- Orbán Viktor szélsőjobbos klisékhez folyamodott, amikor megindította a Fidesz európai korteshadjáratát;
- A magyar állásponttal ellentétben Szlovénia nem gondolja, hogy bele kellene ütnie az orrát a szabad sajtó munkájába;
- A PiS nem közösködik a populista-nacionalista pártok összefogásán ügyködő olasz Ligával.
A Bizottság alelnöke szerint Orbán Viktornak nem szabad azt hinnie, hogy Magyarországon azt csinálhat, amit csak akar. Timmermans Bécsben nyilatkozott, ahol az osztrák szociáldemokraták oldalán kampányolt az európai választások közeledtével. Hangsúlyozta, hogy az uniós tagság jogokkal is jár, azokat pedig a magyar kormányfőnek is tiszteletben kell tartania. Úgy értékelte, hogy Brüsszelnek korábban be kellett volna avatkoznia, mert mára Orbán az egész lakosságba beoltotta a félelmet. Ily módon valósággal megbilincselte az embereket, de ennek a szabadság az ára, amint az Oroszországban is lehetett látni.
A politikus abban nem talál semmi különöset, hogy az új tagállamok egy idő után arra törekednek: vegyék komolyan őket. Ám meg kell húzni számukra a vörös vonalat, mármint hogy meddig mehetnek el. Így nem szabad politikát csinálni nemzet fogalmával, miközben másokat kirekesztenek abból. Viszont ha nem akarja, hogy a nacionalisták és a jobboldali radikálisok kerekedjenek felül, akkor az EU-nak nagyobb optimizmusra kell hangolnia az embereket, mert az bizalmat kelt és arra építeni lehet. Azt viszont nem gondolja Timmermans, hogy megoldást jelentene a szélsőséges pártok betiltása, mert a káros ideológiákat eszmékkel kell visszaszorítani. Pl. az olyanokat, amelyek azt hirdetik, hogy nyomulnak egyes kultúrák, illetve népek. Már kérdés viszont, ha ezek az erők jogot sértenek, akkor a törvény erejével közbe kell avatkozni. Ugyanakkor a migráció, ha megfelelő keretek közé terelik, gazdagítja a befogadó államokat, mutatott rá a politikus.
Arra is kitért, hogy az EU igen keményen kíván fellépni a román szociáldemokraták ellen, ha azok felvizezik a küzdelmet a korrupció ellen. És az európai szociáldemokraták nem fognak ez esetben 10 évet várni, mint tette az a Néppárt, míg végre felfüggesztette a Fidesz tagságát. Mert nincs helye a pártcsaládban olyan tagnak, amely átlép a jogállami szabályokon. Jelezte, hogy a Bizottság elnöki tisztéért folyó csatározásban semmiképpen sem kíván jobboldali radikális, illetve szélsőséges körökre támaszkodni.
Kampánynyitó beszédében ismét az Európai Néppárt kulcsfiguráit támadta Orbán Viktor. Nekiment Junckersnek, mondván, a Bizottság elnöke a felelős, amiért a britek mennek, a migránsok viszont jönnek. De élesen bírálta Webert is, amiért az a napokban kijelentette, hogy nem óhajt Juncker utódja lenni, ha az csakis a fideszes képviselők voksaival volna lehetséges. Szerinte a bajor politikus ezzel megsértette a magyarokat. Utalt arra is, hogy pártja kiválhat az EPP-ből a májusi választás után. A kormányfő azt mondta a migrációs biztosról, hogy az lakosságcsere-programot hajt végre az unióban, amivel a magyar vezető átvette a szélsőjobbos mantrát. A beszámoló emlékeztet arra, hogy a magyar kormány kampányt folytatott Soros és a Bizottság első embere ellen. Továbbá a napokban jelezte, hogy új pártcsalád megalakításán gondolkodik – a konzervatívoktól jobbra.
A lengyel kormánypárt nem megy el az olasz Liga vezére által meghirdetett májusi nagy tömeggyűlésre az európai választások előtt. A PiS, amely gyanakodva figyeli Salvini, valamint Le Pen szoros barátságát Putyinnal, kampányigazgatója útján azt közölte, hogy pár hete pontosan megmondták az olasz politikusnak, milyen elképzelésekkel vágnak neki az erőpróbának. A jövő hónap végéig már nem is kívánnak találkozni vele. Ugyanakkor az AfD ott lesz holnapután Milánóban, ahol Salvini meghirdeti az euroszkeptikus-populista-szélsőjobbos erők szövetségét. A német párt vezére azonban arra figyelmeztetett, hogy ugyan a bevándorlás kérdésében igencsak hasonló véleményen vannak, mint az olasz párt, ám egészen eltérően ítélik meg pl. az olyan, kulcsfontossságú gazdasági témát, mint az EU pénzügyi szabályainak betartása. A jelentés emlékeztet arra, hogy a Liga elnöke meg akarja nyerni a szövetségnek Orbán Viktort is.
A szlovén Külügyminisztérium visszautasította a ljubljanai magyar nagykövet tiltakozását az egyik hetilap címlapjának karikatúrája ellen, amely úgy ábrázolja Orbán Viktort, hogy az éppen náci üdvözlésre lendíti karját, miközben szlovén jobboldali politikusok törleszkednek hozzá. A válasz hangsúlyozza, hogy Szlovénia ragaszkodik a sajtó- és szólásszabadsághoz, nem avatkozik bele a média dolgába, és nem is értékeli a szerkesztőségek munkáját. Kovács Zoltán szóvivő ehhez képest arról értekezett, hogy itt ismét a mai baloldal intoleranciáját lehetett tetten érni. Szerinte a másik oldal mindenkit szélsőségesként bélyegez meg, aki elutasítja a liberális ideológiát, illetve a multikulti „ortodoxiát”. A szlovén Újságíró Szövetség viszont bírálta a magyar jegyzéket, mondván, hogy az abban példátlan módon a sajtó ellenőrzésének és megfegyelmezésének elképzelése nyilvánul meg.
A baloldali szlovén Mladen hetilap főszerkesztője azt mondta, hogy azért jelenítették meg Orbán Viktort fasisztaként, mert az úgy beszél és viselkedik, mint egy fasiszta, antiszemita retorikát használ. Azt is megemlítette, hogy Magyarország még csak leplezni sem igyekszik: tőkével és más eszközökkel igyekszik befolyásolni a szlovén állam autonómiáját. Ez vonatkozik arra, hogy a Fideszhez kötődő emberek olyan sajtóérdekeltségeket szereztek meg, amelyek közel állnak az Orbán szövetségesének számító Jansa pártjához. Egyébként sem a szóban forgó SDS, sem a magyar Külügyminisztérium nem kívánta kommentálni, hogy a szlovén fél nem akar fellépni a diplomáciai tiltakozás nyomán.
Az Európai Uniónak közös hangot kellene találnia az olyan nagy világpolitikai kihívások miatt, mint a kínai terjeszkedés, az orosz törekvések, valamint a jelenlegi amerikai politika, csakhogy ez nemigen sikerül neki. Vannak ugyan törekvések, pl. Macron és Tusk részéről az „Európa-erőd” megerősítésére, ám ez alááshatja a nyitottságot, a liberalizmust és a sportszerűséget. Abban azonban igaza van a Tanács elnökének, hogy az emberek egy idő után alternatívát keresnek, sőt, találnak is, ha az látják, hogy az EU nem védi meg a biztonságukat, érdekeiket. Vagyis itt lépni kell, ha a szervezet a saját sorain belül le akarja győzni a politikai szélsőséget és a populizmust. A nemzetközi porondon viszont egységre van szükség, de itt kevésbé bíztatóak a kilátások. A jövőt illetően ugyanis jelentős a megosztottság, és ezt bizonyos nagyhatalmak ki is használják. Az unió joggal gondolja úgy, hogy célja a stratégiai önállóság. Ám a belső ellentétek jelentik a legfőbb akadályt, hogy azt elérje.
Európának csak akkor vannak túlélési esélyei, ha tágabb hazát jelent lakói számára. Erre figyelmeztet a lap, miután egyre-másra bukkannak fel a színen jobboldali-tekintélyelvű, nacionalista pártok, amelyek harci jelszóként alkalmazzák a haza fogalmát. Számukra az a biológiailag meghatározott néppel és annak területével egyenlő. Azt ígérik, hogy ott megvédelmezik az ily módon körbeírt népet – a nemzetközi konszernek, a globális elitek, a naiv széplelkek és Brüsszel ellenében. A briteknél népszavazást nyertek, a magyaroknál és a lengyeleknél kormányra kerültek. Utóbbi két országban az EU ellen agitálnak, de kilépni nem akarnak, tekintettel a gazdasági előnyökre. Feljövőben vannak a németeknél és a franciáknál is. Az Európa-barát erők nemigen tudnak érdemben harcba szállni ellenük.
A haza fogalma kapcsán zajló küzdelem igencsak fontos az autoriterek és liberálisok, a nacionalisták és multilaterálisok közti birkózásban. És itt Európának be kell jelentkeznie, mert az egység, a béke és a jólét nem megfelelő hívószó, hogy egyben maradjon több mint két tucat nemzetállam. Ennek érdekében egyértelművé kell tennie, hogy nem akar semmi rosszat a szűkebb hazának. Éppen ellenkezőleg, igyekszik azt megvédeni. De egyúttal a haza érzését kell nyújtani a polgárainak, a szívekre kell hatnia. Annál is inkább, mivel a mai embernek már lehet több identitása is. Az európai identitás irányába hat a többi közt a demokrácia, a jogállam, a jólét, a biztonság és a szabadság. Továbbá a szegények és a munkanélküliség támogatása, a világcégek befolyásának korlátozása, a biztonságérzet megteremtése – túllépve a nemzeti önzésen. Cicero egykor azt mondta: a haza ott van, ahol jól megy a sora. Márpedig mikor éltek az európaiak jobban, mint az EU-ban?
FT
Már az unióra is átterjedt Bukarestből a volt román korrupciós ügyész körüli vita, mert az EP-képviselők jelentős része azt akarja, hogy Codruta-Kövesi legyen az Európai Ügyészség első vezetője, a tagállamok viszont ezt inkább nem szeretnék, mondván, hogy nem avatkoznak be egymás belügyeibe. A két fél drámai módon összecsapott, mert strasbourgi törvényhozók azzal vádoltak meg több államot is, hogy azok becsukják a szemüket, amikor arról van szó, Románia miként bánik a jogásznővel, illetve hogyan szorítja vissza a jogállamot. A német kereszténydemokrata Gräßle (aki az EP tényfeltáró küldöttségét vezette a magyarországi pénzügyi visszaélések gyanúja ügyében – a szerk. megj.) kijelentette, hogy a Tanács nem engedhet a román nyomásnak. A holland zöld Sargentini azt mondta, hogy itt éppen olyasvalakire van szükség, aki a bűnözők sarkára lép, csakhogy a Tanácsban nincs senkinek sem mersze, hogy egy igazi bűnüldöző nyomozhasson a többi közt az uniós alapok elsikkasztása ügyében. Inkább a nem igazán rátermett francia jelöltnek adnák a megbízatást.
A kommentár azt hangsúlyozza az egy hét múlva esedékes izraeli választások előtt, hogy Netanjahu a történelem rossz oldalára viszi az országot, amikor odahaza fokozza az arabok üldözését, külföldön pedig a fehér felsőbbrendűség hirdetőivel áll össze. Ez még akkor is így van, ha a mostani amerikai vezetés minden korábbinál jobban támogatja az izraeli politikát, noha a miniszterelnök azt hirdeti, hogy az ország csakis a zsidók nemzetállama és ilyen alapon szövetségre lépett a Zsidó Hatalom nevű idegengyűlölő párttal, amely meg akarja fosztani demokratikus jogaiktól a lakosság egyötödét kitevő arabokat és ki akarja őket paterolni a határon túlra.
Netanjahu jó viszonyt ápol olyan etnikai nacionalistákkal, mint Orbán Viktor, noha az nyíltan antiszemita összeesküvési elméleteket terjeszt Soros György ellen. Ezzel azonban Izrael jövője forog kockán, amibe belejátszik az arabokkal szembeni bánásmód is. A világban a politikai és értelmiségi életben bemutatkozó új nemzedék már nem a múlt szenvedései, hanem mai tettei alapján kívánja megítélni Izraelt. És a bőrszín jelentette, egyre fontosabb választóvonal alapján is a rossz térfélre sorolnak egy olyan hatalmat, amely a településekkel gyarmatosít, továbbá etnikai nacionalista.