Nehéz értelmezni Orbán kormányprogrammá emelt lózungját a kereszténység megvédéséről. Ahhoz túlontúl farizeusok, hogy a hittételekre gondoljanak, a kultúrát pedig szemmel láthatóan csak a habonyi szájhagyományokból ismerik.
A Pravda minden esetben igazodási pontul szolgál, ha a kormány tetteibe vagy lózunggyűjteményeibe igyekszünk némi értelmet szuszakolni. Most például visszataláltak a jó pápához, szemben ezzel a mostanival, aki szerintük a kereszténység kiírtásán fáradozik. A jó pápa Joseph Ratzinger, akinek szemmel láthatóan a lemondását is megbocsátották. Sőt, talán el is felejtették, hiszen a lap következetesen XIV. Benedekként hivatkozik rá. A hat éve lemondott ex-egyházfő azon búsongott a húsvét kapcsán, hogy „az európai alkotmány előszava már semmilyen utalást nem foglal magában a Mindenható szerepéről. – Istenre ma már úgy tekintenek, mint egy kis csoport belügyére.” Meg arról: „az 1960 és 1980 között eltelt húsz év folyamán teljesen leomlottak a szexualitással kapcsolatban mindaddig érvényben lévő normák, s olyan mértékvesztés alakult ki, amelynek hatásait azóta már ellensúlyozni próbálják. … Ebben az időszakban a szexualitásra vonatkozó korábbi társadalmi korlátok semmivé lettek, az egyház pedig képtelen volt megfelelő választ adni a változásokra.” Sőt, az expápa szerint ez a társadalmi folyamat a felelős a papi pedofíliáért is. Nem az egyház, nem a megrontó papok, ó, nem. A társadalom.
Nehéz megvédendő értékként tekinteni a fenti érvelés után bármire, aminek köze van a katolicizmushoz. De igazságtalan lenne részünkről, ha a pedofil ügyeket – függetlenül a vatikáni elsunnyogástól –, az egész egyház szemére vetnénk.
Az azonban érthető, hogy egy volt pápának miért fáj, ha a társadalom szemében oda kerül, ahová való: a babonák világába. Valóban magánügy, ki milyen talizmánnal indul vizsgázni, ki hiszi azt, hogy a fekete macska bajt hoz rá, főleg ha törött tükörben, létra alatt péntek 13-án látja meg. Akik hisznek ezekben, akárcsak a szellemekben, a leprikonban vagy a rózsaszín, láthatatlan egyszarvúban, meggyőzhetetlenek hitük irracionalitásáról – és szerencsére nem is kell őket meggyőzni. A szabad világban épp az a vonzó, hogy mindenki szabadon hihet abban, amit a legjobbnak tart. Ez viszont kizárja, hogy egy babonaságot a többi fölé emeljünk és bárkit akarata ellenére kényszerítsünk, vagy akárcsak presszionáljunk az elfogadására. Méh Európában is több tucat Jézus-alapú hiedelemvilág létezik – és azon ritka pillanatok egyikének lehetünk részesei, amikor ezt békében teszik. A kontinens történelem során ritka az ilyen.
Azt sajnos nem tudjuk elhinni, hogy azok, akik életvitelszerűen hazudnak, lopnak, kívánják meg más marháját/üzletét/iparágát, tanúskodnak hamisan és ítélkeznek, nos, hogy ezek mégis a babonaságuk tételeit akarják keresztes lovagként őrizni-védeni.
Marad tehát a keresztény kultúra, amelyet Orbán és NER-lovagjai védeni hivatottak lennének – állítólag.
Nagy szerencse, hogy nem rájuk van ez bízva.
Most éppen, csak az Európai Unióban 550 millió ember óvja az úgynevezett keresztény kultúrát. De ha kicsit is szélesebb az optikánk, azt látjuk, hogy legalább kétmilliárd letéteményese van Mozart Requiemjének, Thomas Mann József és testvéreinek, Dosztojevszki Bűn és bűnhődésének, és még nagyon nagyon hosszan citálhatnánk a keresztény európai kultúra termékeit. Ezek megértéséhez ugyanis ténylegesen elengedhetetlen, hogy ismerjük a Biblia történeteit, vagy az egyház, esetleg az etika történelmét. De egyáltalán nem szükséges hinni bármiben is ezek közül.
A világban pedig nem Orbán és brancsa az egyetlen, amely részese ennek a kultúrának, sőt, mások, százmilliós nagyságrendben, fogyasztói is.
Azt is érdemes lenne észrevenni, hogy a nem európai keresztény kultúrán szocializálódó társadalmak elitjei mindent elkövetnek, hogy leszármazottaik részesei legyen ennek. Ezért járatják gyerekeiket az európai kultúrkör egyetemeire.
Nem 1,5-2 millió bevándorlótól kell félteni ezt a kultúrát – ennél ugyanis sokkal stabilabb, évezredes lábakon áll az. Inkább az olyan farizeusoktól, akik önös politikai érdekeik oltárán igyekeznek feláldozni bármennyit e kultúrából.
P.S.: Aki az utolsó mondatot megértette, akkor is letéteményese az európai keresztény kultúrának, ha a pápaság vagy bármely más konkurense babonáiból semmit nem vall a magáénak.