyal. Pedig a szolidaritás fontos, mert különben mindig lesznek olyanok, akik idegennek érzik magukat a saját hazájukban. Miközben politikusok a nyugati értékekről papolnak. A művész már csak azért is lényegesnek tartja az összefogást, mert Magyaroszágon annyi a szegény és oly sokan élnek az utcán.