Az emberi társadalom, mint mind élet a bolygón, a természet törvényeinek van alárendelve. A természet pedig a tiszta fajokat kedveli, a fajok keveredése mindig gyengébb minőséghez, degenerációhoz vezet. Magyarországon ma nehéz megmondani, kitől is származnak ezek a gondolatok.

Ahogy az rendes, vezérelvű autokráciákban már lenni szokott, az első lövés joga mindig a vezénylő tábornoké: “Nagyon fontosnak tartom, hogy az etnikai homogenitást meg kell őrizni. … az élet igazolta, hogy túl nagy keveredés az bajjal jár. … az ország alapvető karakterének a megváltoztatását nem szabad kockáztatni, mert az szerintem az országot nem fölértékeli, hanem leértékeli és káoszba taszítaná.”– mondta Orbán Viktor 2017 februárjának legvégén. Mondhatnánk, hogy átszakadt egy gát, ám a valóság ennél azért kiábrándítóbb: az állampárt/pártállam megkérdőjelezhetetlen ura csak bemutatta: mostantól ezek a szövegek is megengedhetők, helyük van a NER-ben.

Így aztán mi sem természetesebb, minthogy a csinovnyikok loholtak az orbáni nyomdokon. Habony szennysajtójában nemrég ez jelent meg: „…ha küzdenie kellett volna a fennmaradásért, megértette volna, hogy a hierarchia, a faji és csoportöntudat, és az egyenlőtlenség a létezés alaptörvénye. … ha egy populáció a haladó elvek szerint él, igen rövid idő alatt kihal és írmagja sem marad.”

E hét elején pedig a pártsajtó zászlóshajója ezt írta: „Ennek az az oka, hogy ezek a fősodratú pártok valójában már réges-régen liberálissá váltak. Pontosabban: neoliberálissá vagy más szóval ultraliberálissá. A hagyományos, XIX. századi liberalizmusnak a nemzettudat, a nemzeti szuverenitás alapvető érték volt. Mára ez teljesen megváltozott, az ellenkezőjébe váltott át: a holland, a svéd, a finn, a belga, a portugál, a német stb. kereszténydemokrata pártok globalista, kozmopolita, a multikulturalizmust hirdető pártokká váltak, amelyeknek a kereszténység valójában ma már nem jelent semmit. Annál inkább a migráció, a más kultúrák és vallások iránti ájult tisztelet; a kevert fajú Európa nekik nem veszély, hanem a nagy lehetőség.”

A legijesztőbb, hogy mintegy mellékesen keni oda s szerző a nácizmus fundamentumait, mintha fel sem tűnne, miről beszél. Akár elírásra is gondolhatnánk, ha:

• nem sulykolásról lenne szó: „Másfelől a skandináv, északnyugati, a Benelux államokon belüli, valamint a portugál „jobboldali” (vajon van-e még ennek a szónak értelme?) néppárti erők egyértelműen liberális képződményekké váltak, erős hívei a bevándorlásnak, a másság kultuszának, a multikultinak, a föderális, kevert fajú, birodalmi Európai Uniónak.” 
• a NER egyik kedvenc politológusa (?), Fritz Tamás nem írta volna: „az unió színterein és Nyugat-Európában intézményesedett a kevert fajú, kereszténytelenített Európa víziója, mi több: ez elvárássá és követelménnyé vált és immáron döntéseket alapoz meg.” 
• ahogy ezt is: „a jövő Európáját nem az őshonos népek birtokolják majd, hanem egy kevert fajú, „fajta alatti” embertípus, amely a különböző rasszok kényszerített keveredésének az eredménye. Ennek érdekében Európa né­peit színes népekkel – ázsiaiakkal, afrikaiakkal – kell keresztezni, hogy létrejöjjön egy identitás, etnikai hovatartozás nélküli, gyökértelen sokaság, amelyet a jövőbeli hatalmi elit könnyűszerrel tud uralni.”
• e szellemi tábor másik tagja szerint: „Ezért tegyük normává azt is, hogy a migrációt nem megállítani, hanem megszervezni és menedzselni kell; a határvédelem helyett beszéljünk határigazgatásról; a bevándorlók személyes adatait ne adjuk ki (az európai őslakosokról viszont mindent tudjunk); segítsük a migránscsaládok egyesítését, ezzel is gyorsítsuk a kevert fajú Európa létrejöttét.” 
• és exportálni is sikerült: „Orbán Viktor a muszlimizált, kevert fajú Európa megteremtésének legkeményebb, leghatékonyabb, legkövetkezetesebb ellenzője, és régiónk integrációnak első számú motorja.” 

Kevert fajokról, fajkeveredésről az emberi nemen belül beszélni mindeddig náci kiváltság volt. És az is maradt. Aki erről beszél, az náci. Az korábban felvetett gondolatok (Az emberi társadalom, mint mind élet a bolygón, a természet törvényeinek van alárendelve. A természet pedig a tiszta fajokat kedveli, a fajok keveredése mindig gyengébb minőséghez, degenerációhoz vezet.) ugyanis a Mein Kampfból származnak.

Nem Adolf Hitler volt a fajelmélet kidolgozója, de ő tette hatalmi gépezetének ideológiai motorjává. Ahogy teszi most Orbán Viktor. A lépések pedig nem bonyolultak:

1, Démonizálni egy tetszőleges társadalmi csoportot. Jelen esetben nem a zsidókat, hanem a menekülteket, hazájukat elhagyókat. Hogy nem származás alapján történik a megkülönböztetés, aligha jelent minőségi változást.

2, Az emberi nemet fajokra kell bontani, a közbeszéd számára természetessé kell tenni a fajelmélet alapvető fogalmait, észrevétlenül elfogadottá tenni e szóhasználatot.

3, Azonosítani a démonizált csoportot egy fajjal.

4, A fajok alsó és felsőbbrendűségének gondolatot bevezetni. Kimondatlanul de már az első, orbáni megszólalásban is benne van ez, hisz a logikája szerint a fajok keveredése „bajjal jár”.

5, Adminisztratív eszközökkel a társadalmon kívülre szorítani az ellenséges, alsóbbrendű faj egyedeit.

Itt tartunk most. Épp ott, ahol 1944 elején is tartottunk.