- A Fdesz megbukhat, ha nem tud jólétet nyújtani a lakosság többségének.
- A Rogán-művek még azt is megszabja a közeli média számára, milyen kulcsszavakkal kell propagálni a kormánypolitikát.
- Orbán ugyan gazsulál a német autógyáraknak, de a CEU ügyében megy tovább a ködösítés.
A kommentár azt tanácsolja, hogy senki se értse félre Magyarországot, amely éppen az önelemzés és az áldozatiság felé sodródik a rettenetes 20. század után és nem csupán az EU-val van baja. Persze az ország mind inkább boldogtalan és illiberális. Orbán pedig mára az EU legféktelenebb és megosztóbb szereplője lett. A keresztény Európa önjelölt megmentője a rabló muzulmán hordákkal, illetve a zsidókkal szemben, akik szerint szerinte rátámadnak a földrészre, miközben az unió tétlenül szemlélődik. Újra meghatározta a nacionalista „erős ember” fogalmát, mint a nép demokratikus akaratának megtestesítőjét. Olyanok bűvölik el, mint Trump és Putyin. A Fideszből a konzervatív nacionalizmus és az urambátyám-kapitalizmus pártját csinálta. Belenyúlt az antiszemitizmus pöcegödrébe, hogy támadja Soros Györgyöt. És közben Brüsszel tényleg csak állt és nézett.
Ezek után néhány európai vezető úgy döntött, hogy ami sok, az sok. Ám szégyen, hogy a Néppárt a felfüggesztés okai között nem említette Soros gyalázását. Könnyű persze gúnyolódni Orbán stílusán, de nem szabad túlbecsülni, vagy démonizálni a politikust. Azt jelképezi, amitől Magyarország szenved. A rendszerváltás egyik nagy rejtélye, hogy a magyarok miként tudták elfuserálni a folyamatot, hiszen a rezsim ma kevésbé demokratikus, ugyanakkor megosztottabb, mint a Fal leomlása utáni időkben volt. Az elszalasztott lehetőségért részben a szörnyű múlt századot lehet okolni. A két háborút, Trianont, a kommunista uralmat, továbbá azt, hogy a független szellemet és a nemzeti érzést szovjet csapatok taposták el 56-ban. Az uniós csatlakozás sem segített, hogy visszaszerezzék.
Orbánt és Kaczynskit összeköti a migráció és az EU értékeinek elutasítása, de ettől még nem az unióellenesség a legfőbb jellemzőjük. Brüsszel sokkal keményebb volt Varsóval, mint Budapesttel. Vannak bizonyos elvek, amelyek kapán nem lehetséges a kompromisszum. Ám Magyarországon és Lengyelországban a harcok nem Európáról, hanem arról szólnak, hogy milyen országot akarnak. A két vezetőnek sok a támogatója, de sok az ellenzője is. De lehet, hogy a két kormány csupán átmeneti jelenség. Az igazi próbakő az lesz számukra, képesek-e népszerű reformokat végigvinni és gazdasági jólétet teremteni. Nem rombolták le a demokráciát. Orbán egy nap a szavazópolgárok jóvoltából politikusként visszasüllyed arra szintre, ahol 25 évvel ezelőtt volt.
Orbán most éppen a brüsszeli „buborékot” szidja, vagyis folytatja a támadásait az EU ellen, noha kizárták a néppárti frakcióból. Azzal vádolja a brüsszeli bürokrata elitet, az teljesen elvesztette a kapcsolatot a valósággal. Eközben az EPP vizsgálja, hogy a magyar kormány politikája összhangban van-e még az európai és konzervatív értékekkel. A politikus ennek ellenére az állami rádióban arra szólította fel a magyarokat, hogy mutassák meg: az történik az országban, amit ők akarnak, és nem Brüsszel szava számít. Mint emlékezetes, a felfüggesztést kimondó határozatban a pártcsalád azt követelte, hogy Orbán vessen véget a kampánynak az EU-val szemben. Ám alighanem pontosan a Néppártot vette célba a miniszterelnök, amikor most balra sodródó, illetve húzó pártokról beszélt. A hatalom által ellenőrzött sajtó egyre-másra azzal vádolja saját strasbourgi frakcióját, hogy az kiszolgálja a baloldalt és a liberálisokat.
Az illetékes szóvivő nem kívánta kommentálni Orbán Viktor vasárnapi rádiónyilatkozatát. Azt mondta, hogy a politikus szavai önmagukért beszélnek. Az újság emlékeztet arra, hogy a Néppárt azért fagyasztotta be a Fidesz tagsági jogait, mert a magyar kormány aláásta a jogállamot és a demokráciát, továbbá plakátkampányt folytatott Juncker és Soros ellen. A hirdetéseket ugyan leszedték, de a miniszterelnök most mégis azt mondta: Brüsszelben egy kicsit dühösek, mert lelepleztük az EU üzelmeit. A hatalomnak pedig kötelessége tájékoztatni az embereket arról, mit forral az unió. Nem szabad engedni, nem szabad félni, mert az ellenfél támad, miután kiderültek a tervei.
Az objektív tájékoztatás nem jut el a magyarok többségéhez, így a jelentős demokratikus hiányosságok ellenére nincsenek tömeges tiltakozások. A lap így összegzi a magyar sajtópiacon végzett vizsgálatának eredményét. Azzal indít, hogy a Magyar Nemzet bezárása után a szerkesztők a Magyar Hang néven kívánták folytatni, csak éppen hat megkeresett cégnek sem akaródzott kinyomtatni a lapot. György Zsombor főszerkesztő szerint valószínűleg féltek, mert ahogy ironikusan mondja: a csókjuk halálos. De hát aki a nyíltan együttműködik a kormánnyal szemben álló médiával, az másutt megfizetheti az árát. Ebből következik, hogy az újságban egyáltalán nincsenek hirdetések. Adományokból, néhány előfizetésből és az utcai eladásokból élnek. Minimálbért fizetnek, de az a túléléshez kevés. Ugyanakkor az emberek félnek megrendelni a hetilapot, nehogy feketelistára kerüljenek.
Vidéken szinte kizárólag a Fidesz-közeli orgánumokat olvassák, nézik, hallgatják. Ezért nem értesülnek arról sem, ha Budapesten több tízezren tüntetnek. A magyarázatok sokrétűek: hiányzik a civil kurázsi, félnek az emberek demonstrálni, a társadalom alulinformált, sokan viszonylag elégedettek a saját helyzetükkel. Stump András úgy érzékelteti a helyzetet, hogy a sok bírálat ellenére Orbán elért egyet s mást. Az adósság csökkent, a növekedés állandó, a bérek ugyan még mindig nevetségesek, de azért lassan emelkednek. György Károly, a szakszervezeti szövetségtől ezzel szemben azt hangsúlyozza, hogy immár csaknem 5 millióan élnek szegénységben. A nagy cégekkel szemben a munkavállaló húzza a rövidebbet.
Ám az érdekképviseletek gyengék és egyre több jogkörüktől fosztják meg őket. Azon kívül nagyon sok elégedetlen ember inkább elmegy külföldre dolgozni. Ugyanakkor a kormánynak kétharmados többsége van és az ellenzék nemigen tud mit tenni. Gergely Márton a HVG-től azt mondja, a lakosság támogatná a kormányellenes erők összefogását, ám ezek a pártok túlságosan is különbözőek, azon kívül önzők. És nincs vezérfigura. A hivatalos sajtó ugyanakkor kommunistákként és nácikként emlegeti az ellenzéket. Ezek az orgánumok egyetlen Fidesz közeli alapítványhoz tartoznak. Orbán már rég rájött, hogy aki a megyei tájékoztatást kézben tartja, az uralja az országot. A tartalmat – amint az egyik kormánypárti újság munkatársa névtelenül elmeséli – Rogán Antal dönti el. Ideértve, hogy milyen kulcsszavakat kell használni. Ezzel szemben a független lapoknak felkopik az álluk a reklámpiacon, ugyanakkor zaklatja őket a médiafelügyelet, illetve az adóhatóság. De nemigen jutnak hivatalos információkhoz sem. Nem hívják meg őket a sajtótájékoztatókra.
Ahogyan Magyarország bánik a CEU-val, az annak jelképévé vált, miként alakítják át antidemokratikus módon az országot. Az egyetemet el akarják űzni, vagy mégis maradhat? Ez ügyben immár két éve megy a húzd meg, ereszd meg. A kormányhű sajtó jó ideje csak liberális-szélsőséges előőrsként, a Soros-zsoldosok káderképzőjeként ír az iskoláról. Annak jövője zálog lett a Fidesz néppárti tagsága körüli vitában. Csak éppen nem tudni, mennyire lehet komolyan venni Orbán ez ügyben tett ígéretét. A BMW mindenesetre megerősítette, hogy Weber javaslata nyomán tárgyal a müncheni Műszaki Egyetemmel, valamint a CEU-val is, de végleges döntés még nincs. A háttérben az húzódik meg, hogy Orbán szoros kapcsolatot ápol a magyar gazdaság gerincét adó német autógyárakkal, így az Audival, a Merdedesszel és a BMW-vel. Mind a három jelentős adó- és befektetési kedvezményeket kapott, emellett beszállt a vonatkozó képzés finanszírozásába. Nyíltan nem bírálják az ország átalakítását.
Ahogyan Orbán reagált Weber indítványára, azt többféleképpen is lehet értelmezni, vagyis még minden forgatókönyv elképzelhető. A magyar kormány nem kívánt ez ügyben részleteket elárulni. A Közép-Európai Egyetem meglehetősen visszafogott a fejlemények láttán. De hát a hatalom évek óta módszeresen fellép a kritikus gondolkodás és a független oktatás ellen. Az ellenzék most éppen attól tart, hogy az MTA-t szedik szét. Ebből következően Enyedi Zsolt rektorhelyettes inkább borúlátó. Attól tart, hogy Orbán csak az időre játszik. De ha aláírja a megállapodást New York állammal, akkor Budapesten maradhat az oktatás jelentős része. De ettől még ősztől megnyílik a bécsi kampusz. mert az osztrák főváros Enyedi szerint biztonságos menedék számukra, ahol nem kell attól tartani, hogy kicselezik a jogállamot.